Ugye, tegnaptól két meccs megy szimultán. Izland – Horvátország a Dunán, illetve Nigéria – Argentína. Nem igazán alternatíva ezekhez a Szerelem a Fehér Házban (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédia, nem mintha valami gyenge mozi lenne, inkább azért, mert az utóbbi években szinte minden héten leadta valamelyik csatorna. Amúgy Annette Bening a First Lady és Michael Douglas az elnök ebben az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született történetben, amibe -értelemszerűen- bármikor újra belefeledkezhetünk. Martin Sheen itt még csak samesz.
Hasonlóan bűbájjal és romantikával operál A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia is. A film ezzel együtt remek jutalomjáték kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)
Nézhetjük azonban az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (Paramount Channel, 21.00). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha az ellensége lenne…
Viszont Mike Binder filmje, az Egy férfi naplója (Filmcafe, 22.55) valószínűleg azon csúszik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez, bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőt. Ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán egy szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán).
Sokan kifejezetten utálják Wim Wenders 2000-ben bemutatott filmjét, A Millió Dolláros Hotelt (Paramount Channel, 23.35), amit a U2-s Bono könyvéből készített. Én viszont kifejezetten szeretem, mert bár kicsit modoros és kicsit lila, azért még bőven képes szépnek és emberinek maradni. Az Erich von Stroheim alakját idéző Mel Gibson viszont itt tényleg remek, ez egyik legjobb filmje színészként, melyet akár filmtörténeti idézetgyűjteményként is végig lehet nézni. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: