Antal Nimród filmjével, A Viszkissel (SuperTV2, 21.00), mint filmmel nincs sok bajom: egy viszonylag jól összerakott, jól fényképezett, jól zenélt, stílusos krimi. Ennyi, de ennél nem is több, nem is kevesebb. Azt viszont kevésbé értem, hogy egy személynek, egy -nálam két évvel fiatalabb- ex-bankrablónak miért kell szobrot (mert a film is kvázi szobor!) állítani? Nem az a kérdés, hogy most milyen színben lett feltüntetve Ambrus Attila, a Viszkis Rabló (Szalay Bence – a képen), mert ebből a szempontból a film tulajdonképpen korrekt, már erkölcsi értelemben. Azonban egy torz, elcseszett, groteszk szobor is szobor, egy hősies, példaképként állított szobor is szobor és egy realista szobor is szobor. Ez a film talán az utóbbi, de Ambrus Attila mégiscsak hős benne. Ő a főhős, akinek a filmet nézve akarva-akaratlanul szurkolunk és tapsolunk (mint ahogy ezrek és ezrek tapsoltak és tapsolnak) neki azért, mert az igazságszolgáltatásból ki tudja, hányszor űzött csúfot. Sok egyéb ok mellett például a Viszkisnek is köszönhető, hogy mára a rendőrség megbecsülése a Kádár-korszak szintjére süllyedt – és ha ehhez hozzávesszük a film kisszerű, frusztrált nyomozóját (Schneider Zoltán), akkor egész egyszerűen nincs más választásunk, minthogy drukkoljunk a Viszkisnek, aki amúgy se nem hős, se nem profi, a történet szerint egy tök átlagos srác. Viszont, egészen biztosan jó az nekünk, egyszerű állampolgároknak, ha a rendőrségünk nevetséges, hőseink pedig köztörvényes rablók, akik tojnak a törvényekre? Azokra, melyek elvileg minket védenek? Végiggondolta ezt már valaki?
Hasonló műfajú mozi a Déja Vu (Film+, 21.00). Nomen est omen, tehát láttuk már Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal – robban vagy nem robban? Persze, hogy nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…
John Travoltát is nézhetjük, egy régi, mintegy negyven kilóval korábbi időszakából, amikor haján több kilónyi Grease-zel (Paramount Channel, 21.00) pörgette meg Olivia Newton-Johnt, az ő feszes, fekete bőrnacijában és magassarkú, piros pántos fapapucsában. Édes a nosztalgia, a tükör hazudik.
A ’92-’93-as idényben néhány szép díjjal, jelöléssel elismert Összetörve (m5, 21.15) egy fatális baleset következményeit boncolgatja – úgy saccolom, valami hasonló történet lesz ez, mint Stephen King híres-hírhedt Tortúrája, csak éppen több szálon, több szereplővel. Vagy nem. Két irodalomkritikus nő utazik a világ végén élő íróhoz egy interjúra, de balesetet szenvednek. Az egyik kórházba, majd tolószékbe kerül, a másik viszont megkeresi az írót, de nem azért, hogy megcsinálja az interjút…
A dél-koreai Park Chan-wook legendás Bosszú-trilógiájának legnépszerűbb darabját Spike Lee remake-elte meg 2013-ban. Az amerikai Oldboy (AMC, 22.00), azon túl, hogy tökéletesen felesleges vállalkozás, állítólag simább, nyugati ízlésnek fogyaszthatóbb lett, mint a karcos, intenzíven hatásos eredeti, ráadásul az errefelé a többség számára ismeretlen ázsiai színészek helyett ismert arcokat (Sharlto Copley, Elizabeth Olsen, Josh Brolin, Samuel L. Jackson) láthatunk benne, és Spike Lee is képes meglepni… Hmmm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: