Antal Nimród filmjével, A Viszkissel (SuperTV2, 21.00), mint filmmel nincs sok bajom: egy viszonylag jól összerakott, jól fényképezett, jól zenélt, stílusos krimi. Ennyi, de ennél nem is több, nem is kevesebb. Azt viszont kevésbé értem, hogy egy személynek, egy -nálam két évvel fiatalabb- ex-bankrablónak miért kell szobrot (mert a film is kvázi szobor!) állítani? Nem az a kérdés, hogy most milyen színben lett feltüntetve Ambrus Attila, a Viszkis Rabló (Szalay Bence – a képen), mert ebből a szempontból a film tulajdonképpen korrekt, már erkölcsi értelemben. Azonban egy torz, elcseszett, groteszk szobor is szobor, egy hősies, példaképként állított szobor is szobor és egy realista szobor is szobor. Ez a film talán az utóbbi, de Ambrus Attila mégiscsak hős benne. Ő a főhős, akinek a filmet nézve akarva-akaratlanul szurkolunk és tapsolunk (mint ahogy ezrek és ezrek tapsoltak és tapsolnak) neki azért, mert az igazságszolgáltatásból ki tudja, hányszor űzött csúfot. Sok egyéb ok mellett például a Viszkisnek is köszönhető, hogy mára a rendőrség megbecsülése a Kádár-korszak szintjére süllyedt – és ha ehhez hozzávesszük a film kisszerű, frusztrált nyomozóját (Schneider Zoltán), akkor egész egyszerűen nincs más választásunk, minthogy drukkoljunk a Viszkisnek, aki amúgy se nem hős, se nem profi, a történet szerint egy tök átlagos srác. Viszont, egészen biztosan jó az nekünk, egyszerű állampolgároknak, ha a rendőrségünk nevetséges, hőseink pedig köztörvényes rablók, akik tojnak a törvényekre? Azokra, melyek elvileg minket védenek? Végiggondolta ezt már valaki?
John Travoltát is nézhetjük, egy régi, mintegy negyven kilóval korábbi időszakából, amikor haján több kilónyi Grease-zel (Paramount Channel, 21.00) pörgette meg Olivia Newton-Johnt, az ő feszes, fekete bőrnacijában és magassarkú, piros pántos fapapucsában. Édes a nosztalgia, a tükör hazudik.
A ’92-’93-as idényben néhány szép díjjal, jelöléssel elismert Összetörve (m5, 21.15) egy fatális baleset következményeit boncolgatja – úgy saccolom, valami hasonló történet lesz ez, mint Stephen King híres-hírhedt Tortúrája, csak éppen több szálon, több szereplővel. Vagy nem. Két irodalomkritikus nő utazik a világ végén élő íróhoz egy interjúra, de balesetet szenvednek. Az egyik kórházba, majd tolószékbe kerül, a másik viszont megkeresi az írót, de nem azért, hogy megcsinálja az interjút…
A dél-koreai Park Chan-wook legendás Bosszú-trilógiájának legnépszerűbb darabját Spike Lee remake-elte meg 2013-ban. Az amerikai Oldboy (AMC, 22.00), azon túl, hogy tökéletesen felesleges vállalkozás, állítólag simább, nyugati ízlésnek fogyaszthatóbb lett, mint a karcos, intenzíven hatásos eredeti, ráadásul az errefelé a többség számára ismeretlen ázsiai színészek helyett ismert arcokat (Sharlto Copley, Elizabeth Olsen, Josh Brolin, Samuel L. Jackson) láthatunk benne, és Spike Lee is képes meglepni… Hmmm.