Martin Scorsese nevéről kapásból véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (Duna, 20.25). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.
Picit később a Holiday (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Amanda (Cameron Diaz) és a ködös, esős londoni Iris (Kate Winslet – a képen) cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.
No, de Ki beszél itt szerelemről? (m5, 21.15) Bacsó Péter tüneményes, de azért fanyar humorú filmje a szerelem “valódi” természetéről szól, természetesen igen karcos korrajzzal a háttérben. Tarján Györgyi és Gálffi László a Kenguru után újra együtt – egy remek kis filmben, mely elsősorban mégis arról vált nevezetessé, hogy az akkoriban hírhedt és betiltott Beatrice is feltűnik egy jelenetben.
A féktelen fantáziájú Tim Burton éjfekete, viktoriánus horror-meseoperettje, a Sweeney Todd, avagy a Fleet Street démoni borbélya (Viasat6, 22.00) sok határon túlmegy. Én magam sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, jó-e vagy sem, de hogy nem akármi, az szinte bizonyos. Vértől csöpögő, posztmodern giccs, avagy zseniális stílusbravúr? Perverz látványorgia, vagy csupán a banalitás nagyképű és fellengzős fricskája? Passz. Kétszer láttam, először kifejezetten utáltam, másodszor meg visítottam a kéjes élvezettől…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: