Mit nézzünk ma a tévében?

A mai napról, a négynapos hétvége harmadik napjáról, Október 23. előestéjéről mintha minden tévécsatorna elfeledkezett volna… Ritka gyér a kínálat, amely még egy normál hétfőn is karcsú lenne. A dzsungel könyve (RTL Klub, 20.10) 2016-os feldolgozását azért ajánlanám. Jon Favreau valódi, élő kisfiúval (Neel Sethi – a képen jobbra) játszatta el Rudyard Kipling híres figurájának, a farkasok által nevelt emberkölyöknek, Mauglinak történetét, miközben a környezet, Sir Kán és Bagira, Balu és a többi állatszereplő baromi látványos és valósághű komputeranimációban jelenik meg.

Robert De Niro neve mostanában nem túl jó ómen, ha komédiáról van szó, hiszen Bobby bácsi öregkorára már mindent szir-szart elvállal és az említett műfajban már sokkal inkább tekinthető ripacsnak, mint színésznek. Ebben A kezdő (Cool, 20.40) című filmben sem adja olcsón, hogy úgy mondjam, de szerencsére Nancy Meyers rendelkezik azzal a rutinnal, hogy egy édes, kedves, csöppnyi feminista attitűdje ellenére is megható, okos filmvígjátékot rendezzen a barátságról, a szerelemről, az egészséges főnök-beosztott viszonyról, az optimális munkahelyi körülményekről, valamint a nyugdíjaskori munkavállaláshoz való hozzáállásról, hogy valami komolyabbat is említsek…

Richard Curtis kétórás Igazából szerelem (Prime, 21.00) című szerelmi kaleidoszkópja ma már “örök darab”, ahogy mondani szokás, egy kiválóan megírt és ugyanilyen jól megszerkesztett romantikus komédia, szuper karakterekkel, ezekhez méltó színészi alakításokkal (Hugh Grant, Colin Firth, Laura Linney, Liam Neeson, Alan Rickman, Bill Nighy, Emma Thompson, Keira Kinghtley és még sokan mások), minimális mélységgel, de semmiképpen nem felszínességgel, valamint olykor meghökkentően frivol, de azért még bőven vicces szabadszájúsággal. (Bővebben)

Naná, hogy Sok hűhó semmiért (Filmcafe, 21.00). Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációjában eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reevesés Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában. Én szerintem tízszer biztosan láttam már… 🙂

Eközben jó kis régimódi háborús kalandfilm A híd túl messze van (Film Mánia, 21.00) Sir Attenboroughtól, Sir Conneryval a főszerepben, és ha belekattintunk az impozáns stáblistába, akkor láthatjuk, hogy még a harmadik vonalban is hemzsegnek a különféle Sir-előtaggal rendelkező színészfejedelmek és egyéb Oscar-díjas sztárok. A szövetségesek nyomulnak előre, a németek hátrálnak, de még oda-odacsapnak. Egy vegyes ejtőernyős csapatot dobnak le a szövetségesek a német harcvonal mögött, hogy foglaljanak el három hidat, ezzel biztosítandó a szövetségesek végső csapását. A hidak azonban ekkor még túl messze vannak, ugyebár. A végén azért mi győzünk.

Egy bizonyos Alzheimer nevű gonosz vénember “hódít” az Egyre távolabb (m5, 21.45) című romantikus történetben. Az időskori szerelem végtelenül megkapó drámájában az egyre súlyosbodó Alzheimer-kór okozza majd a drámai effekteket, ám a parttalanul áradó szeretet a végén mindent legyőz. Igen remek a filmben Julie Christie (a képen Gordon Pinsenttel) a főszerepben.

Huszárik Zoltán Szindbád (Duna, 22.40) című remekműve nemzeti kultúránk egyik abszolútuma, még akkor is, ha a világ filmtörténelme gyakorlatilag nem ismeri. Alapmű, a hozzá elválaszthatatlanul kötődő Latinovits Zoltánnal és az ominózus, gyöngyöző húslevessel (amit maga Majmunka, azaz Dajka Margit főzött), angol és francia mustárokkal, velőspirítóssal, tafelnspiccel, gazdag kocsmárossal és karót nyelt Vendellinnel, a pincérrel, valamint, de főleg nőkkel, nőkkel, nőkkel, részegségekkel, miegyebekkel.

Elsőnek mindenképpen Milos Formant és az Egy szöszi szerelmeit (m3, 20.00) mondanám. Szöszi, a kisvárosi cipőgyári munkáslány (Hana Brejchová) mindenáron szerelmes akar lenni, s ezért meg is tesz mindent. Sajnos, a kisváros pitiáner hősei mindannyian átcsúsznak “sűrű szövetű” rostáján, csak a távoli, fényes nagyvilág illúzióját keltő fővárosi jazzbanda zongoristája akad fenn rajta. A banda azonban továbbáll, ám Szöszi a fiú nyomában felutazik a fővárosba… Elbűvölően bájos, egyben igen keserű szerelmi történet ez a klasszikus film mindenkinek, akiknek nem jutott már “cseh új hullámos” filmklub.

A még régebbi időkben vitorlás hajók szelték a tenger habjait, rajtuk kemény férfiak tették a dolgukat – illetve, fellázadtak, ha az elvégzendő dolgok túl kemények, túl értelmetlenek, s a parancsok túl durvák lettek. Egyikük tán híresebb lett mindnél: Fletcher Christian híres lázadása nemcsak egy közkedvelt csokoládémárkának adott nevet, hanem azt is megmutatja nekünk, hogy mi a teendő olyan esetekben, amikor a sors kegyetlen szeszélye és a pillanatnyi szélviszonyok folytán egy antidemokratikus, autoriter zsarnok telepszik a fejünkre. Ma este egy 1984-ben készült igen látványos filmverzióját láthatjuk a történetnek: A Bounty (Film Mánia, 21.00) legénységét -többek között- Mel Gibson, valamint Sir Anthony Hopkins, Sir Lawrence Olivier, Liam Neeson, Daniel Day-Lewis és Edward Fox adják.

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (Duna, 21.15) egy fiatalember (Joaquin Phoenix – a képen) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nincsenek áthallások. 😀

Az 1995-ben készült, de azért még bőven fogyasztható Holtidő (RTL Spike, 21.55) című thrillert rendezőjének (John Badham) tapasztalata, valamint két főszereplőjének (Johnny Depp és Christopher Walken) teljesítménye emeli ki az átlagból. A feszült cselekményű, izgalmas film egy lehetetlen helyzetbe került szürke kis könyvelőről szól, akinek unalmas élete egy pillanat alatt vesz teljes fordulatot. Depp itt még azt játssza, hogy színész.

A Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (SuperTV2, 23.00) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot – a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a film címéből kiderül, méghozzá távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.

Ezúttal nem vezet félre az igen informatívra sikeredett címmagyarítás, az Élet a birtokon (Duna, 20.25) című film afféle életkép, mely a Skót-felföldön, egy bizonyos Harewood nevű kastélyban lakó Pettigrew-családot ábrázolja (a képen jelenet a filmből), hozzávetőleg egy évnyi időtartamban, az igen élénk szemű, és élénk fantáziájú, tízéves Fraser által leírva – főbb szerepekben Mary Elizabeth Mastrantonióval, Colin Firth-szel, Irene Jacobbal, illetve Tchéky Karyóval. (Bővebben)

Richard Wagner klasszikus operájából is (talán) ismert ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet. Ennyi: se több, de nem is kevesebb… (Bővebben)

Paolo Sorrentino Európa-díjas Ifjúság (Paramount Channel, 21.00) című mozija könnyed, de egyáltalán nem felszínes, költői, humoros, ám mégis drámai, fantáziadús, szabad, sőt néha szabados, de sohasem öncélú, mégis minden pillanatában egyedi, karakteres, utánozhatatlan, elképesztő, gondolatébresztő, szórakoztató és megható filmalkotás – az öregségről, a fiatalságról, tehát az emberekről és az életről. Mércéje a mindenség, de legfeljebb a legnagyobb halandók. (Bővebben)

Szeretjük azt hinni, de szeretünk is úgy élni, hogy Sose halunk meg! (m5, 21.15) – aztán a francokat nem. Mint a sicc, ha eljön az ideje… Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele -katartikusan- saját ikonikus kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, ennek ellenére mégis szerethető. Ismerős arcok és egy látens világsláger betétdal.

Fogalmam sincs viszont arról, hogy mi ez a Pitypangok (Duna, 22.11). Francia családi drámának néz ki, melyben adott egy anya, egy echte jiddische mame, aki jobb híján rátelepedik 9 éves lányára, aki viszont egyik kis barátnőjéhez menekül, akinek elvált anyukájával az apuka szűri össze a levet. “Családi kör”-előérzetem van.

