Mit nézzünk ma a tévében?

Vasárnap, július 1.

Ma spanyol – orosz, majd este horvát – dán meccsek. Esti mese az Avatar (TV2, 18.55), amivel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott film -szerintem- gyenge, viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint az augusztus 20-i tűzijáték. (Bővebben)

 

 

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (RTL II, 19.00) című romantikus gasztro-komédia. Bradley Cooper egy (két) Michelin-csillagos séf, kiköpött Gordon Ramsey, egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné azt a bizonyos harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

Megnézhetjük később (újra) azt is, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (Prime, 21.00) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film -mondjuk- izgi.

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Nagyjából ennyi derül ki ugyanis Lasse Halström adaptációjából, a Kikötői hírekből (m2, 21.10), ami azonban összességében kissé kusza, szájbarágós élmény. A hibázni képtelen Judi Dench mellett ezúttal Kevin Spacey szerintem téved, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát (vö: sose nyomd fullba’ a kretént!). Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami tulajdonképpen egy fontos mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

Ahogy nézem, nem szeretik a népek a Vakító napfényben (Duna, 21.15) című mediterrán krimit, amit én viszont még nem láttam. Egy öregedő rocksztár (Tilda Swinton) fiatal pasijával (Matthias Schoenaerts) nyaral a Földközi-tengeri szigeten, ahová megérkezik a nő régi pasija, a nagymenő producer (Ralph Fiennes), fiatal csajával (Dakota Johnson – a képen, Ralph Fiennesszal). Az alapállás szerintem nem rossz.

John Irving lebilincselő regényéből készült az Árvák hercege (m5, 21.20) című dráma, mely a felnőtté válás, a szerelem és a család, az ármány és a becsület megindító története a második világháború előestéjén. Lasse Hallström méltósággal hömpölygő, nagyívű és érzelmes drámát rendezett, Michael Caine pedig Oscar-díjat kapott a kisvárosi árvaház igazgatójának eljátszásáért, csakúgy, mint Irving a forgatókönyvért.

A Mocsárvidék (Duna, 23.25) című, hazájában szép közönségsikert arató spanyol thriller ebből a szempontból tökéletesen teljesít. Megkapó, különös szépségű tájat látunk madártávlatból, függőlegesen lefelé nézve, mintha az emberi agy végtelen tekervényeit mintázná a természet, amikor megalkotta a címben is említett vidéket. A színes, örvénylő fraktálokként burjánzó folyóágak, és a köztük elterülő, erdős, bokros, tocsogó láp Spanyolország déli területén található a Doñana Nemzeti Parkban, a Guadalquivir-folyó deltájában. A nyitó képek Hector Garrido Armonía fractal de Doñana y las marismas című könyvének lélegzetelállító fényképfelvételeiből, illetve azok digitalizálásából születtek, míg a film hangulatát sarkosan meghatározó képi világot Atín Aya szintén ezen a helyszínen készült fotográfiái ihlették. A nehezen megközelíthető, halálos útvesztőkkel teli, rejtelmes vidéken csakis rejtelmes, misztikus dolgok történhetnek – és lőn, így is történik. (Bővebben)

Szombat, június 30.

Egy napot pihenhettünk, ma már megint meccs, elkezdődnek a nyolcaddöntők. Innentől éles a buli. Délután Franciaország – Argentína, este Uruguay – Portugália. Mesefilmnek például a Tintaszív (Cool, 18.20), egy tipikus hollywoodi mozi, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.

 

 

A virtuális valóság útvesztőjében elmerülő Vadidegen (RTL II, 20.00) viszont egy rendkívül rossz thriller, nem hiszem, hogy érdemes lenne megnézni. Agyonbonyolított, buta narratívában előadott, kusza cselekmény, idegesítően rossz színészi alakítások, beleértve a gyönyörű, tehetséges és díjakkal is bőven elismert Halle Berryt is, akinek szemeiben látszódik is az a tökéletes értetlenség, amit én is éreztem végig a filmen: MINEK EZ? De Bruce Willis is ritkán volt ilyen gyenge, pedig ő azért sokat kísérletezik saját maga nimbuszának alulmúlásával… (Úgyhogy, ha ez, akkor inkább a meccs, történjen bármi is…)

