A mai, amúgy sem túl gazdag, unalomig ismételt filmkínálat helyett egyik legkedvesebb élményemet idézném fel inkább. Sok-sok éve egyszer Somlóhegyen szüreteltem egy azóta már sajnos odafent borozgató haveromnál a juhfarkot és a furmintot. Iszogattuk közben a tavalyi maradékot, a késő szeptemberi, vagy tán már kora októberi nap sárgán aranyló sugarai langyosan simogatták a duzzadó szőlőszemeket és a lelkünket – a munka ennek ellenére jó tempóban haladt. A kis présház ajtajában egy kis kazettás magnóból énekelt nekünk a három tenor, hogy Funiculì, funiculà!, meg Vincerà! Vincerò!, és effélék.
Pavarotti azt hiszem az Addio Fiorito Adilt énekelte a Pillangókisasszonyból. Azonban már ő is csak odafent vágja ki a “magas Cét”, Pinkertont Bryan Hymel énekli abban a Pillangókisasszony-előadásban (m5, 21.15) amit ma este fogok megnézni. Cso-cso-szánt a Scala kitűnő szopránja, Maria José Siri énekli ebben a ma esti felvételen (lásd a képen), mely a híres milánói opera 2016-os évadnyitó előadását konzerválja -vélhetően- örök időkre.
Ez egy ilyen nap.
jaj, de szépet és szépen írtál! 🙂