A Merülések (Film Mánia, 23.00) viszont egy igazi, ízig-vérig, tokkal-vonóval lányregény, még abban az értelemben is, hogy kizárólag lányok és asszonyok szerepelnek benne. Félúton vagyunk valahol Szabó Magda kitűnő Abigélje és a Holt költők társaságának valamiféle leányiskolai verziója között. (Bővebben)

William Monahan, a London Boulevard (Film Mánia, 20.00) című krimi írója, rendezője eléggé otthon van a bűn témájában, hiszen már írt néhány egész jó filmet belőle. Első rendezésében igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják… Nem hibátlan, de mindenképpen érdekes film.

Furcsa humorú, szabálytalan eszközökkel dolgozó komédia a Kivonat (Filmcafe, 21.00), melyben egy kisvállalkozó (Jason Bateman) próbál meg felülkerekedni az őt sújtó pechszérián, egyszerre szeretné gatyába rázni vállalkozását és visszahódítani elhidegülőben lévő feleségét (Mila Kunis). Banális, hétköznapi figurák és általunk is jól ismert történések fordulnak abszurdba -és helyükre- Mike Judge “független” hangulatú filmjében.

Komoly darab viszont a Ronin (Mozi+, 21.00), bár láttuk már. De ha mégsem: A régi szamurájtörténeteket (ezekre utal a film címe is) idéző visszafogott, ám kőkemény krimiben (rendezte John Frankenheimer) munkanélküli titkosügynökök próbálnak saját szakállukra dolgozni. Robert De Niro mellett igen jó a filmben Jean Reno és Stellan Skarsgaard is.

Minden idők legszebb és legjobb művészéletrajza az angol Derek Jarman a nagy olasz manierista festőről, Caravaggioról (m5, 21.15), illetve annak zűrös életéről készített filmje. (A képen jelenet a filmből, középen, Jézus alakjában a címszerepet alakító Nigel Terry.) Kötelező penzum. (Bővebben)

Talán Gárdos Péter dolgozta fel hasonlóképpen az ’56-os forradalom témáját okos filmjében, a Szamárköhögésben, mint ahogyan a cseh Jan Hřebejk nyúl 1968 augusztusának a csehek számára sorsfordítónak bizonyuló, számunkra viszont szégyenletesnek nevezhető napjaihoz Kuckók (Duna, 23.25) című, annak idején igen sikeres (1 millió néző a 10 milliós Csehországban) szatírájában. Hasonlóan groteszk, szatirikus a megközelítési mód, hasonlóan egy markánsan körülhatárolható, viszonylag szűk térben, kevés szereplővel. A történet egy kétemeletes prágai villában játszódik, melynek lakói – két család –  a cseh társadalmat képezi le. Kraus (Jiří Kodet), volt második világháborús ellenálló, a konzervatív cseh polgárságot képviseli, s mint ilyen, harcos antikommunista, ebbéli véleményének rendszeresen hangot is ad. Sebek (Miroslav Donutil) vele szemben a szocialista Csehszlovákia hadseregének tisztje, meggyőződéses kommunista. (Bővebben)

Két filmen akadt meg a szemem a ma esti agyonjátszott és/vagy érdektelen kínálatból. Klasszikus börtönfilm a Menekülők (Film Mánia, 21.00), Rupert Wyatt épp tíz éve bemutatott filmje, legalábbis a témáját tekintve. Rabok ülnek a dutyiban (a képen jelenet a filmből) és meg akarnak szökni, szövetkeznek, tervet szőnek és megszöknek, ha sikerül. Az a bizonyos Knézy Jenő-i plusz a kivitelezésében, narrációjában és dramaturgiájában keresendő és található meg. Egyik sem egy ördöglakat persze, de ami van, az legalább következetesen végig van víve a filmen. Volt is és nyilván lesz is a filmtörténetben irányban és térben párhuzamos, csak időben egymásból fakadó, de egymásra végig reflektáló cselekményszálat felgöngyölítő film, mondjuk börtönfilmben ilyet még nem láttam, ez tehát egy plusz. Főleg, hogy ügyes rendezői leleménnyel a végén úgy forr össze a két szál, hogy ezzel a néző egy olyan többletinformációnak jut birtokába, ami az egész addigi tortúrát, az egész filmet más megvilágításba helyezi. (Bővebben)

Ha nagyot akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy az Élve eltemetve című klausztrofób horrorral hangosat koppantó Rodrigo Cortés azt követő filmje, A gyilkos médium (Filmcafe, 21.00) egyfajta Mario és a varázsló light. De nem akarok nagyot mondani, ezért maradjunk csak annyiban, hogy egy idegesítően elfuserált ziccer. Szkeptikus tudósok (Sigourney Weaver és Cillian Murphy) szeretnék lebuktatni a vak illuzionista-sztárt (Robert de Niro). Alapvetően jó az ötlet, azonban a film -az említetteken kívül is remek szereposztás ellenére- megbukik az ügyetlen, sőt logikátlan cselekményen, cselekményszervezésen és azon, hogy az alkotóknak szemmel láthatóan elfogyott a puskaporuk a végkifejletre.

Egy régen látott remek mozival indíthatjuk az estét. Ha magát a filmet nem is látta az ifjabb korosztály, de a Tűzszekerek (Paramount Channel, 19.25) zenéjét egészen biztosan hallotta már mindenki, hiszen annak idején még a madarak is Vangelis szélesen áradó dallamait csiripelték. Nagy Oscar-szivacs volt ez a filmdráma is annak idején, melyben két angol futó küzdött meg egymással az 1924-es Olimpián való részvétel jogáért: egy mélyen vallásos skót és egy ízig-vérig polgári, zsidó származású angol.

Indul viszont ma este az Aranyélet (HBO, 20.00) várva várt harmadik, sajnos, befejező évada is, így akiknek van ilyen előfizetésük, azok nyilván ezt nézik. Én megvárom a teljes évadot, és egyben, egy huzatra nézem. Ahogy kell. (A képen Ónodi Eszter, Olasz Renátó, Thuróczy Szabolcs, Döbrösi Laura)

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (RTL Spike, 20.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

A Tolvajtempó (Cool, 20.45) az, ami: egy padlógázzal tolt autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂

Mel Gibson, valamint René Russo és Gary Sinise főszereplésével készült az igen izgalmas Váltságdíj (Prime, 21.00) című mozi, mely morális szempontból egy érdekes és korántsem egyszerű problémát vet fel. Gibson itt egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Ha létezik fiúknak való romantikus-szerelmes komédia, akkor az 500 nap nyár (Filmcafe, 21.00) az. Bár ők ezt sosem fogják bevallani, hiszen milyen “férfi” az, aki ennyit rinyál egy csaj után, aki csak a bolondját járatja vele, de valójában szerintem mindannyiunk átélte már minimum egyszer azt a gyomor mélyén nyomasztó, szörnyű érzést, amit a hiábavaló vágyakozás, a tomboló, kielégítetlen libidó, a féltő gondoskodás és annak vágya, valamint a gyilkos féltékenység elegye okoz. A Joseph Gordon-Levitt által alakított főhős 500 napig lohol Zooey Deschanel (karaktere) után, és nagyon át tudjuk érezni minden egyes kínkeserves napot. A film szerencsére nem tart 500 napig, de szerintem abszolút hitelesen, finom humorral és okos nyíltsággal mutat meg mindent egy ilyen 500 napból, még akkor is, ha ezt sosem fogom nyilvánosan beismerni.

Julio Medem mesteri érzékenységgel tárja fel egy asszony (Penelope Cruz) görög sorstragédiába beillő történetét. Mama (m5, 21.45) című filmje nagyon egyszerű üzenetet hordoz: van helyünk és van dolgunk ezen a földön. Időnk ki van mérve, kinek több, kinek kevesebb. Nehéz együtt élni a tudattal, hogy perceink, napjaink meg vannak számlálva, miközben talán fontos teendőink lennének még az életben. (Bővebben)

A 3000 méter feletti hegyi túrákon szinte bárhol találkozhatunk francia turistákkal, miközben más nációk inkább tengerszinten maradnak és áztatják a langyos vízben fáradt lábikráikat. A küzdők (m2, 22.30) című francia film két tinédzserkorú főszereplője, a nagyszájú, vagány Madeleine (Adele Haenel), valamint a kissé félszeg, egyszerű lelkű, szerény és becsületes Arnaud (Kévin Azais) azonban a megszokott természetjárás vágyától kissé különböző motivációktól hajtva jártak majdnem pórul odakinn, a vad és kegyetlen természetben. (Bővebben)

A fülke (TV2, 23.25) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.