Mit nézzünk ma a tévében?

Nem tagadom, sok örömet találok régi filmekben, akár olyanokban is, melyeket annak idején még akár le is sajnáltam. Ezzel, persze, nem a tévécsatornák minősíthetetlenül egysíkú és igénytelen műsorszerkesztési gyakorlatát kívánom mentegetni, csak úgy mondom, hogy régen minden jobb volt… 😀 Látható lesz ma este például az E.T. (Sony Movie Channel, 18.40) is, amit én nem igazán szerettem annak idején. Ma már más a helyzet. A kis földönkívüli randaság minden bizonnyal újra könnytengerrel tölti meg a papírzsebkendőket, méghozzá minden különösebb megerőltetés nélkül, ahogyan tette azon első alkalmakkor szinte mindenkivel, rajtam kívül, amikor először tűnt fel a mozik vásznain. Új-Hollywood egyik emblematikus csúcsteljesítménye ez a mozi, mely egyben Steven Spielberg pályájának is jellemző és kiemelkedő darabja. Ekkor még érdekli őt a film, mint mese és érdekli a film, mint nyelv is. Egész egyszerűen zseniális, ahogyan e filmben is keveri a legkülönfélébb műfajok kliséit, ahogy használja a zenét, ahogyan az egész történet kibontakozik, ahogy megcsinálja a finálét – miközben az egész alkotás mindvégig egy teljes egész marad.

A még ennél is élemedettebb korú Kelly hőseiben (AMC, 19.00) a háború vicces oldala domborodik ki, avagy mixeljünk össze egy klasszikus szajréfilmet egy háborús kalandkomédiával. “Te jobbra mész, te meg balra, középen pedig én vagyok a csúúúcs!” – mondja a kép bal oldalán látható ipse (Donald Sutherland). Jobbra a címszereplő (Clint Eastwood). Ez a film például bizonyíték lehet arra, hogy egy jó filmet akármennyiszer meg lehet nézni.

A Hölgyek levendulában (Duna, 19.30) két idősödő nővér (Maggie Smith és Judi Dench), akik egy nap egy sebesült fiatalembert (Daniel Brühl) találnak a tengerparti házuk előtt, a parton. A hölgyek között megindul a versengés az ifjú kényeztetésének jogáért, akiről ráadásul kiderül, hogy hegedűművész. A baj csak az, hogy ő másfelé keresi a szerelmet… Jók a film arányai, mindvégig megmarad érzelmesnek, romantikusnak, de sosem válik édeskéssé, szentimentálissá, sőt egy picit még tabut is dönt. Jó, csak billent, de akkor is…

Nem szabad elmenni szó nélkül a Gilbert Grape (Film Mánia, 21.00) című mozi mellett sem. Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban laknak, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. És hol vannak még a későbbi híres filmjei!

A kellő sminkkel bármilyen szerepet ugyanúgy eljátszó Meryl Streep egy kiöregedett rocksztárt játszik a Dübörög a szív (Filmbox Prémium, 21.00) hangzatos címet viselő filmben, aki már csak kis kocsmákban zenél unatkozó helyi alkeszoknak. Lánya, akit annak idején felívelőnek tűnő karrierje miatt hagyott az apjánál, most válni készül és ez felébreszti benne az anyai ösztönöket. Nem láttam ezt a 2015-ben bemutatott filmet.

Emma Donoghue nagy sikert aratott regényéből, illetve színdarabjából készült a négy Oscar-díjra is jelölt A szoba (Duna, 21.15) című dráma, melynek két főszereplője – egy anya (Brie Larson) és ötéves kisfia (Jacob Tremblay) – egy nagyjából kétszer két méteres szobában éli életét, melynek ajtaja örökké zárva és természetes fény is csupán a tetőbe vágott kis ablakon éri őket. A kinti külvilágból semmit nem tapasztalnak a remegő képű televízió egyetlen csatornáján futó ostoba szappanoperán kívül. Naponta egyszer kinyílik a szoba ajtaja, ekkor a kisfiúnak be kell gyorsan költöznie a szekrénybe, egy ember ételt hoz, és olykor furcsán nyikorog anya ágya. (Bővebben)

Ízlésesen szép, szikár, karakán és férfias film A régi város (HBO2, 21.15). A legjobb férfialakítás Oscar-díját nyerte 2016-ban ezzel a filmmel Casey Affleck, egy olyan alakítással, amit általában észre sem szoktak venni Hollywoodban. Nem arról van szó, hogy rossz lett volna ebben a szerepben, csak éppen Oscart általában valami nagy, látványos alakításért szoktak adni (lásd Leo DiCaprio is mit össze nem szenvedett azért a rohadt szoborért, holott eddig szinte mindegyik alakításáért jobban megérdemelte a díjat, mint A visszatérőért…). Casey Affleck tulajdonképpen fád pofával végigmotyogja ezt a visszafogott, mindvégig eltitkolt, elrejtett érzelmekben tobzódó, csendes és mélyen emberi történetet, és jól teszi, mert ez a figura, akit játszik, ilyen. Egy szélesebb gesztussal, egy látványos kiborulással hiteltelenné, olcsó melodrámává tette volna az önhibájából, illetve saját szerencsétlenségéből bekövetkezett szörnyű tragédiáért vezeklő férfi történetét – így viszont igaz az egész, az elejétől a végéig. Kenneth Lonergan (pl. Margaret) elegánsan alkalmazott flashbackes történetmesélésében feltáruló, valahol banális, de ezzel mégis egyetemes érvényű filmje arra tanít, hogy mindannyiunknak megvan a maga személyes története és soha, semmikor nem szabad megítélni senkit első ránézésre, mert soha nem tudhatjuk, milyen történet miatt olyan és miért éppen azt csinálja akkor, amit.

Emily Brontë klasszikus regényét, az Üvöltő szeleket (m5, 22.20) 2011-ben az angol Andrea Arnold (lásd például Red Road, vagy Akvárium) dolgozta fel újra, híven megidézve a regény hangulatát, ám mégis bátor, radikális és a történet eredeti témájához is kapcsolódva, provokatív ötletekkel. Gyönyörűséges képi világ és remek színészi teljesítmények jellemzik ezt az okos adaptációt.

Tombol az uborkaszezon. A mai ajánlat elsősorban hölgyeknek szól, akik már -mondjuk azt- kinőttek a nyári szombat esték nyilvánosságának látogatásából, s akiknek férfitársai nem kíváncsiak feltétlenül a Garancsi – Seszták NBI-es labdarúgó mérkőzés megtekintéséhez (vagy ezt a perverziójukat megoldják máshogyan). A Kvartett – A nagy négyes (Duna, 19.35) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Persze, Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, hiszen elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a cselekmény, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. A szereplők túlnyomórészt és értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk nemrégiben, vagy Pauline Collins, Billy Connolly – a képen ők) brillíroznak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amire a lakók a hagyományos házikoncerttel készülnek… (Bővebben)

Az Oscar-díjas WALL-E-vel (RTL Klub, 20.05) sem lehet különösebb baj, sőt, ez egy egészen nézhető kis cukiság. Nem sztorizom el az egész filmet, főleg, mert két mondattal gyakorlatilag el is lehet intézni az elejétől a végéig: Jó Disney-hagyományoknak megfelelően, alsós belépőszint a cselekmény, mely azonban tele van felnőtteknek, tapasztaltabbaknak, illetve műveltebbeknek szóló, vicces filmtörténeti és egyéb utalásokkal, valamint mindenki számára megszívlelendő, ám a szokásos tanári didaktikával tálalt ökológiai, illetve a fogyasztói társadalmat illető kritikai tanulsággal. Ez utóbbi általában ki is szokta nyitni a bicskát a zsebemben, ugyanis nehogy már épp a Disney mondja meg nekem, mi a ciki a az amúgy általa is teljes erővel a habzsolásra idomított társadalomban… Itt azonban ez egy igen édes történetben tompítva jelenik meg, úgyhogy spongya rá. (Bővebben)

Jön megint a Mamma Mia! (SuperTV2, 20.55) is (a második rész a mozikban!), amiben engem három dolog lepett meg, anno. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical storyline-jában, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- ezúttal egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (megelőzően én csak thrillerekben láttam). A film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak egészen biztosan nem kell azon aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…

Ugyanekkor azonban Elvált nők klubja (Paramount Channel, 21.00) amolyan véd- és dacszövetségként jött létre (még az elmúlt században) a férfinem ellen, de főleg az elvált férjek ellen. Persze, afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton, vagy Maggie Smith előtt nincs az a férfi, aki megállna a talpán.🙂 Természetesen ez csak egy romantikus komédia, mely azonban stabil lábakon áll.

Az élet szép (Duna, 21.20) Guidóról (Roberto Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt, származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Roberto Benigni ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes el is hitetni velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet.

Az uborkaszezon-matiné ma esti adásában először a Zöld darázs (AMC, 19.50) jöhet szóba, azonban ezt a szuperhős-paródiát tényleg csak Michel Gondry rendező neve és tagadhatatlan respektje, illetve Christoph Waltz mellékszereplő színészi zsenialitása miatt ajánlom. (Bővebben)

Jön aztán Edward Norton is újra A mágus (Filmcafe, 21.00) című, nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat felvillantó történetben, melyben egy delejes képességű illuzionistát alakít, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bekavar egy főrangú pár kapcsolatába. A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)

Az élet kicsit sarkítva már szinte olyan, vagy hamar-hamar olyan lesz, mint amilyennek a Z világháború (SuperTV2, 21.00) című moziban látni fogjuk. Ugye, ez az a film, amit néhány éve olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. (Bővebben)

A Franciska vasárnapjai (m5, 21.15) Simó Sándor filmje, egyben a kiváló karakterszínész, Ujlaky Dénes jutalomjátéka. Egy meleg színekkel festett, érzelmes, emberi hangú történet egy cselédlány (Kerekes Éva) és egy középkorú, nős férfi szerelméről a második világháború alatt és az azt követő években. (Lásd a képen)

Az anyaság komplex érzelem- és gondolatzuhatagáról egy férfi csak felszínes és közhelyes gondolatokkal bírhat, még akkor is, ha kivételesen érzékeny lélekkel áldotta meg őt a sors. Avatott segítség nélkül hitelesen nem is mesélhetne erről, még a családi témákban igen jártas Rémi Bezançon sem. Hogy A legszebb dolog (Duna, 22.00) mégis igen pontosra (mondom én, a szintén pasi) sikerült, ahhoz a valóságban (is) filozófiaprofesszorként és íróként ténykedő Eliette Abecassis olykor igen sarkosan fogalmazó és metszően őszinte önéletrajzi ihletésű regénye nyújtja a masszív alapot, amiből aztán egy másik nő, Vanessa Portal segítségével kerekedik ki ez a remek kis film. (Bővebben)

Bár már huszadika van, Tom Cruise ma este is azt játssza, hogy Született július 4-én (Viasat6, 22.00). Oliver Stone igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen. Tomi azonban itt oly annyira fullba’ nyomja a kretént, hogy nem is gyütt az az Oscar bácsi… – hogy úgy mondjam. No, azért nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben rengeteg.

Tom Hanks viszont igen jól alakít A számkivetett (TV2, 22.50) című robinzonádban. Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Tom amúgy egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban.

Tökéletes választás az uborkaszezon punnyadt unalmában az Őrült nők ketrece (Film Mánia, 19.00), méghozzá annak a klasszikus filmváltozata. Edouard Molinaro rendezése annak idején robbantotta a mozipénztárakat. Persze, Jean Poiret darabjával nehéz hibázni, és ezt Ugo Tognazzi és Michel Serrault nem is engedi meg magának – vérbő, temperamentumos komédiázásuk mára már klasszikus.

Hangulatában, műfajában és vérmérsékletében is ugyanezen a vágányon utazik a Folt a zsákját (Filmcafe, 21.00) című komédia is, melyben egy megjavulni akaró piti bűnöző (Richard Pryor) beteggondozói feladatot vállal. A gondozandó beteg (Gene Wilder) azonban megrögzött hazudozó, aki… De aki látta a Dutyidili és a Vaklárma című filmeket, az tudja, mire számítson.