1968, Prágai tavaszSzeszélyes nyár (Duna, 20.35). Összenő, mert összetartozik e három szó mögötti tartalom. Pedig Jirí Menzel -a fülletépéses jelenet ellenére is- egyik legszelídebb filmje ez az utóbbi, amit Vladislav Vancura kisregényéből képzett mozivászonra. Látszólag, kimondva szinte semmilyen forradalmi nincs a történetben. Három középkorú, joviálisan sörissza Csehov-rajongó (közülük Vlastimil Brodský és Rudolf Hrusínský a képen) elmélkedik a múló idő melankóliáján, valamint a világ szépségeinek végtelenségén az isten háta mögötti Krokovy Vary „fürdőváros” strandjának méla, mozdulatlan unalmában. Egyetlen esemény zökkenti ki őket a katatón mantrából, ha elered az eső, avagy éppen eláll. Amikor kötéltáncos, vásári mutatványosok cirkuszkocsija érkezik a faluba, érthetően minden felpezsdül. (Bővebben)

Kevin Spaceyt is nézhetjük -sokadszorra- a 21 – Las Vegas ostroma (Viasat3, 21.00) című filmben, ezúttal egy excentrikus matematikaprofesszor szerepében, aki inkább a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen “érdektelenebb” problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebbenOcean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez sem, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Paramount Channel, 21.00)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apáék megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször, oda és meg vissza is (direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz, csak kóbojos-indiánosba’.

Minden idők leghamisabban éneklő énekese volt Florence Foster Jenkins, akinek tanulságos élete egyszerre két filmest is megihletett mostanában, köszönhetően talán a televíziókban igen divatos énekes tehetségkutató showműsorok bevezető, selejtező részeiben felbukkanó önjelölt, ám rendkívül tehetségtelen énekes “sztárok” óriási számának (érdemes meghallgatni Mozart Varázsfuvolájából a híres Éj királynője-ária egy részletét Jenkins előadásában), valamint fülsértő produkciójuk által keltett széleskörű elképedésnek. Meryl Streep konkrétan Jenkinst jeleníti meg Stephen Frears 2016-os filmjében – a francia Xavier Giannoli viszont az utánozhatatlan karaktert átköltöztette Európába, Franciaországba és elnevezte Marguerite Dumontnak. Az ő története a Marguerite – A tökéletlen hang (Duna, 21.55) című film. Szerintem jobb film, mint Merylé. (Bővebben)

Péntek, június 29.

Úgy tűnik, ma este nincs meccs a tévében. Nem is értem… Van helyette, például, Cyrano de Bergerac (Duna, 20.25). Jean-Paul Rappeneau nagyjából mindent kihozott szerintem Edmund Rostand klasszikus komédiájából, amit egy filmben, sok pénzből ki lehet hozni, úgy, hogy az azért a végeredmény ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a magyar szinkron elég pocsék, szinte csikorog az igyekezet, ám rendszerint mégis “leválik” a hang a szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan, és Gérard Depardieu is telitalálat a címszerepre – élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

 

 

Ennél lényegesen borzongatóbb mozi a Carrie (Prime, 21.00) című horror. Stephen King története arról szól, hogy vigyázzunk a szégyellős, nehezen barátkozó, magukba forduló csajokkal, s főleg azokkal, akikről az hírlik, hogy otthon sincs minden rendben, mert csúnyán megégethetjük magunkat… A ma esti film nem a már klasszikusnak tekinthető 1976-os film, hanem egy 2013-as remake, melyben a címszerepet Chloë Grace Moretz, míg bigott, vallásos anyukáját, akinek sok köze van ahhoz, hogy Carrie olyan lett, amilyen, Julianne Moore alakítja.

Mona Lisa mosolya (Filmcafe, 21.00) tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban. Feladata mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl, egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés, stb., ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető film – de sokat megy mostanában.

Újra betekintést nyerhetünk Benjamin Button különös életébe (Viasat3, 21.00) is. A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis a címszereplőt, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár, rengeteg idő és rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Emir Kusturica egy korai filmje a ma este egyik legjobbja: A papa szolgálati útra ment (Duna, 22.46), vagyis Tito börtönében csücsül, mert a volt szeretője feljelentette, aztán bőrkabátosok, fekete autó, ahogyan azt mi is tudjuk jól. Remek film, mintegy bizonyságul arra, hogy még a laza “jugó” diktatúra is csak diktatúra volt, annak minden rohadtságával. (A képen jelenet a filmből.)

Csütörtök, június 28.

Az angol – belga meccs nem hangzik rosszul, a kérdés itt azonban az, hogy mennyire érdekli őket a csoportelsőség (mindkét csapatnak 6 pontja van)? Sanszos, hogy egy dögunalmas 0 : 0 arányban. Ennek fényében a szimultán futó másik csoportmeccs (a Panama – Tunézia “kiesési rangadó”, mindkét csapatnak 0 pontja van) is érdektelen. Meg amúgy is. Valamilyen, általam nem ismert okból, több csatornán is távol-keleti kaszabolós filmek mennek alternatívaképpen. A távol-keleti kaszabolós filmek kedvelői nem néznek meccset? Ezt feltételezik a műsorszerkesztők? Nem tudom. Ajánlanám ezek közül ma A harcos útja (AMC, 20.05) című dél-koreai mozit, melynek azonban a valódi bushido-hoz, azaz szamuráj erkölcsi kódexhez nincs sok köze. Egy őrült műfaji kavalkád ez, vérbő, B-kategóriás komédia, vaskos és konkrét spagetti-western környezetben, nyomokban Quentin Tarantinót idézve. (Bővebben)

 

 

Három dolgot fontos leszögezni A segítség (HBO, 20.00) című filmről: 1.: Nincs még 50 éve, hogy a világ deklaráltan (és gyakorlatilag valóságban is) legszabadabb államában meggyilkolták Martin Luther King tiszteletest, aki igazából semmi mást nem csinált, mint felemelte a szavát az afro-amerikaiak hátrányos megkülönböztetése ellen, ergo ötven éve még az USA társadalma (illetve, annak egy földrajzilag és kulturálisan pontosan körülhatárolható szegmense) nyíltan rasszista volt. 2: A film amerikai-indiai-Arab Emirátusok-béli koprodukcióban készült, és férfi szereplő legfeljebb a háttérben, nagyjából dísznövény funkcióban tűnik csak fel. 3Oprah Winfrey, afro-amerikai tévés-személyiség az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb amerikai nő, polgárjogi harcos, és bőkezűen adakozó, humanitárius aktivista. +1Barack Obama, az USA első afro-amerikai származású elnöke. E 3+1 tényező együttes jelenléte volt szükséges ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen ez a túláradó érzelmekkel operáló, és azokra ható film mainstream, színes és szélesvásznú kivitelben, azt a kínos esetekben előszeretettel kettős mércéző Hollywood befogadja és végeredményképpen egy legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar is leessen 2012-ben Octavia Spencernek (a képen középen, Emma Stone és a címszerepet alakító Viola Davis társaságában), ha magának, a filmnek nem is. (Bővebben)

Minden idők egyik első road-movieja, egyben Kovács László remek amerikai bemutatkozó munkája a Dennis Hopper rendezésében néhány dollárból, egy fél zsák fűből és egy kiló kokainból leforgatott Szelíd motorosok (Cinemax, 20.00). Nemzedékek számára alapvető kultuszfilm ez. A riffek az első képre beröffennek mindenkinek: Get your motor runnin’, Head out on the highway.

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt földFogságban vagy Blade Runner 2049Sicario – A bérgyilkos (Mozi+, 21.00) című filmje a mexikói határon játszódik, s bár akciójelenet is akad benne, drogkartellek is és az ellenük harcoló amerikai ügynökök is (Emily Blunt, Josh Brolin), korrupt mexikói zsaruk is, még bérgyilkos is (Benicio Del Toro), a lényeg azonban itt inkább az, ahogyan a kanadai rendező megpróbálja a nézőt belevonni egy közös elmélkedésre a történetben felvázolt szituáció kapcsán. (Bővebben)

Hibátlanok (Paramount Channel, 21.00) című moziban Robert De Niro játssza Walt Koontz-ot, az ex-biztonsági őrt. Magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen viseli a szomszédban élő transzvesztiták néha valóban elképesztő viselkedését: oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógytornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a (napokban 50-ik szülinapját sajnos már megünnepelni nem tudó) Philip Seymour Hoffman által zseniálisan alakított Rusty lesz. (Bővebben)

Akad azért Édes kis semmiség (SuperTV2, 21.00) is mára, melyben Cameron DiazChristina Applegate és Selma Blair adják azt a három féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik a színen Thomas Jane.

