Minden idők egyik legdöbbenetesebb bankrabló-sztoriját meséli el A Newton fiúk (Filmcafe, 21.00). A címbeli négy fivér (Matthew McConaughey, Ethan Hawke, Skeet Ulrich és Vincent D’Onofrio) úgy rabolta végig Amerika bankjait, hogy közben egy csepp vér sem hullott és közülük senkit sem zártak börtönbe. A filmet Richard Linklater rendezte, ami komoly okot ad a bizalomra, hogy nem valami ócska baromság sül ki a dologból végül (nem is sül – ez “csak” egy remek, szórakoztató szajréfilm…).
Gorbacsov glasznosztya által okozott felmelegedés egyik eredménye A cég érdekében (Film Mánia, 21.00) című kémtörténet, melyben egy CIA- és egy KGB-ügynök fog össze, hogy megmeneküljenek – saját cégeik elől. Maga a film egy közepes akciómozi, aminek igazi érdekessége a párost alakító páros: Gene Hackman nagyszerű színész, Mikhail Baryshnikov viszont világhírű balett-táncos. Az előbbit rengeteg filmben láthattuk már, az utóbbit viszont színészként szinte sosem.
A ma esti A mestergyilkos (Film+, 21.00) remake. Az eredeti, hasonló című 1972-es verzióban Charles Bronson játszotta enyhénél jobban mániás, végletekig pipifaxos, professzionális bérgyilkost, itt Jason Statham, a jelenkor egyik legnagyobb akciósztárja alakítja a címszereplőt. A történet laza váza, a karakterek ugyanazok, a cselekmény picit más. A Simon West (pl. Con-Air) által rendezett remake egyszerű, mint a százasszög, ami azonban megtart akár egy akasztott embert is, ha a szöget a mestergerendába vered, az áldozatot pedig felhúzod rá. Hogy stílbe legyünk… (Bővebben)
Ma este nincs biztonságban Az elnök különgépe (Viasat3, 21.00) sem, bár később Hollywood-kapitány mindent szépen meg fog oldani. Szerencsére, itt ezt még elég ügyesen teszi, pedig majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.
Itt az új tanév, és én, sajnos, nyugodtan mondhatom azt, hogy ez A lecke (m5, 21.15) nekünk, magyaroknak már semmi újat nem mond, hiába kaszálta le néhány éve a világ jó néhány filmfesztiválját. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nézzük meg ezt a filmet; inkább arról van szó, hogy nézzük nyugodtan, mert az általa állított tükörben azt látjuk, amik mi is vagyunk tulajdonképpen (lásd a képen). Kelet-Balkán, Nyugat-Balkán, egyre megy. Mindannyian ama bizonyos szerv csúnyábbik végénél térdepelünk… (Bővebben)
A Café Societyről (Duna, 21.55) viszont csak annyit tudok mondani, hogy Woody Allen 2016-os filmje. Nem láttam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: