Péntek, augusztus 31.

Megnézhetjük például a tegnap is ajánlott Marvin szobáját, Robert de Niróval és Leonardo di Caprióval, ezúttal reklámok nélkül és adott esetben HD-ban (Duna, 20.25). Bobby bácsi ma este duplázik, ugyanis a Joy (SuperTV2, 21.00) című életrajzi drámában is kapott egy mellékszerepet. Én alapvetően bírom az ilyen tipikusan amerikai történeteket, melyekben egy szegény, de megszállottan törekvő kisember száll harcba az igazáért, akár még magával, az ördöggel is, ha kell. Még a tűzön-vízen is keresztülviszi tervét, hogy egyről a kettőre jusson, s ha kell, felmegy a még Fehér Házba is. Alapvető történetek ezek, ebből épült fel a világ (ma már ismét) legnagyobb gazdasága, annak összes mítosza, népmeséje és legendáriuma. David O. Russell (az általam nem szeretett Amerikai botrány után) ezúttal egy megveszekedett feltalálónőt (Jennifer Lawrence –a képen– majdnem Oscart is kapott ezért, bár a végén rettenetes a haja 😉 ) mutat be nekünk, aki egy forradalmi felmosófával (nálunk fókagépnek hívták ezt a seregben) próbálja beteljesíteni az amerikai álmot – nem kevés buktató, csalódás és gáncs után, természetesen sikerrel. Szóval, én bírtam ezt a filmet, mert a lehető legbanálisabb témát is képes volt legendává nemesíteni. Felmosófa… 🙂 Bár, volt régebben egy másik film, amiben Greg Kinnear autó-ablaktörlőkkel akart milliomossá válni, az talán még ennél is jobb volt…

Bobby bácsit éppen nem láthatjuk A tégla (TV4, 21.00) című moziban, van viszont benne Leonardo DiCaprio, valamint egy nagy rakás más kiváló színész (például Jack Nicholson, Matt Damon, Martin Sheen vagy éppen Vera Farmiga). Azt szokás mondani, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, hanem másolat, utánzat, vagy finomabban fogalmazva: adaptáció. Mégpedig az itt is sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek(illetve annak első részének) amerikanizált változata, Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.

Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (Paramount Channel, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)

Közben (Amerikában) Az ördög Pradát visel (Prime, 21.00), tudjuk jól, és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen félreolvasom… Meryl Streep -de hát ezt is tudjuk már jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

Krzysztof Kieślowski rendkívül érdekes filmje, a Véletlen (Duna, 22.40) azt vizsgálja, hogy van-e választása a nyolcvanas évek elejének kilátástalanságában élő embernek, hogy életét a véletlen vagy valamiféle szükségszerűség vezérli-e? A film Witek (Bogusław Linda) nevű főhősének sorsa attól függ, hogy egy hirtelen döntéstől vezérelve eléri-e az éppen induló vonatot, vagy sem – a film ettől kezdve három variációban mutatja meg főszereplője további életét. Witek az első variációban pártfunkcionáriussá válik, majd szamizdatokat terjesztő ellenálló lesz, a harmadik változatban pedig elzárkózik a közélettől, és kizárólag a szakmai előrehaladásának és a családjának szenteli magát. A film a lengyel történelem egyik viharos időszakában -az 1981 december 13-án kihirdetett szükségállapot idején- keletkezett és szinte azonnal dobozba zárta a lengyel kommunista cenzúra, majd többszöri átszerkesztés után csak 1987-ben kerülhetett a közönség elé, de talán még most is átjön a fiatal értelmiség akkori dilemmáit plasztikusan ábrázoló mondanivaló.