Ma nincs foci, mert ezeket a szánalmas kupaselejtezőket, ugye, senki nem tartja labdarúgásnak? Lehetne opció ma estére a Vakító fehérség (AMC, 20.00) című thriller, aminek azonban nem igazán erőssége a logikus cselekményvezetés. Kezdjük azzal, hogy miért pont a csini Kate Beckinsale a seriff azon az antarktiszi bázison, ahol kemény férfiak vannak jó fél évre összezárva, bár tagadhatatlanul egytől egyig frissen fodrászolt frizurában… Aztán. Mínusz 50 fokban még viháncolva futkosnak meztelenül a részeg kutatók a hóban (persze, már ez is nonszensz), de 55 fokban már odafagy Kati keze a vashoz (aminek így is kell lennie a fizika és a kémia törvényszerűségei miatt). Zsé-kategória tehát ez a film, de annak is a rosszabb fajtája, mert túl komolyan veszi magát. Amúgy ilyen “holtestet találtak, de ki a gyilkos?”-típusú történet lesz.
John Herzfeld szerintem alulértékelt filmje, a Két nap a völgyben (Paramount Channel, 21.00) ugyan valóban erős Pulp Fiction (és Rövidre vágva, és…, és…) allúziókkal operál, ritmikailag is döccen erőseket, de szerethető (pozitív) és szívből gyűlölhető (negatív) karakterei miatt, valamint jószívű emberiessége miatt kifejezetten üdítő kis mozi. Danny Aiello egyik nagy alakítását nyújtja itt, nem szólva ezúttal az utóbbi években, évtizedben érthetetlen módon elkallódott James Spader eszelős nyikhajáról vagy (a képen látható) Charlize Theron csábító vampjáról…
Sharon Stone ezúttal nem teszi a lábát csábítóan keresztbe, hanem ő lesz az, aki ma este Gyorsabb a halálnál (Filmcafe, 21.00). No, azért síkfutásról és egyéb vágtázásról nem lesz szó, bár Sharon e történetben legalább annyira lóról pattant, mint tűzről: Sam Raimi kissé rendhagyó westernjében egy pisztolyhősnőt alakít, aki gatyába rázza a vadnyugati kisváros kiskirálykodó seriffjét (Gene Hackman). Nagyon durva a további szereposztás, hiszen a mellékszerepeket is olyan sztárok alakítják, mint a még hamvasan ifjú Leonardo DiCaprio, a már bőven férfias Russell Crowe, Gary Sinise vagy Lance Henriksen. A film pedig… mondjuk azt, hogy megosztó. Vannak, akik kifejezetten lelkesedtek érte, de vannak olyanok is, akik egyszerűen kinevették.
A visszavonuló (Film Mánia, 21.00) című történetben viszont Michael Douglas alakítja a főszerepet, egy nőnemű tanítványai iránt leküzdhetetlen vonzalmat érző egyetemi professzort, akinek egy nap összedől addig szépen felépített élete. Felesége (Susan Sarandon) tudomást szerez permanens nőügyeiről, ráadásul pénzügyei is csehül állnak, és ezt tetézve még az a bizonyos kapuzárási pánik is fenyegeti… A téma manapság igen forró, a további szereposztás pedig itt is eléggé látványos (Danny DeVito, Jesse Eisenberg, Mary-Louise Parker, stb…)
Ha ezt a Kukoricasziget (m5, 21.15) című filmet valamilyen időparadoxon okán láthatnák az olasz neorealisták, láthatná Szőts István, vagy mondjuk Sindó Kaneto, a Kopár sziget rendezője, akkor sírva fakadnának a gyönyörűségtől. Majdnem én is sírva fakadtam (szintén a gyönyörűségtől), talán csak a sajtóvetítéseken szokásos blazírt fapofa magamra erőltetése miatt nem sikerült elalélnom a grúz George Ovashvili szépen díjazott alkotásán. A film ugyanis azt a nyelvet használja magabiztosan, amit én mindig, minden filmben keresek: egy egyszerű történetet, de akár elvont gondolatot is, szinte kizárólag képek segítségével meséljenek el nekem az adott film alkotói. Mindeközben a képeknek (operatőr: Ragályi Elemér) minden beavatkozástól, manipulációtól mentesen a valóságot, vagy legalább a valóság hiteles illúzióját kell közvetíteniük, hogy József Attila után szabadon, az igazat is lássam, meg a valódit is. (Bővebben)
Török Ferenc rengeteg díjat bezsebelt, egészen különleges hangulatú és eredeti témafelvetésű történelmi drámája, az 1945 (Cinemax, 22.50) egy igazán fontos film, de (egyelőre) még mindig eldugott helyen és időben. (Bővebben)