Itt van az ősz, itt van újra… Enni viszont most is kell, de hát a lelketlen rutinnál nincs gyilkosabb dolog a konyhában. Muszáj néha valahonnan ihletet, de főleg kedvet meríteni. Ihlet jöhet mondjuk az öreg alkesz Keith Floydtól (nálam még mindig ő a favorit, mellette esetleg még Jamie jöhet szóba), a kedvet pedig talán meghozza a Julie & Julia (Duna, 19.35). Két nő (Meryl Streep -a képen- és Julia Roberts), és egy recept (Nora Ephron). Jó kis csajos bájzli ez, de az összecsapott végétől eltekintve kifejezetten szórakoztató, és ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. (Bővebben)
A Maradj! (Viasat6, 21.00) című, Ewan McGregor, Naomi Watts és Ryan Gosling által főszerepelt, Marc Foster által rendezett nagyigényű thrillerről (?), drámáról (?) annak idején ezt írtam… Talán nem véletlenül nem emlékszem ebből a filmből egy kockára sem…
A Copland (Duna, 21.40) viszont tökös mozi. Nem véletlenül vetítik rengetegszer. Ebben az igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone remek alakításában!) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).
A gyűjtő (RTL Spike, 21.50) című, szintén izgalmas krimi-thrillerben Morgan Freeman alakít egy törvényszéki pszichológust, aki egy sorozat-bűnügyben nyomoz. Személyes motiváció is hajtja, ugyanis az egyik áldozat az unokahúga. Kicsit hajaz a sztori a jóval később készült, amúgy a valóság tényalapjain nyugvó, igen remek és igen méltatlanul elkaszált Lie To Me című sorozatra, melyben Tim Roth alakított egy hasonló karaktert…
Érdekes darab az 1992-ben bemutatott A 99-es paragrafus (Film Mánia, 23.00) is, mely leginkább talán Joseph Heller A 22-es csapdája című művének és Robert Altman M.A.S.H. című filmjének nászából született szerelemgyereknek tűnik, Kurt Vonnegut olvasatában. A fanyar humorú sztori egy háborús veteránoknak fenntartott kórházban játszódik, melynek szabályzata tartalmazza a címben említett cikkelyt: egy háborús veteránnak teljes körű ellátás jár. A valóság, amit a két főszereplő katona (Ray Liotta és Kiefer Sutherland) átél, nagyjából olyan viszonyban van ezzel, mint amilyen manapság a magyar kórházak bárki számára tapasztalható ellátási színvonala a kormányzati kommunikáció ujjongó nyilatkozataival összevetve.
Kicsit csalódás volt számomra annak idején a mexikói (bár most már persze inkább amerikai) Alejandro González Iñárritu 9 Oscarra jelölt (s ebből négyet be is kaszált) Birdmanje (Cool, 23.20). Persze, az sejthető volt, hogy a kritika rögtön beájul, ha valami számára furcsát, szokatlant lát. (Vagy éppen séróból elutasít, mint ahogy van példa erre is bőven.) Az mindenesetre fix, hogy formailag, technikailag nagy trüváj a mozi, mely gyakorlatilag egyetlen nagyon hosszú snittből áll (valójában persze nem, de erről a linkelt posztban), amit ha szegény Jancsó Miki bácsi láthatott volna, besírt volna rajta fájdalmában/gyönyörűségében. Nem mintha nem csináltak volna már kvázi egysnittes teljes hosszúságú mozifilmet a filmtörténelemben, de a Birdman azok közül azért mindenképpen a leglátványosabb. (Bővebben)
Simán. 🙂
Kihagyhatatlannak azért nem mondanám, de A gyűjtő és A 99-es paragrafus kétségtelenül jó film, ajánlom mindenkinek, utóbbi kimondottan kellemes meglepetés volt számomra.
A Copeland-re már nem emlékszem, úgyhogy megér egy újranézést.
A Maradj! tervbe volt véve, de ezek szerint kihagyható.
A többi az “adjunk egy esélyt a filmnek” kategória.
Ma estére még ajánlanám nosztalgiázásra Az utolsó szamurájt, a Hegylakót, valamint közepes (inkább érdekes) thrillernek pedig a Válságban c. filmet, egyszer nézhető kategóriában.