Fogalmam sincs, mit keres így itt, a nyár végén, István-nap előestéjén a Valentin nap (RTL II, 20.00)… Amúgy, nyilván nem szánt túl mélyre ez a filmecske, de pont annyi aktualitása van ma, mint mondjuk a Tapló Télapónak (ami amúgy, igen ügyesen ma nem látható), bár a rózsaszín szívecskék özönére talán mindig akad vevő. A sok-sok kis egymásba kapcsolódó, vagy éppen egymás mellett elsikló -hullámzó színvonalú- történet szereplői szerelmesek, szerelmesek voltak, vagy éppen szerelmesek lettek a címbeli napon. Sztárerdő, Alba és Biel Jessicától Hathaway Anniig és Roberts Juliig, és Kutcher Ashtontól Lautner Tayloron át Cooper Bradley-ig.
Valamilyen számomra megfejthetetlen okból a svédek szeretik a hosszú címeket és az irodalmi adaptációkat. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Filmcafe, 21.00) című film is ilyen. A könyvet, amiből készült, nem olvastam (az emberek szeretik), a film viszont igen vicces. Sajátosan humoros. Egyszerre blőd, abszurd, morbid és gyermeteg, valahol Guy Ritchie-n is túl, de még Menzelen innen. Ha akarom, a huszadik század parabolikus történelmi tablója, ha akarom, egy északi módra fergeteges krimi-vígjáték, ha akarom a svéd Forrest Gump, vagy egy önazonos északi Zelig. Annyi dologra hasonlít, és mégis teljesen egyedi. Jókat röhögtem…
Octave Mirbeau híres regényalakját többen megfilmesítették már. Az Egy szobalány naplója (m2, 21.10) ezúttal Benoît Jacquot 2015-ös verziójában láthatjuk, melyben a címszereplő Célestine-t Léa Seydoux, Josephet, a lázadó természetű, agresszív kertészt Vincent Lindon, a férje (Hervé Pierre) túlfűtött, szexuális szabadossága elől vallási tébolyba menekülő úrnőt pedig Clotilde Mollet alakítja.
Bár sokan valamiféle új, mocskos, szennyes és vad westernt (pontosabban: easternt) emlegetnek, számomra az Aferim! (m5, 22.15) inkább dokumentumfilm, egy kultúrantropológiai időutazás a XIX. századi Balkán legszutykosabb zugába, Belső-Románia labirintusszerű lápokkal, vadregényes sziklákkal és végtelen pusztákkal telehintett földjére, aminek népét hol a muszka, hol az ottomán sanyargatta, ha nem éppen valamelyik helyi kényúr gyakorolt korlátlan önkényt a nyomorgó oláhokon. Bár Radu Jude fekete-fehérben komponálta meg filmjét, mégis pompásan érzékeljük e vidék szilaj és minden elnyomás ellenére életenergiától duzzadó népének színpompáját, a napégette táj sárgásbarnáját, a mészkősziklák vakító fehérségét és a láp párában fürdő sötétzöldjét. A fekete-fehér “színválasztás” sem tűnik kényszeredett művészi allűrnek, valamiféle üres artisztikus póznak, hanem adekvát megoldása a film vizualitásának: egész egyszerűen ez a történet így válik hitelessé, ahogyan ábrázolja az 1830-as évek román vidéki életének nyomorúságos hétköznapjait (lásd a képen), a meztelen seggel rohangászó purdékkal, a düledező vályogputrikkal, a szakadt gyolcsruhában, mezítláb dolgukat végző parasztokkal, és a náluk is sanyarúbb sorban, rabszolgasorban élő, valóban füstös képű cigányokkal. (Bővebben)
Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (RTL II, 22.30) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint általában minden normális tinédzsernek. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: