Kedd, október 23.

Nem én mondom, hanem “az internet népe”: “ Ilyen szar időben végre pihen itthon az ember a 4 nap alatt, eleget gürcölt egész héten a melóban, végre bekockul, család, párkapcsolat, tea, számítógép, tévé, alvás. Menjen akinek 6 anyja van ilyenkor bárhova is.” Ehhez képest egyáltalán nem vagyunk elkényeztetve a tévében nézhető műsorok által. Azokra a bizonyos ’56-os, ködös napokra is alig utal valami, nem mintha lenne ok ünneplésre. Nyilván lesznek stúdióbeszélgetések, háttérműsorok a kormánycsatornákon, csak hát… Csak hát.

Nem hiszem, hogy Goda Krisztina és Vajna András romantikus kalandfilmje, a Szabadság, Szerelem (Duna, 20.20) a legautentikusabb opció a megemlékezésre. Bár valós történetet dolgoz fel ez a mozi, a végeredmény mégis egy erősen hollywoodi ízű, sematikus és didaktikus dolgozat: két olimpiára készülő vízilabdás srác (Fenyő Iván és Csányi Sándor) és egy diáklány (Dobó Kata) gabalyodnak össze a vészterhes forradalmi napokban. Egy történet, ami viszont biztosan nem a legjellemzőbb történet.

Bár ’56-hoz inkább csak áttételesen, kvázi előzményként van köze a Vigyázóknak (m2, 21.35), ez mégis az előbbihez képest egy pontosabb, élesebb darab. Sára Sándor csak jóval a rendszerváltás után tudta elkészíteni ezt az ötvenes évek fojtogató atmoszféráját igen pontosan ábrázoló filmet. Ma nézve ezt a történetet, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy elkésett vele, hiszen a szorongás, a mindenre és mindenkire gyanakvó légkör (a képen jelenet a filmből) ma is általános társadalmi kórtünet. E filmben egy értelmiségi társaságot ismerünk meg, akik rendszeresen összejönnek egyikük lakásában egy ártatlan kártyapartira. Egy alkalommal a háziasszony kávéfőzés közben -mintegy véletlenül- egy ÁVÓ-s igazolványt talál az előszobában: valamelyikük kabátjából eshetett ki. De kiéből? Agatha Christie Tíz kicsi néger című krimi-klasszikusának fura, dermesztő parafrázisát látjuk. A régi barátokból, rokonokból álló társaság úgy bomlik fel egy pillanat alatt, ahogy a mi hajdani bandánk szakadt darabjaira, amikor kiderült, hogy azóta egyesek a fideszhez dörgölőznek, mások a szocikkal cimborálnak, a harmadik meg egyenesen a Jobbikra szavazott, míg mi még mindig hiszünk abban, hogy jót akartunk. Majdnem úgy hallgatunk el kínosan, feszengve, ha véletlenül összefutunk, mint e filmbeli társaság, 60 évvel korábban. Szép képek, pontos színészi alakítások.

1956-hoz képest Orwell 1984-e a rémisztő jövő disztópiája (ma viszont sok tekintetben a jelen). Michael Radford még 1984-ben rendezte meg az 1984 (Film Mánia, 21.00) filmváltozatát, melynek főszerepében John Hurt látható, míg a film látványvilágáért a később komoly karriert futó Roger Deakins felel.

Akik azonban a valóság dermesztő ingoványa helyett a rózsaszín álomvilágot választanák, azok nézzék meg újra, amint Julia Roberts ma este is becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja és amolyan pudlikutyaként a nyakkendőjénél fogva maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.40) Ha van olyan film, amit akkor is szeretünk, ha a könyökünkön jön ki, akkor ez biztosan olyan. Juli tavaly volt ötven éves – itt még nincs annyi.

Mindig -így ma is- ajánlom A messzi dél vadjait (Paramount Channel, 21.00), ami egy sajátos hangulatú, varázslatos világú különleges film a hírhedt Katrina-hurrikán okozta traumáról, de áttételesen a pusztító, pusztuló világban való túlélésről, egy elbűvölő és életrevaló kislány (Quvenzhané Wallis) főszereplésével. (Bővebben)

A Legbelső félelem (Cool, 23.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.