Először indul a Börtönvonat Yumába (AMC, 20.30). James Mangold hömpölygős, ennek ellenére mégis tök jól “feszülő” nu-westernje egy igen balhés rabszállítás történetét meséli el, olyan arcokkal a főszerepben, mint Russel Crowe, Christian Bale, illetve Peter Fonda.
Április 8. óta már bárki számára világos, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan, mi sem tanultunk semmit A hatalom árnyékában (Filmcafe, 21.00) című remek politikai dramedyből, pedig George Clooney még idejében elmesélte benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling (lásd a képen) és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. Mindegy már. A jövőre nézve halvány vigasz, hogy: Ismétlés a tudás anyja! (Bővebben)
A mai Bergman-filmklubban Ingmar egyik leghírhedtebb -és talán legjobb- alkotása, a Suttogások és sikolyok (m5, 22.15) című csehovi horror kerül sorra. A film ismertetője szerint: “Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A film három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes (Harriet Anderson) és a csupa-nőiesség Maria (Liv Ullmann) mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin (Ingrid Thulin) képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.”
Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (Paramount Channel, 23.00) Morgan Freeman kel harcra saját és népe igazáért (a címben szereplő név azé a hajóé, amelyen embertelen körülmények között Afrikából szállították Amerikába gyapotot szedni a fekete rabszolgákat) a gonosz, fehér Sir Anthony Hopkins, és még sokan mások ellenében. Ha nem irtózunk a ma már akár klasszikusnak is tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni (bele a késő éjszakába), akkor katartikus élményben lehet részünk.
Az engem egyáltalán nem meggyőző Ki-be tawaretben (Duna, 23.35) egyesek kifelé mozognak valahonnan, míg mások ezzel ellentétesen, befelé haladnak, éppen oda, ahonnan az előbbiek ki. Molnár György fura című fura filmje amúgy Karafiáth Orsolya írásain alapszik és egy szerelmi sokszög történetét meséli el a “hatkerből”. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: