Nem véletlenül köszöntötte 10 perces standing ovation az Egy tökéletes nap (Paramount Channel, 19.45) cannes-i premierjét, hiszen a spanyol Fernando León de Aranoa e filmmel megcsinálta azt a trüvájt, hogy miközben humorában mindvégig friss és szórakoztató, képes a lehető leghitelesebben megfogni minden háborúk legocsmányabbikának, a polgárháborúnak bűzlő és undorító lényegét. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy ehhez még a néző szemét sem kell telefröcskölnie vérrel, repeszdarabokkal és szétrobbant testrészekkel. Ügyes, mondhatni zseniális munka, és mint minden nagyszerű dologhoz, ehhez sem kellenek nagy dolgok, sok pénz, csak egy ötlet (no, és például Tim Robbins vagy Benicio Del Toro – lásd a képen). (Bővebben)
Pierce Brosnan hajdan még James Bond is volt, Emma Thompson pedig remek színésznő. Mondjuk még mindig az, és ez látszik is rajta, ahogyan a kor is. Viszont jól viseli, az tény, mint ahogy Brosnan sem csinál -látszólag- nagy ügyet az öv fölül kibuggyanó hurkácskából és az egyre gyarapodó területű és egyre ritkuló őszülő halántékból. Ilyenkor már azt mondjuk, hogy addig jó, míg érzem, hogy fáj, hiszen akkor még élek… Az angol Joel Hopkins francia produkcióban készítette el Százkarátos szerelem (Prime, 21.00) című romantikus akció-komédiáját, mely már másodszor szembesíti Emma Thompson imponáló részvételén keresztül a középkorú korosztályt testi és lelki nyavalyáival. A Szerelem második látásra című filmben Dustin Hoffmann volt a partnere, most Brosnan, azonban mindkét történet apropója nagyon is hasonló: a munkahely elvesztése, amely sokkalta fenyegetőbb rémség egy olyan, már karrierjét felépített, tulajdonképpen sikeres középkorú ember életében, mint egy pályakezdőében, hiszen neki már van mit elveszteni, míg annak, aki csak most kezdi, nincsen semmije azonkívül, amit magával hozott. (Bővebben)
A következő ajánlat egy komoly dráma arról, hogyan válik egy rendes, átlagos ír srácból az IRA gyilkosa, majd rádöbbenve bűnei súlyára, menekülnie kell: önmaga és hajdani példaképei, későbbi megbízói elől is. Az Ima egy haldoklóért (Film Mánia, 21.00) minőségi film Mickey Rourke-kal, Bob Hoskinsszal, Alan Batesszel és Liam Neesonnal – 1987-ből.
Nagyon nehéz belemerülnünk egy olyan történetbe, melynek főhősei az erdők, sőt kifejezetten érintetlen őserdők haszoncélú, kíméletlen kiaknázásának szentelik életüket. Ma ilyen szaralakoknak nem drukkolunk, és ehhez még csak túlzottan radikális, vegán, anti-GMO és nagyon zöld(béke) aktivistáknak sem kell lennünk, csupán normális embernek. – Ne vágj ki minden fát! – nem véletlenül énekelte ezt már abban a ‘tűrt’ átkosban is Koncz Zsuzsi. Ráadásul, Ron Rash 2008-as, azonos című bestselleréből készült Serena (Duna, 21.40) című filmdráma hősei (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper) még gyilkolnak is. Saját kezükkel, vagy erre mást felbérelve, tök mindegy – tehát morálisan igen nehezen igazolható karakterekkel kell szembenéznünk. (Bővebben)
Felemás érzéseim vannak Mundruczó Kornél legutóbbi, Jupiter holdja (HBO, 21.55) című filmjével kapcsolatban is. Miközben abszolúte díjazom azt, hogy a jelenkor egyik legfontosabb kérdésével – a migrációval – foglalkozik, ráadásul egyéni nézőpontból közelítve ahhoz, hogy szinte készségszinten emeli be az ún. szerzői filmbe a leghollywoodibb popcorn-mozik eszközrendszerét, s ezt koherens egésszé is képes forrasztani; hogy tényleg jól néz ki a film, látványos, sőt, lélegzetelállító (Rév Marcell remek), nem tudok elmenni amellett, hogy a dialógokat egy az egybe ki lehetett volna dobni belőle. Ilyen mondatokat ugyanis, amiket ebben a filmben mondanak a szereplők, élő ember nem mond a szájával. Értem én, hogy tört angol, és izé… de ez így szar. Ráadásul, rettenetes az utószinkron is. A főszereplő (aki szerintem tévedés, bár a párom szerint nem rossz választás) Merab Ninidzéről úgy válik le a szinkron, mintha valahol, tőle méterekkel odébb valaki más beszélne – csak mi, a nézők nem látjuk. A repülő srác (Jéger Zsombor) is súlytalan, színészi értelemben is. Tetszett viszont Cserhalmi György szinte már démoni, ám mégis törékeny, esendő rendőr-figurája és Balsai Móni sem tud hibázni, ezúttal komoly, drámai szerepben. Aztán, hiába csap bele Mundruczó a “lecsóba”, igazán releváns tanulságot ő sem képes meghozni – bár legalább ügyesen megfogalmaz egy szép közhelyet. Ez mindenképpen eredmény. Szóval…
Nem mai, de ettől még igen veretes, izgalmas -kvázi történelmi- film A misszió (Duna, 23.35), mely a dél-amerikai dzsungelben játszódik vad indiánok, egy spanyol rabszolgakereskedő (Robert De Niro), egy jezsuita szerzetes (Jeremy Irons), valamint a portugál gyarmatosítók között.
Legjobban tesszük viszont, ha nyugatra, abba az agyonszidott, átkos Európába menekülünk a kormánymédia “kultúrnaszádján”, de most csak Gyarmathy Lívia Szökés (m5, 23.50) című 1997-ben készült, valós eseményeket feldolgozó drámája által. Indulás Recskről, a Rákosi-rendszer hírhedt büntető munkatáborából.