Szöszi, a kisvárosi cipőgyári munkáslány (Hana Brejchová) mindenáron szerelmes akar lenni, s ezért meg is tesz mindent az Egy szöszi szerelme (m5, 21.15) című Milos Forman-filmben. Sajnos, a kisváros pitiáner hősei mindannyian átcsúsznak “sűrű szövetű” rostáján, csak a távoli, fényes nagyvilág illúzióját keltő fővárosi jazzbanda zongoristája akad fenn rajta. A banda azonban továbbáll, ám Szöszi a fiú nyomában felutazik a fővárosba… Elbűvölően bájos, és mégis kissé keserű szerelmi történet ez. Klasszikus darab – június 9-én vetítették utoljára.

Szerda, június 27.

Miközben még a nemzet legnagyobb focirajongójának is herótja van már az unalmas, számunkra tét nélküli focimeccsekből, azért meg kell azt is vallani, hogy ez a mai szerb – brazil meccs igen szigorúnak néz ki. Aztán az is lehet, hogy ez is dögunalom lesz és a Svájc – Costa Rica lesz a VB legjobb meccse… Ki tudja? Ráadásul, az meg nem igazán tiszta előttem, hogy mi volt a szándéka Dito Montiel író-rendezőnek ezzel a Senki fia (Film Mánia, 20.05) című mozival… Összecsődített egy csomó remek színészt, Al Pacinón kívül még Chaning Tatumot, Ray Liottát, még Juliette Binoche-t is áthozatta Európából arra a két-három jelenetre, de simlis zsarus filmnek túl szétfolyós, túl “művészi”, a történet amúgy szépen, hitelesen megjelenített helyszínének emléket állító szociodrámának viszont túl mesterkélt.

 

 

Az Öld meg Rómeót! (Film+, 21.00) nem véletlenül idézi Shakespeare halhatatlan romantikus tragédiáját címében, azonban ez az akciófilm mégis inkább a Jet Li által elővezetett, látványosan koreografált verekedés-jelenetek miatt lesz érdekes (már akinek). (Bővebben)

Az viszont biztosan igaz, hogy Mindenki szereti a bálnákat (SuperTV2, 21.00)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore – a képen) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak a jég halálos fogságában rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek. (Passz amúgy, nem láttam még.)

Bruce Willis lesz még A sebezhetetlen (Viasat3, 21.00) ma este, hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Szulejmán bezzeg okosan megvárja a meccs végét és akkor kaszabolja le a még ébren pihegőket.

Kedd, június 26.

Ugye, tegnaptól két meccs megy szimultán. Izland – Horvátország a Dunán, illetve Nigéria – Argentína. Nem igazán alternatíva ezekhez a Szerelem a Fehér Házban (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédia, nem mintha valami gyenge mozi lenne, inkább azért, mert az utóbbi években szinte minden héten leadta valamelyik csatorna. Amúgy Annette Bening a First Lady és Michael Douglas az elnök ebben az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született történetben, amibe -értelemszerűen- bármikor újra belefeledkezhetünk. Martin Sheen itt még csak samesz.

 

 

Hasonlóan bűbájjal és romantikával operál A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia is. A film ezzel együtt remek jutalomjáték kitűnő színészeknek, amivel Ashley JuddGreg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Nézhetjük azonban az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (Paramount Channel, 21.00). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha az ellensége lenne…

Viszont Mike Binder filmje, az Egy férfi naplója (Filmcafe, 22.55) valószínűleg azon csúszik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez, bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőt. Ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán egy szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán).

Sokan kifejezetten utálják Wim Wenders 2000-ben bemutatott filmjét, A Millió Dolláros Hotelt (Paramount Channel, 23.35), amit a U2-s Bono könyvéből készített. Én viszont kifejezetten szeretem, mert bár kicsit modoros és kicsit lila, azért még bőven képes szépnek és emberinek maradni. Az Erich von Stroheim alakját idéző Mel Gibson viszont itt tényleg remek, ez egyik legjobb filmje színészként, melyet akár filmtörténeti idézetgyűjteményként is végig lehet nézni. (Bővebben)

Hétfő, június 25.

A Spanyolország – Marokkó meccs sima ügynek ígérkezik. Helyette talán némi nosztalgiával gondolhatunk vissza régi nyarak vízitúráira, vadkempingezéseire Szurdi Miklós 2001-es Vademberek (Film Mánia, 19.05) című -szerintem- thrillerje kapcsán. A történetben négy hajdani gimnazista haver (Kamarás Iván, Szabó Győző, Szakács Tibor és Lippai László) ver sátrat érettségi után évekkel kedvenc dunai szigetükön, hogy felelevenítsék a “régi, szép időket”. A táborozás jól indul, ahogyan az efféle filmekben jól szokott indulni – mígnem beúszik a képbe egy szerb uszály, rajta a marcona Predraggal (Cserhalmi György)…

 

 

Rómeó és Júlia klasszikus motívumait simogató, édeskés, ám mégis habkönnyű romantikus komédia lesz az első félidő végén a Levelek Júliának (Filmbox Prémium, 21.00), melyben Sophie (Amanda Seyfried) újságírói álmokat kergetve unatkozik Veronában, miközben férje (Gael García Bernal) szakácsként pörög saját étterme megnyitásán. A romantika fővárosában csavarogva Júlia erkélye alatt egy régi levélre bukkan, melyben egy Júlia vágyakozik Rómeója után, látszólag hiába… Sophie egy hirtelen ötlettől vezérelve válaszol a levélre, amire hamarosan viszontválasz érkezik. Ja, jó kis csajos film lesz.

Wagner operájából is ismert (vagy inkább nem ismert…) ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet, ennyi: se több, se kevesebb… (Bővebben)

Hasonlóképpen ilyen A vasálarcos (Paramount Channel, 21.00) is. Leonardo diCaprio a gonosz király jó ikertestvére, akit ezért a gonosz király úgy büntet, hogy vasálarcot forrasztat az arcára. Viszont mindenki egyért, ám abban mindenki egyetért, hogy Athos, Porthos és Aramis (John Malkovich, Gérard Depardieu és Jeremy Irons – a képen), no és D’Artagnan (Gabriel Byrne) kikardozza az igazságot.

Tommy Lee Jones Oscar-díjat kapott ’94-ben A szökevény (Film+, 21.00) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimiben nyújtott alakításáért… A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut.

Jackie Chan viszont ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (Film Mánia, 21.00) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan (de csak hozzávetőleges történelmi hűséggel), melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

Vasárnap, június 24.

Lengyelország – Kolumbia. Eközben a Míg a jackpot el nem választ (RTL II, 20.00) című romantikus komédiát nyilván Las Vegas szponzorálta, ugyanis a híres szórakoztatóipari kaszinóváros adja a helyszínt, az apropót, arra utal a cím és egyáltalán, bármit – is. Két sérült lélek (Cameron Diaz és Ashton Kutcher) próbálja magát gyógyítani sok millió, hozzájuk hasonló lúzerhez hasonlóan Vegasban, ahol természetesen egy asztal mellé sodorja őket a sors. Néhány perc múlva összeházasodnak, hiszen Vegasban ezt is lehet és a főnyereményt is megnyerik – a történet viszont arról szól, hogy akkor hogyan tovább…

 

 

Oliver Stone A szakasz (Film Mánia, 21.00) című filmje annak idején igen merész vállalkozás volt, hiszen ez volt az egyik első olyan amerikai háborús tematikájú film, amelyik bátran szembefordult a hivatalos (és nem hivatalos) amerikai Vietnam-propagandával. Azóta készült egy csomó más film is efféle szemlélettel, néhány jobb is ennél, de főleg rosszabbak – ezért ma is ajánlható, illetve, leporolható mozi ez, ami 4 db. Oscart ért 1987-ben.

A 3000 méter feletti hegyi túrákon szinte bárhol találkozhatunk francia turistákkal, miközben más nációk inkább tengerszinten maradnak és áztatják a langyos vízben fáradt lábikráikat. A küzdők (m2, 21.10) című francia film két tinédzserkorú főszereplője, a nagyszájú, vagány Madeleine (Adele Haenel), valamint a kissé félszeg, egyszerű lelkű, szerény és becsületes Arnaud (Kévin Azais) azonban a megszokott természetjárás vágyától kissé különböző motivációktól hajtva jártak majdnem pórul odakinn, a vad és kegyetlen természetben. (Bővebben)

Vladislav Vancura regényéből készítette Jirí Menzel ma este bemutatandó 1989-es filmjét, melyben Vége a régi időknek (m5, 21.19). Egy másik közismert cseh remekből megismert Blazsej doktor, azaz Josef Abrhám alakítja a történet főszereplőjét (a képen a volánnál), aki egy jószágigazgató, ám egy szerencsés (már amennyiben egy világháborút lehet szerencsének nevezni…) véletlennek köszönhetően, egy igazi grófi kastély lakója lesz. Hősünk örömmel veszi az új, számára kényelmes szituációt és fejest ugrik a főúri életbe. Persze, egy jószágigazgató attól még nem főrend, hogy annak házában lakik… Abrhám mellett feltűnik ebben a kedves, bohókás, joviális filmben Menzel sok kedvenc színésze, pl. Az én kis falumból ismert Marián Labuda, Jaromir Hanzlik a Hóvirágünnepből, vagy a Sörgyári Capriccióból és nem utolsósorban az utolérhetetlen Rudolf Hrusínský.

A Derült égből Polly (SuperTV2, 21.20) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit a férfinemre. Az elszenvedő fél itt Ben Stiller, de rajta kívül látható lesz a történetben Philip Seymour Hoffman és Alec Baldwin is. A sztoriról annyit, hogy Stiller egy kocka, Jenny pedig pont nem. És mégis…

A Hiúságok máglyája (Duna, 21.30) meglehetősen cinkes darab: a tehetségtelennek semmi szín alatt nem nevezhető Brian De Palma 1990-es vígjátéka begyűjtötte az összes fő jelölést a rendes évi Oscar-díjakat megelőző Arany Málna-szavazáson, ami nem jelent semmi jót, úgy általában. Pedig a képért Zsigmond Vilmos volt felelős, a szereplők listája is impozánsnak mondható, a filmet pedig Tom Wolfe írta, mégis bukta lett a vége. Ma csekkolhatjuk, jogos volt-e a kasza, vagy csak az újságírók hisztiztek megint a szokás szerint. Gazdag, sikeres ember, de boldogtalan – és az út, ami odáig vezet.

A Nyomtalanul és a Fácángyilkosok után a koppenhágai rendőrség pincébe rejtett, megoldatlan/megoldhatatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályának két oszlopos tagja, a mindig morcos Morck nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) még egzaltáltabb, társa, védőangyala és egyetlen barátja, Assad (Fares Fares) pedig még bölcsebb, még barátságosabb – amúgy viszont minden marad a megszokott ködös, saras, mégis joviális dán modorban. A Jussi Adler-Olsen által kitalált detektív-sorozat harmadik része, a Palackposta (Duna, 23.40) azonban ezúttal kap némi metafizikus színezetet, legalábbis a mélyben húzódó, krimik, thrillerek esetében alapvetően elvárható gyilkosságos vezérfonal felett. (Bővebben)

Szombat, június 23.

A németeknek, ugyebár, nem ártana már nyerniük egy meccset ezen a focivébén. Na de, pont a svédek ellen? Küzdelmes 0:0 szaga van a dolognak. Mit itt, a való világban 1995-öt írunk, amikor egy, a csillagháborús Lucasfilmből kivált kis számítógépes grafikai csoport forradalmat csinál az animációs filmek világában. Ez volt a Toy Story (RTL Klub, 20.00) premierje, John Lasseter és a Pixar Animation Studios bemutatkozása. Soha ez előtt még nem mutattak be olyan egész estés filmet, amely teljes egészében számítógépes animációval készült volna. A Toy Story nyitotta meg azt a dömpinget, ami azóta bombabiztos üzleti vállalkozássá vált, hiszen azóta gyakorlatilag nem mutattak be még olyan számítógépes animációt, amely meg tudott bukni a pénztáraknál, szóljon az beszélő autókról, konyhaművész patkányokról vagy akár nagy, zöld óriásmanókról. Vagy mint az alapesetben, egy kisfiú játékairól.

 

 

Már az idősebbekhez szól a A Pelikán ügyirat (Duna, 20.35), melynek írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség lesz belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film (ez is).

Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (AXN, 21.00) című filmje jóval frissebb darab, de sokat ment mostanában. Ma azért újra nézheti az, aki nem tud betelni a címszerepben valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel (és nem szándékszik az Indiai-óceánon tölteni szabadságát). (Bővebben)

A Hajsza a föld alatt (AMC, 20.00, illetve Viasat3, 21.00) című izgalmas túszdrámában a New York-i metróban tehetünk egy kirándulást, hogy ezúttal a helyi “BKV” tökös forgalomirányítója szerepében köszönthessük Denzel Washingtont, aki ezúttal gonosz fegyveresek (John Travolta adja a na-gyon-na-gyon negatív hőst) által elfoglalt, utasokkal teli szerelvényt szabadít fel/ki/meg – a film végére.

Szeretjük azt hinni, és szeretünk úgy is élni, hogy Sose halunk meg! (Duna World, 21.35) – aztán a francokat nem. Mint a sicc, ha eljön az ideje… Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele -katartikusan- saját ikonikus kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, ennek ellenére mégis szerethető. Ismerős arcok és egy látens világsláger betétdal.

Milos Forman egyik utolsó filmje, a Goya kísértetei (Duna, 23.00) messze nem a mester legjobb alkotása, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Szép kiállítású, tartalmas mozi a híres spanyol festőről (Stellan Skarsgaard), de sokkal inkább az inkvizícióról és egy hajdani inkvizítorról (Javier Bardem – a képen középen), aki józan eszének (vagy csak ostoba kisszerűségének?) köszönhetően -szerencsétlenségére- szembekerül hajdani elveivel és munkaadóival, valamint egy modellről (Natalie Portman), aki az inkvizíció elé került eretnekség -a zsidó vallás gyakorlásának- vádjával.

Az ügyfél (Prime, 23.15) című amerikai film afféle tárgyalótermi dráma. E műfajban specialistának tekinthető John Grisham írta a könyvet, Joel Schumacher pedig megrendezte – tehát szakmailag/formailag túl nagy baj nincs is e darabbal. Klisék és sablonok, ami műfaji filmeknél, úgymond, “típushiba”, de legalább minden biztonságosan (és kiszámíthatóan) működik, elsősorban Susan Sarandonnak és Tommy Lee Jonesnak köszönhetően. (Bővebben)

Péntek, június 22.

Szerbia – Svájc. Na, ez valahogy nem hoz lázba… Aztán, nem láttam például még Gustave Flaubert klasszikus figurájának, Madame Bovary-nak (Duna, 20.25) 2015-ös feldolgozását sem. Jó a szereposztás: Mia Wasikowska adja a felső tízezerbe szerencsével felkapaszkodó, ám ott helyét nem találó címszereplőt, Rhys Ifans Lheureux, aki kihasználja Bovaryné csalódottságát és szeretetéhségét. Paul Giamatti a gyógyszerész okostojás, míg Henry Lloyd-Hughes Bovary, a szerencsétlen orvos, aki nem képes megoldani a férj szerepét. Az biztos, hogy egy unalmas meccsnél eseménydúsabb bő másfél óra lesz…

 

 

Romantikus történet az Ausztrália (SuperTV2, 21.00) is, mely a nagy, napos déli kontinens minden természeti szépsége mellett Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannal is megpróbálja elkápráztatni a szájtáti nézőt. Lehet, hogy másnak nagy élmény lesz Buz Luhrmann filmje, szerintem azonban a Moulin Rouge-zsal, vagy a Rómeó+Júliával zseniálisat alkotó Luhrmann ezúttal alaposan melléfogott: bővebben.

Eközben a Millió dolláros bébi (D1 TV, 21.05) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít.

Szomjas György életművének jelentős részét kitevő, a hírhedt Kőbánya-Nyolcker univerzum jellegzetes figuráit, élethelyzeteit és életérzéseit feldolgozó “roncsfilmjeinek” egyfajta horpadt, bádogból hajtogatott koronája a ’92-ben készült és a rendszerváltozás idején játszódó Roncsfilm (m5, 21.15). A sztori egy lepukkant bérházban játszódik, ahol Szőke András a házmester, Bikácsy Gergely az oktondi, mindent látó és halló szomszéd, a lakók pedig valahol, valamin mindig balhéznak, ha éppen nem gyártanak gyereket a centrifugálás közben ugráló Automat mosógépen. Akkor van csend a házban, amíg a szomszéd kocsma, a Gólya tele van – de csak záróráig. (A képen az egyik lakót alakító Gáspár Sándor, sörnyitás közben, Sokol rádióval.)

Emir Kusturica pontosan azt csinálja a romákkal (mint etnikum és mint kultúra), amit Sergio Leone az amerikai western (mint életforma és mint kultúra) kliséivel: a valóságot és az abból fakadó sztereotípiákat misztifikálja, illetve a végletekig sarkítja, míg a babonákat, a legendákat pedig földközelbe hozza és azokat naturalisztikusan ábrázolja. A cigányok ideje (Duna, 22.30) is egy ilyen tabló, hatalmas ívű, szinte eposzian nagy mű. Simán ki lehetne akasztani a falra. (Ebben szólal meg például a virtigli világslágerként aposztrofálható Ederlezi.)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!