Szombat, június 9.

Nézhetjük például Leonardo di Capriot a Hazugságok hálójában (AMC, 19.40). Ridley Scott beszédes című, politikai thriller-műfajú dolgozata a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában játszadozik információkkal és dezinformációkkal, Leo mellett, többek között, Russell Crowe-val (lásd a képen). (Bővebben)

 

 

Gyerekkoromban szerintem annyiszor néztem meg a Nevem: Senkit (RTL+, 21.00), ahányszor vetítették a moziban, még akkor is, ha tulajdonképpen utáltam a vége miatt. Olyan furcsa, szomorkás volt a “happy end”, pedig addig Terence Hill vágta a tőle elvárt mókás pofákat, s a film is hozta a western (illetve, spagetti-western, de ezt akkor még nem tudtam) specifikumait. Az, hogy ez a mozi mégis jóval több egy szimpla Terence Hilles pofozkodós, bombasztikus western-kabarénál, amit amúgy akkoriban szintén faltam, arra csak már felnőtt fejjel jöttem rá. A film, bár a rendezői széket bizonyos Tonino Valerii alá tolták, valójában Sergio Leone műve, aki ugyebár, tudjuk ki. Mintegy továbbpörgetve a Vadnyugat mítoszával való teátrális leszámolását, amit Leone a Volt egyszer egy vadnyugatban elkezdett, ő írta, valamint producerként is felügyelte a forgatást. Hozta Ennio Morriconét is, aki pályafutása egyik legbarátságosabb zenéjét alkotta meg, és jött Henry Fonda is, a Volt egyszer egy Vadnyugat negatív főhőse, ezúttal azonban pozitív szerepben, megtestesítve a régi idők nagy pisztolyhősét, aki felett már eljárt az idő. Még vicces Lennon-szemüveget is biggyesztett az orrára, amikor lődözni kell, mert nem lát már olyan jól, mint régen. Terence Hill, a világító, tiszta kökényszemeivel a rajongó ifjú, aki szinte sértve érzi magát, mert úgy tapasztalja, hősei már nem akarnak hősök lenni többé és ennek érdekében meg is tesz mindent, és addig provokálja személyes hősét, míg az a végén csak betölti a rászabott szerepet – vagyis nem, de ez már mindegy is…

Milos Forman remek portréfilmjének harmadik része (Milos Forman: Amibe nem halsz bele… – Duna, 22.15) lesz számomra a kötelező nézendő penzum, melyből pontosan arra a nagy formátumú, zseniális emberre ismerek rá, amilyennek elképzeltem őt. Időrendben most tartunk a Száll a kakukk fészkére forgatásánál, tehát van még Milosnak mesélni valója, bőven. Utána az Egy szöszi szerelme (Duna, 23.10) a film. Szöszi, a kisvárosi cipőgyári munkáslány (Hana Brejchová) mindenáron szerelmes akar lenni, s ezért meg is tesz mindent. Sajnos, a kisváros pitiáner hősei mindannyian átcsúsznak “sűrű szövetű” rostáján, csak a távoli, fényes nagyvilág illúzióját keltő fővárosi jazzbanda zongoristája akad fenn rajta. A banda azonban továbbáll, ám Szöszi a fiú nyomában felutazik a fővárosba… Elbűvölően bájos, és mégis kissé keserű szerelmi történet ez. Klasszikus darab.

Matthew McConaughey alakítja jó nagy szakállal Newton Knightot, aki egyszerű farmerként egy csapat szökött fekete rabszolgával és néhány dolgozni és nem háborúzni akaró farmerrel kikiáltja lakóhelyének, Jones megyének függetlenségét a rabszolgatartó Mississippi állam kellős közepén. A Harc a szabadságért (RTL II, 23.15) az amerikai történelem véres polgárháborújából, az Észak és Dél küzdelmének idejéből mesél el egy igaz történetet.

Tovább a blogra »