Az előbbiekhez képest erős kontrasztot képez a következő ajánlat, mely egy komoly dráma arról, hogyan válik egy rendes, átlagos ír srácból az IRA gyilkosa, majd amikor rádöbben bűnei súlyára, menekülnie kell: önmaga és hajdani példaképei, későbbi megbízói elől is. Az Ima egy haldoklóért (Film Mánia, 21.00) minőségi film Mickey Rourke-kal (lásd a képen), Bob Hoskinsszal, Alan Batesszel és Liam Neesonnal – 1987-ből.

A zűr bajjal jár (Paramount Channel, 21.00) Charles Shyer romantikus komédiájában, melyben egy cserfes, feltörekvő újságírónő (Julia Roberts) és egy vérprofi, öntelt és kiégett öreg kolléga (Nick Nolte) méri össze pennáját egy apró-cseprő ügyben (mit sokszor úgy nevezünk: szerelem).

A Hasta la Vista! (m5, 21.15) című egészen kiváló belga komédia viszont egy felszabadító humorú élet-igenlő történet, mely -gonosz, de nagyon okos csavarral- éppen az élet egészségesek számára legrettegettebb oldaláról, a különböző típusú veleszületett fogyatékosságokról, illetve az elkerülhetetlenül közelgő halálról mesél. (Bővebben)

Éjszakára A Sakál napja (Mozi+, 23.25) jöhet szóba, mint minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú, de rendkívül izgalmas percben. (Bővebben)

Bekukkanthatunk például A 13-as rendőrőrsre (AMC, 19.50) eme mai estén. A film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült (lásd a képen) thriller ez, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva, mely egyetlen helyszínen -a címszereplőben- játszódik egyetlen szilveszteri éjszaka alatt, miközben odakint süvít a jeges szél és szakadatlan ömlik a hó.

A következő ajánlat valószínűleg az a film lesz, amit sosem mertél megnézni. A Farkangyal (Paramount Channel, 21.00) egy színtiszta bosszútörténet, melyben két, elsősorban butuska, szőke hölgyek elcsábításárára, majd faképnél hagyására specializálódott hím kerül ama bizonyos hosszú, vastag, merev rúd kellemetlenebb végére, miáltal egyikük a túlvilágra távozik egy faképnél hagyott áldozat heves reakciója okán, majd onnan egy csábító, szőke hölgy (Ellen Barkin) képében tér vissza – életben maradt barátjához (Jimmy Smits). Baromságnak tűnik mindez, tudom jól, de vicces lesz. Legalábbis, vicces volt a kilencvenes évek elején.

A Támadás a Fehér Ház ellen (Mozi+, 21.00) picit hajaz a mai első ajánlatra. Ezen kívül pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista. Ennyi, de ennyinek tök jó.

Az Ismeretlen férfit (Film+, 21.00) ismerjük. Úgy hívják: Liam Neeson. Ráadásul Berlin, e történet helyszíne is ismerős, legalábbis párás szélvédőn keresztül: pont olyan, mint Budapest. Liam Berlinben találja magát egy baleset után magához térve, viszont ő nem ismer senkit, azt sem tudja, hol van és hogyan került oda. Pedig… (Bővebben)

Annak idején a szó szoros értelmében belebicikliztem ebbe a Gondolj rám (Filmcafe, 21.00) című filmbe, bár még abban a stádiumában, amikor még nem volt film, csupán néhány jelenet, egy éppen elindult produkció. Hasítok felfelé a Szabadság-hídra a Kálvin-tér felől, masszív zöld hullám, sűrű csengetés, gyalogosok okosan félre, ám egyszer csak ott áll velem szemben Kern András, igen gyűrötten, igen használtas szürke ingben, nadrágban, arcán mérhetetlen undor és nem szól, csak gondolom, gondolja: Ezt a marhát (mármint engem) ki engedte szabadon? Mivel nem mindennap áll elém egy népszerű színész, ezért fékeztem egy sivítósat és akkor látom, kamera, egy-két lámpa, azok a fekete, csatos ládák, kábelek, néhány ember. Kicsi stáb, filmet forgatnak, de se zárás, se semmi… Nyilván valami vizsgafilm, gondoltam, széles mosoly, határozott elnézéskérés, és tovább az utamra. Aztán most látom, hogy nem annyira “valami vizsgafilm” ez, hanem egy komoly nagyjátékfilm, Kern rendezése, 17 év után először. Most vagy nem forgott a kamera, vagy csak kivágtak, de nem láttam magam viszont a vásznon… Akit a világból ki lehet kergetni a Klubrádióval, vagy anno a Heti hetessel, aki Pici bácsit egy ásatag, nyugdíjas fószernek tartja, Kernt pedig túlértékelt ripacsnak, aki felett eljárt az idő, az nyilván kihagyja ezt a filmet. (Bővebben)

Szóval, már nincs foci, és négy évig nem is lesz. Az uborkaszezon viszont tombol. A Liza, a rókatündér (Filmcafe, 21.00) is előfordult már párszor itt&ott. A címszereplő hölgy (Balsai Móni) bizarr, mókás, fergeteges és meglepetésekkel teli története a világ talán legszerethetőbb női sorozatgyilkosáról szól. A magyar Amélie Poulain, ha mondhatjuk ezt… (Bővebben)

Kevin Costner ezúttal egy titkosszolgálat különleges ügynöke (lásd a képen). A 3 nap a halálig (Film+, 21.00) műfajilag akciófilm, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk (pergő cselekmény, látványos akciók, semmi mélység). A sztori a szokásos: Costner bácsi már öreg, gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat talán érzelmes családi szál ellensúlyozza.

Nézhetjük századszor Guy Ritchie mindent vivő Blöffjét (Sony Movie Channel, 21.00) is, ami ugyan nem blöff, hanem egy mára kultikussá vált darab, elképesztően magas tetszési indexszel és mondjuk Brad Pitt által ellökött efféle szövegekkel: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”

Ma már nincs foci, viszont van uborkaszezon, ami lehet, hogy nem fog feltűnni senkinek, mert ugyanazt jelenti, mint nem-uborkaszezonban: jórészt ismétlések mindenhol. Sajnos, a Hitler utolsó napjait elmesélő filmjével elég hangosat koppantó Oliver Hirschbiegel Hollywoodban elkövetett zombisító űrkórokozós scifijén, az Invázión (Sony Movie Channel, 21.00) még a riadtan pislogó Nicole Kidman és a megszokott módon acélkemény Daniel Craig sem tud segíteni. (Bővebben)

Denzel Washington a cím-, Gary Oldman (a képen) pedig a negatív szereplője az Éli könyve (Mozi+, 21.00) című filmnek. A film tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben egy globális vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

Én szeretem Woody Allen újabb keletű, néha komor, olykor szinte kisrealizmusba hajló, de azért még mindig szellemes drámáit is, ahogyan a legendás, agyonidézett korábbi vígjátékait: a ma esti Füles (Filmcafe, 21.00) című varázslatos darab valahol félúton van a kettő között, ráadásul már domborít benne Scarlett Johansson is, sajnos, Hugh Jackman oldalán. (Bővebben)

Mély, felkavaró és sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (Film Mánia, 21.00) is. Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, az áldozatok száma viszont egyre nő. Évek múltán egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, a nyomozás szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, sőt még annál is magasabbra vezetnek.

A ma estére rendelt romantikus komédiában két virtigli troll (Owen Wilson és Vince Vaughn) szórakozik azzal, hogy esküvőkre járnak, de csakis azért, hogy azt jól széttrollkodják. Azonban az Ünneprontók ünnepe (Viasat3, 22.00) természetesen az “addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” ősi dramaturgiáját követi. (Bővebben)

A focivébé döntője, illetve a Tour de France Roubaix-i szakaszának megtekintése után megkönnyezhetjük újra a Szerelmünk lapjait (RTL II, 20.00) is. A fiú –Nick Cassavetes– rendezi e filmben édesanyját, Gena Rowlandst, aki egy idős nőt alakít ebben a szívszorító történetben. A néni egy szeretetotthon lakója. Súlyos Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen alig emlékszik már valamire korábbi életéből. Az ápolók lökdösik túl minden egyes napon, csak egy idős betegtársa (James Garner) jár be hozzá, hogy egy fekete könyvből olvasson fel neki történeteket egy hajdani szegény asztalossegédről (Ryan Gosling) és egy gazdag, déli lányról (Rachel McAdams)… (Bővebben)

Már bőven felnőttkorú, de azért még bőven érdekes thrillerrel is tölthetjük a mai estét. Ed Harris adja a Porcelánhold (Film Mánia, 21.00) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami nem stimmel a “partnerrel”. Kiváló a szereposztás, de a filmmel sincs túl nagy baj.

Luc Besson Nikitája (Prime, 21.00) is már 28 éves… Viktor, a takarító viszont még mindig üt.

A gasztronómia és a szerelem tulajdonképpen kézenfekvő összekapcsolása szinte már egy új, önálló alműfajt képez a romantikus komédiákon belül, annyi példát lehetne hozni rá – ma is rögtön kettőt. Az első a Love and Lemons – Az igazi szerelem receptje (m5, 21.20) egy -viszonylag- friss svéd darab például, egyfajta fúziós degusztációs menüként szinte minden megelőző kísérletből merít, az összhatás mégis harmonikus, selymes és összetett, minden különösebben bántó utóíz nélkül. (Bővebben)

Az Út a mennyországba (Duna, 21.20) a kiváló izlandi sztárrendező, Baltasar Kormákur első hollywoodi filmje, mely azonban hollywoodinak túl európai, túl független és túl művészi, Kormákur más filmjeihez képest viszont túl amerikai. Jók persze a színészek (Forest Whitaker, Jeremy Renner, Peter Coyote, Julia Stiles), szépek a képek is, melyek egy halálos baleset utáni biztosítási nyomozásról tudósítanak.

Jerome Kilty színdarabja, a Kedves hazug (m3, 21.40) hatalmas ziccer nagy színészeknek. A játék két híresség között zajlik: G.B. Shaw, a híres író, valamint Mrs. P. Campbell, a (múlt) századelő híres angol színésznője, sok Shaw-ősbemutató főszereplője folytatott egymással olykor élesen csattogó pengecsatához hasonlító, máskor játékosan évődő levelezést, gyakorlatilag egész hosszú életükön keresztül. A megható, máskor vicces, vagy éppen drámai párbeszédet nálunk például Lukács Margit és Major Tamás játszotta sok éván át a Nemzetiben, jelenleg Molnár Piroska és Jordán Tamás játssza a Rózsavölgyi Szalonban – ezen az 1982-es tévéfelvételen Tolnay Klári és Mensáros László adja egymásnak a lapot. Az élmény garantált.

A ma esti másik főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (RTL II, 22.30) lesz, Catherine Zeta-Jones főszereplésével. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő “örökli meg” cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

Buddha kegyelméből többször is jártam Thaiföldön, értelemszerűen többször Bangkokban is, így személyes tapasztalatok alapján mondhatom, hogy aki ebből a gazdag kultúrájú, rendkívül színes országból csak a fiú-, lány- és gyermekkurvákat, a köréjük fonódó alvilágot, valamint a thaibox-termeket látja, annak halvány fogalma sincs erről az országról. A felszínen lebegő szardarabot piszkálgatja csak, gyarapítva az ótvar nagy közhelyek mérföldes sorát. A dán Nicolas Winding Refn érezhető ambíciókkal tör honfitársa, Lars von Trier babérjaira és hozzá hasonló vehemenciával rendezi ki magából személyes paráit, frusztrációit és egyéb lelki nyavalyáit. A Csak Isten bocsáthat meg (Duna, 22.55) című -amúgy rendkívül esztétikus kiállítású, világsztárokkal (elsősorban Ryan Goslinggal – lásd a képen) felvezetett- filmjét is állítólag személyes egzisztencialista dühétől ihletve forgatta le… (Bővebben)

Nincsenek szavak erre a mai műsorra. Tényleg, aki teheti, az meneküljön a tévé elől, amerre lát! Még a focivébé bronzmeccse sem lehet kibúvó erre az igénytelen nihilre, hiszen az lemegy délután négytől, de különben sem érdekel mindenkit a foci, főleg nem egy bronzmeccs… A filmek pedig vagy a könyökünkön jönnek ki, vagy említésre sem méltó vackok.

Talán csak az elsősorban színészként ismert Forest Whitaker ’98-as rendezését mondanám, de csak tippként: a Majd elválik (Paramount Channel, 21.00) egy romantikus dráma, melyben egy nő (Sandra Bullock) rájön, hogy férje már régóta csalja. Az összeomlás után kislányával azonnal csomagol és hazaköltözik anyjához (Gena Rowlands), akivel soha nem volt igazán jó viszonya, vidékre, ahol sosem szeretett igazán lakni, hogy új életet kezdjen. Ennyiből elég sablonosnak tűnő történetnek tűnik ez, nem láttam még – de majd elválik, milyen.

A tegnap éjjel elkezdett Fanny és Alexander második része (Duna, 21.05), persze, kivétel lenne, ha érteném, hogy miért kell egy koherens, egybeszerkesztett filmet kettévágni, de ezt megfejelve, miért kell a két részt két különböző időpontban leadni!? Tényleg, NOOORMÁLIS?!

Ma sincs foci. Van viszont Botrány a birodalomban (Mrs. Brown) (Duna, 20.20). Jeremy Brock és John Madden életrajzi drámája a korszak-névadó Viktória királynő hosszú uralkodásának középszakaszát tárgyalja, amikor már a királynő szeretett férje halott (ezért hordta élete végéig a gyász-feketét), és visszavonult Balmoralba, hogy békében gyászoljon. Ekkor volt személyi inasa egy bizonyos Brown nevű, karakán és keresetlenül őszinte modorú férfi, akivel a királynő mély és tiszta barátságba keveredett, nem törődve az országot lázban tartó pletykákkal. Mintha egy rész lenne a Downton Abbeyból… Judi Dench (Viktória) és Billy Conolly (Brown) egyaránt remek.

Láthatjuk megint A nyughatatlant (Paramount Channel, 21.00), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának igazán jól sikerült filmadaptációját, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, playback  nélkül.

Pierce Brosnan, a Mr. Szexisen Őszülő Halánték’ 007 alakítja a ma esti csajos filmben, a Szerelem, angolosan-ban (Prime, 21.00) azt a bugyibuci egyetemi professzort, aki a tudományos munkánál többre tartja a csinos egyetemista lányok becserkészését. Az egyik áldozat (Jessica Alba) azonban egy ilyen “szeminárium” után terhes marad. A gyermek megszületik, az amúgy sem nagy jövő előtt álló szerelem azonban hamar tovaszáll. A professzorra marad a gyerek, ami eddig soha nem látott nehézségek elé állítja az eddig nem éppen felelősségtudatáról ismert férfit, szerencsére/szerencsétlenségére azonban felügyelőt kap maga mellé az anya érettebb nővére (Salma Hayek) személyében…

Szomjas György eddigi utolsó kísérlete a Rosszemberek (m5, 21.15), hogy meghonosítsa hazánkban a keleti spagetti-western a korabeli kritika által easternnek elkeresztelt öszvérműfaját. Pedig próbálkozhatott volna még, mert egyáltalán nem volt ez a film (és elődje, a Talpunk alatt fütyül a szél) olyan reménytelen eset. Betyárvilág, puszta, csikós, fokos, zsandárok, szilaj férfiak döntenek meg ihaj, de kedvükben mejjes-faros menyecskéket a durván ácsolt kocsmaasztalon…

Ingmar Bergman számomra legkedvesebb filmje az önéletrajzi ihletésű Fanny és Alexander (Duna, 22.16). A 197 perces opusz első részét élvezheti végig az, akinek van szeme, agya és szíve erre e kései órán. (A képen jelenet a filmből.)