A németeknek, ugyebár, nem ártana már nyerniük egy meccset ezen a focivébén. Na de, pont a svédek ellen? Küzdelmes 0:0 szaga van a dolognak. Mit itt, a való világban 1995-öt írunk, amikor egy, a csillagháborús Lucasfilmből kivált kis számítógépes grafikai csoport forradalmat csinál az animációs filmek világában. Ez volt a Toy Story (RTL Klub, 20.00) premierje, John Lasseter és a Pixar Animation Studios bemutatkozása. Soha ez előtt még nem mutattak be olyan egész estés filmet, amely teljes egészében számítógépes animációval készült volna. A Toy Story nyitotta meg azt a dömpinget, ami azóta bombabiztos üzleti vállalkozássá vált, hiszen azóta gyakorlatilag nem mutattak be még olyan számítógépes animációt, amely meg tudott bukni a pénztáraknál, szóljon az beszélő autókról, konyhaművész patkányokról vagy akár nagy, zöld óriásmanókról. Vagy mint az alapesetben, egy kisfiú játékairól.
Már az idősebbekhez szól a A Pelikán ügyirat (Duna, 20.35), melynek írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség lesz belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film (ez is).
Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (AXN, 21.00) című filmje jóval frissebb darab, de sokat ment mostanában. Ma azért újra nézheti az, aki nem tud betelni a címszerepben valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel (és nem szándékszik az Indiai-óceánon tölteni szabadságát). (Bővebben)
A Hajsza a föld alatt (AMC, 20.00, illetve Viasat3, 21.00) című izgalmas túszdrámában a New York-i metróban tehetünk egy kirándulást, hogy ezúttal a helyi “BKV” tökös forgalomirányítója szerepében köszönthessük Denzel Washingtont, aki ezúttal gonosz fegyveresek (John Travolta adja a na-gyon-na-gyon negatív hőst) által elfoglalt, utasokkal teli szerelvényt szabadít fel/ki/meg – a film végére.
Szeretjük azt hinni, és szeretünk úgy is élni, hogy Sose halunk meg! (Duna World, 21.35) – aztán a francokat nem. Mint a sicc, ha eljön az ideje… Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele -katartikusan- saját ikonikus kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, ennek ellenére mégis szerethető. Ismerős arcok és egy látens világsláger betétdal.
Milos Forman egyik utolsó filmje, a Goya kísértetei (Duna, 23.00) messze nem a mester legjobb alkotása, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Szép kiállítású, tartalmas mozi a híres spanyol festőről (Stellan Skarsgaard), de sokkal inkább az inkvizícióról és egy hajdani inkvizítorról (Javier Bardem – a képen középen), aki józan eszének (vagy csak ostoba kisszerűségének?) köszönhetően -szerencsétlenségére- szembekerül hajdani elveivel és munkaadóival, valamint egy modellről (Natalie Portman), aki az inkvizíció elé került eretnekség -a zsidó vallás gyakorlásának- vádjával.
Az ügyfél (Prime, 23.15) című amerikai film afféle tárgyalótermi dráma. E műfajban specialistának tekinthető John Grisham írta a könyvet, Joel Schumacher pedig megrendezte – tehát szakmailag/formailag túl nagy baj nincs is e darabbal. Klisék és sablonok, ami műfaji filmeknél, úgymond, “típushiba”, de legalább minden biztonságosan (és kiszámíthatóan) működik, elsősorban Susan Sarandonnak és Tommy Lee Jonesnak köszönhetően. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: