Robert Redford az amerikai golf egy régi mítoszának szentelte a Bagger Vance legendája (Paramount Channel, 21.00) című, méltósággal hömpölygő, szép filmjét. Eredetileg ő akarta eljátszani az egykor tehetséges, de az első világháborúban átélt borzalmaktól hitét vesztett golfozó kulcsszerepét, de a producerek tanácsára beismerte, az ő (ekkoriban még csak…) hatvannégy évével nehéz egy harminc éves fiatalembert hitelesen megformálni – így csupán rendezőként jegyzi e filmet. A dolgok ilyetén alakulása folytán azonban szerződtetett három világsztárt a három főszerepre: Junuh-t, a hitehagyott golfozót Matt Damon, barátnője Charlize Theron, és aki Junuh-t visszaüti a pályára, az pedig Will Smith – azaz Bagger Vance (a képen középen Will és Matt). (Bővebben)
Az utóbbi években egyik kedvenc színházi élményem volt a Fodrásznő (m5, 21.15) című előadás, Szergej Medvegyev darabja, melyet az orosz színházi guru, Viktor Rizsakov rendezett Debrecenben, 2009-ben. Rendkívül energikus, látványos, akrobatikus és dinamikus előadás, ami emellett még szórakoztató is – nem tudom, képernyőn mennyire hat, színházban hatott. A Beregszászról indult, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László által fémjelzett csapat egyik csúcsteljesítménye ez az előadás, mindenféle értelemben.
Az ír Martin McDonagh is a színház világából jön, igen sikeres kortárs drámaíróként (pl. Kripli, Vaknyugat), ám filmeket is rendez (legutóbb például a remek Három óriásplakát Ebbing határában-t). Ezúttal azonban saját kalandját meséli el, némileg kiszínezve, amit abban a messzi, zűrzavaros Hollywoodban kellett átélnie, amikor ott is felfigyeltek lendületes, nyers, élet-közeli írói világára. A hét pszichopata és a Si-cu (AMC, 23.10) főszerepeit Colin Farrell, valamint Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken és Tom Waits játsszák. (Bővebben)
Az igazi martfűi rém pszichológiailag hiteles portréja Sopsits Árpád krimije, A martfűi rém (Film+, 23.20), mely egyszerre áll viszonylag stabil lábakon a valóság talaján/ingoványán, de egyben a rendező talán legműfajibb filmje is. Ez utóbbi tekintetben ráadásul nemzetközi színvonalon hozza mércét, sok tekintetben meg is haladva azt. Egyszerre idézi a trendi skandináv krimik borongós, sötét, kissé misztikus, de mégis földközeli világát és a Fincher-, vagy True Detective-szerű thrillerek borzongató, brutális atmoszféráját – miközben az egész egy valóban megtörtént bűnügy a hatvanas éve Magyarországáról. Én egy időben faltam Mág Bertalan és Szamos Rudolf történeteit, azok is rendre megidéződtek bennem. Alapos, igényes munka a film, igen hatásos látványvilággal, egy-két nem túl súlyos anakronizmustól, illetve néhány nem egészen odaillő színészi teljesítménytől eltekintve (és itt most nem a remek Anger Zsoltra, Hajduk Károlyra vagy Balsai Mónira gondolok).