Először énekeljük azt, hogy csokko-csokko, Csokoládé (Duna, 19.30), ó, szinyóra, vegyen magának egyet… – bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagy sikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…
Aztán jöhet az is, hogy csíni-csiniba, Csinibaba (Prime, 21.00). Tímár Péter még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a mostanit megelőző “átkos korszakról” szól, amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő (tehát nem X-faktor), amikor Magyarországnak még voltak tehetségei (és nem Hungary’s Got Talent). A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem valahogyan mégis ismétli önmagát, nem ez a film tehet.
Mindez azonban csak Sok hűhó semmiért (Filmcafe, 21.00). Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációjában eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reevesés Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.
Az igazi kaland (SuperTV2, 20.50) elsősorban e mai estén is tévé előtt gubbasztó családok érdeklődésére tarthat számot, hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.
Mintegy 60 évet átfogó történetet mesél el A komornyik (m2, 21.10) című dráma, mely a Fehér Ház komornyikját, a fekete Cecil Gainest mutatja be (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker (a képen) zseniális a címszerepben. (Bővebben)
Jirí Menzel szatírája, a Magány az erdőszélen (m5, 21.15), akár a néhány évvel későbbi Az én kis falum párjának is felfogható, bár itt nincs Otík, és éppen fordítva történnek a dolgok. Városiak költöznek/költöznének vidékre, ez adja a film sztoriját és kiapadhatatlan humorforrását. A kezdő képsorok alatt felkúszik arcunkra az a bizonyos joviális mosoly és mindvégig ott is marad. Szép az élet.“Hol a söröm?“
Egyszer régen láttam egy finn drámát, aminek az volt a címe, ha jól emlékszem, hogy ‘Bűnről dalol a föld’. Sokat mond a filmről, hogy nem nagyon emlékszem többre, minthogy kb. ketten néztük az 500 fős teremben és hogy nem nagyon történt benne semmi, azon kívül, hogy a sárban tapicskoló, hideg finn nyárban egy tanyán Mikka szólongatta Marijkát, vagy fordítva. Nyilván volt benne bűn is, meg tán bűnhődés is, de valahogy nem került bele a feledhetetlen filmek közé. A színészként meglehetősen elismert, ausztrál Russell Crowe rendezését, az Akihez beszél a földöt (Duna, 21.35) is gyorsan el fogjuk feledni, ugyanis itt bár meglehetősen kacskaringósan kanyarog a cselekmény keresztül a földgolyón, igazából nem jut(unk általa) sehová… (Bővebben)
A Mocsok (Film Mánia, 23.05), talán már a címből is kikövetkeztethetően, egy velejéig mocskos zsaru (James McAvoy), aki mindent, mégpedig a szó szoros értelmében mindent megtesz előléptetése érdekében. Egyáltalán nem átlagos, a közönséget kissé talán még meg is osztó, sajátos, furcsa hangulatú, kifejezetten érdekes alkotásról van szó…
A bűn színe (TV2, 23.35) című történetben egy ismeretlen férfi rabolja el Julianne Moore (által alakított anya) autóját, benne a nő négyéves kisfiával. Az ügyben Samuel L. Jackson (játszotta tapasztalt zsaru) forgatja fel a várost, de maga sem hiszi el, hogy igaz az, ami így a felszínre kerül… A film látszólag krimi, valójában azonban dráma.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: