Brazília – Belgium, előtte Franciaország – Uruguay, a tét, hogy ki játszik a döntőbe jutásért. Ennek megfelelő a környező filmes választék is… Remek kontraszt viszont a focihoz és a szénné varrt focistákhoz egy elegáns, főúri hölgy arcképe, ráadásul egy olyan hölgyé, akiről korszakot neveztek el. Az ifjú Viktória királynő (Duna, 20.25) című, gazdag kiállítású, akár egészen komolyan is vehető film a matrónakort megélt nagy Viktóriának ifjú és szerelmes éveiről szól. Címszerepben Emily Blunt (lásd a képen).
Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (Sony Movie Channel, 21.00) című filmje sokat megy mostanában. Ma azért újra nézheti az, aki nem tud betelni a címszerepben valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel (és nem szándékszik az Indiai-óceánon tölteni szabadságát). (Bővebben)
Gus Van Sant Good Will Huntingja (Paramount Channel, 21.00) nyerő darab volt annak idején és nyilván az még ma is. Oscar-díj járt Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Géza remek szinkronja csak hozzáadni tudott!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak és Ben Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el.
Megnézhetjük aztán újra azt is, hogyan esett szerelembe annak idején Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag.
Gazdag Gyula Bástyasétány ’74 (m5, 21.15) című (igen csehes) szatírája igen érdekes, ám egyben legalább ennyire megosztó, karcos darab. Nem véletlenül várt e film tíz évig a dobozban, hogy bemutathassák. A szilencium oka viszont korántsem a sajátos nyelvezet, vagy Gazdag pikírt stílusa volt. Valójában a történet az ismert Eisemann-operett persziflázsa, melyben a címben szereplő operett szereplői fellázadnak az operett szerzői ellen. 1974-ben, de még tíz évvel később, amikor végre bemutathatták szűk körben a filmet, sem volt nehéz dekódolni az üzenetet, főleg, hogy Gazdag sem hagy kétséget a kódkulcs holléte felől…
Az 50 évesen is dögös Sophie Marceau egyedül neveli két apától származó három gyermekét, ám A boldogság sosem jár egyedül (Duna, 22.16) és belép a képbe az igazi Ő, aki viszont léha, bohém, iszik, nőzik és éjszakánként egy jazzklubban zongorázik. Nem lesz azonban semmi dráma, csupán egy habkönnyűnél is könnyedebb romkom tegnapról, vagyis 2012-ből: (Bővebben)
A CBGB (Viasat6, 23.50) Hilly Kristal (Alan Rickman) műfaj-, és trendteremtő, híres-hírhedt klubjának kivonatos története, illetve alapítójának portréja a töméntelen kutyaszar ellenére, egészen illedelmes kivitelben. Itt van mindenki (képletesen persze, színészek által eljátszva), a Televisiontól vagy Debbie Harryn és a Ramonesen át a Talking Headsig és a Police-ig, akik egyaránt e műintézményben kezdték pályájukat, csak éppen magában a filmben nincs semmi, ami valójában punk. Azt csak a punkok tudják, esetleg John Waters.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: