Francois Ozon tulajdonképpen egyik kedvenc európai rendezőm, viszont ebben a ma esti, a hetvenes évek “ótvaros” francia komédiáit idéző Született feleségben (Duna, 20.25) nem sok szórakoztatót találtam. Még úgy sem, hogy én ahhoz a törpe kisebbséghez sorolom magam, melynek tagjai férfi létükre szívesen fogadnák, ha a világ dolgait nők irányítanák… Érzem a film szatirikus élét, azonban úgy gondolom, ezúttal Ozon formai bravúrja erősen eltompítja azt. Catherine Deneuve-t persze, bármikor megnézem, Depardieu azonban rettenetesen néz ki: konkrétan egy gigantikus krumplira hajaz deformált külseje.
George Orwell hírhedt, ám sajnos manapság ismét túl sokszor emlegetett disztópiájából az angol Michael Radford rendezett egy igen tisztességes filmet, naná, hogy 1984-ben. Az 1984 (Film Mánia, 21.00) főszerepében John Hurtöt láthatjuk (a képen, miközben hátul a Nagy Testvér figyel), míg a film látványvilágáért a később komoly karriert futó Roger Deakins felel.
Sötét erők indulnak útjukra A Faun labirintusában (Filmcafe, 21.00) is, mely a spanyol/mexikói Guillermo Del Toro mindeddig legjobb filmje (az Ördöggerincen kívül). A spanyol polgárháború utáni Franco vezette sötét, fasiszta időszak megkapóan lírai, misztikus, fantasy-, sőt horrorelemekkel átszőtt, látványos látomása ez, minden bűbájjal felszerelve, melyek közül valamelyik biztosan fogva tartja érzékeinket.
Ugyanekkor lazíthatunk a L’ecsóval (Viasat3, 21.00), mely nagyjából ugyanannyit mond el a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé vagy az éppen beosztott, ninjagurunak öltözött sztárséf adott elő nemrégiben a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek, az illető tévé-főzőshowban. Ha nem többet.
Egy másik Édes kis semmiségben (Prime, 21.00) Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik a színen Thomas Jane.
Persze, az élet nem édes. Minden hazugság, ami ennek ellentmond. Sőt, az élet legtöbbször egyenesen egy büdös kurva. Minden szépség és bűbáj csak látszat, illúzió. Valami ilyesmiről beszél (talán) Krzysztof Kieslowski is a Veronica kettős életében (Duna, 22.15), melyben egy önmagát boldognak hívő francia nő (Irene Jacob) szembesül az élet valódi természetével egy krakkói utazás alkalmával.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: