Vasárnap, szeptember 9.

Nem lesz egyszerű választani… Háromszor mentem neki például a Brigsby mackó (Cinemax, 20.00) című filmnek, mert mindig elijesztett a kezdő jelenetek nettó infantilizmusa (egy szemmel láthatóan felnőtt férfi gyermeki rajongással imád és rajong körül egy hihetetlenül gagyi, Ed Wood “legendás” Kilences tervének” technikai színvonalát idéző sci-fi sorozatot, melyben egy hatalmas plüssmaci menti meg a világot a gonosztól, a Napot elrabló Holdtól). De örülök neki, hogy harmadszorra sikerült végignéznem Dave McCary rendezői bemutatkozását, mert ahogyan kibomlottak az elején rejtőzködő -meglehetősen riasztó- cselekményszálak, ahogyan választ kaptak a miértek, sőt, a hátezmegmiafasz?-ok, egy egészen különleges, bájos kis film kerekedett ki a végére. Picit thriller ez, de igazából csak olyan emberekről szól, akiket a szeretet hajt (minden patetikus lózung nélkül), akik számára természetes, hogy vagyunk néhányan, akiknek fura hóbortjaik vannak; akik számára teljesen természetes, hogy gondoskodnak egymásról, hiszen számukra a legtermészetesebb dolog, hogy a Gonoszt csak együtt, összefogásban győzhetik le. És le is győzik.

Ugyanekkor egy nagyon romantikus történet lesz a Ház a tónál (RTL II, 20.00), amit így képtelenség is logikai alapon nézni. Hát még értelmezni! Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… A különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (Konfliktusok a sztárépítész apával? A spenótos tésztás csaj? Stb.) azért talán el kellett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, de Keanu Reeves egy picit püffedt, a ház pedig átlátszó.

A Vadászat a Vörös Októberre (RTL Spike, 20.00) egy tengeralattjárós cucc, legendás, régi darab. Az 1990-ben készült, feszült és klausztrofób akciófilm még a hajdani hidegháború farvizén úszott be a köztudatba. Egy szovjet atomtengeralattjáró litván parancsnoka (Sir Sean Connery) akar disszidálni járművével az USA-ba. (Utánanézni: disszidálás, a Szovjetunió tagköztársaságai, valamint a Szovjetunió létrejötte) A kétségbeesett manővert azonban az amerikai hírszerzés támadásnak minősíti, miközben az oroszok is vissza szeretnék kaparintani tengeralattjárójukat.

Christopher Nolan 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok közöttet (Film+, 20.30) a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

Nem fogunk viszont rosszul járni az Egerek és emberekel (Film Mánia, 21.00), hiszen ez a film John Steinbeck művének minden bizonnyal az egyik legjobb filmes feldolgozása, Gary Sinise (az a szúrós tekintetű pasi a hajdani New York-i helyszínelőkből) rendezésében. Lennie-t, a bivalyerős, ám végtelenül szelíd szellemi fogyatékos csavargót John Malkovich, míg az őt féltve óvó barátját, George-ot maga Sinise alakítja (a képen ők).

Az olasz meló (Mozi+, 21.00) eközben “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)

A Nanny McPhee és a nagy bumm (Prime, 21.00) a mindig csodás Emma Thompson magánvállalkozása, hiszen ő írta Cristianna Brand híres regényalakjának történetét e filmbe és el is játssza a varázsdadát. A családi mesefilm szereposztása nyugodtan mondható brutálisnak: Emma néni mellett láthatjuk Maggie Smith-t, Maggie Gyllenhaalt, valamint Rhys Ifanst, Ralph Fiennest is, mások mellett.

A Kecskebűvölők (Viasat6, 21.00) még mindig egy érdekes, kissé bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney és Ewan McGregor, illetve Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-dokumentumfilmként érdemes nézni… (Bővebben)

A bűn árfolyama (Duna, 21.05) című nemzetközi mozi még mindig azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Az Angyali szemekben (m2, 21.10) Jennifer Lopez angyali szemei Jim Caviezelt (ex-Jézus Krisztus) babonázzák meg, aki képtelen ellenállni a kísértésnek és egy rendőri akcióban megmenti a szorult helyzetbe keveredett, Jennifer által játszott rendőrnőt. A film, bár kriminek is tűnhet, valójában inkább egy romantikus történet két “sebzett lelkű ember” nehezen szárba szökkenő szerelméről.

Ryan közlegény mai megmentése (SuperTV2, 22.00) mellett Veszélyes kölykök (RTL II, 22.00) is próbára teszik a hivatástudatukban a kor kihívásai által éppen megbicsakló pedagógus hivatású nézőket. Nem éppen mai darabról van szó, de ez lényegét tekintve semmit nem von le értékéből, ugyanis valóságban megtörtént eseményeket mesél el. Főszereplője egy leszerelt haditengerésznő (Michelle Pfeiffer), aki végre élete valódi céljának szentelheti így idejét: elmegy tanítani. Állást azonban csak egy külvárosi gimiben kap, ahol a diákság számára minden fontosabb, mint a tanulás és akiknek szociális körülményei, az egymással, illetve a külvilággal való kapcsolataik is hagynak maguk után kívánnivalót. Azonban a friss tanerőt természetesen nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja.

A rajzoló szerződése (m5, 22.20) viszont az otthonülő bölcsészek, kékharisnyák, vájtszeműek érdeklődésére tarthat számot. Peter Greenaway karcos filmje (mondhatni, művészi pályájának egyik kulcsdarabja) amúgy a művész és művének áru(vá)válásáról, valamint ennek lehetetlenségéről szól (talán), burjánzó, zakatoló új-barokk képekben és zenében (Michael Nyman).

Harrison Fordot ma este a CIA keretében dolgozó kábítószermaffia-ellenes ügynökeként nézhetjük Végveszélyben (RTL Spike, 22.40), ahogyan a feje fölött fonódnak össze a szálak a főnökei és az ellenségei között. Ez egy korrekt 1994-es thriller, sok sztárral: annyi, amennyi, se több, se kevesebb.

Az Amerikai szépség (Duna, 23.05) is remek film. Sam Mendes méltán Oscar-esőben részesített, erősen savas, provokatív kertvárosi szociográfiája ugyan nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem, evör. Tök mindegy, hányszor láttam, akárhányszor újra tudom nézni. Kár, hogy ezen a csatornán adják… Kevin Spacey egy unalmas, lottyadt középkorú fószer, biztos állással, fix családdal, kerttel, kiskapuval, házimamusszal. Egy született lúzer, a kisember. Egy nap azonban kirúgják tutinak hitt állásából, és ugyanaznap a gyerek focimeccsen meglátja élete nőjét is – saját gimnazista lánya egyik barátnőjében. A végzet ezúttal azonban valaminek a kezdete is.