Mit nézzünk ma a tévében?

Szombat, december 1.

Alapvetően semmi bajom nincsen irodalmi (vagy bármi más műfajú) klasszikusok szabad adaptációival. Felőlem nyugodtan értelmezheti bárki, bárhogyan az eredeti alkotást, ha az kellően indokolt formában, alaposan végiggondolt koncepcióban jelenik meg. Shakespeare művei talán a leggyakrabban átdolgozott irodalmi klasszikusok közé tartoznak, és ezek között akad néhány első látásra igen vadnak tűnő, mégis zseniális adaptáció. Kenneth Branagh, amolyan avatott és önjelölt Shakespeare-adaptátorként, ezúttal azonban meglehetősen eltévedt, amikor a XIX. századi Japánba képzelte el az Ahogy tetszik (Film Mánia, 18.30) álruhás szerelmi fergetegét. (Bővebben)

 

 

Hat éven aluliaknak nem ajánlja a forgalmazó T.S. Spivet különös utazását (Duna, 19.35), én azonban azt mondom, 9-12 év körülieknek való igazán, valamint azon felnőtteknek, akikben még él valami a gyerekkorból a szimpla nosztalgián túl. Nem mintha tele lenne a film horrorisztikus szörnyűségekkel, igazából alig ijesztget jobban, mint Bogyó és Babóca bármelyik története. Azonban a címszereplő fiatalember gondolatmenetének, érdeklődési körének követéséhez már kell némi tudományos ismeret, illetve érdeklődés, ami nélkül úgy járnak majd az e filmhez éretlenek, mint az a néhány túl kiskorú, aki velem együtt nézte síri csendben, csak a legbanálisabb jeleneteknél kiáltottak fel (pl. amikor a kutya bánatában megrágta a bádogvödröt, akkor megkérdezték, hogy: Miért eszi?). Körülbelül ilyenkor áll fel a hirtelen haragú szülő és rohan ki a teremből, pedig még nézte volna a mesefilmet… Mindemellett, a Reif Larsen hasonló című, nagy sikerű regényéből készült történet olyan ifjúsági irodalomban ritkán érintett témákat is boncolgat, mint a halál és a születés. (Bővebben)

Mallory szerint a világ (Film Mánia, 21.00) című dráma címszereplője (Kristen Stewart) egy önfejű vadóc, aki megszökött otthonról. Véletlenül találkozik Douggal (James Gandolfini), aki tönkrement házasságát próbálja valahogyan maga mögött hagyni, ami viszont évekkel korábban, éppen lánya elvesztésével kezdődött. Lois (Melissa Leo), Doug felesége eközben kétségbeesett kísérletet tesz ugyanarra, amit férje is szeretne: ő is házasságukat szeretné megmenteni… A körünkből, sajnos, túl hamar eltávozott Gandolfini egyik utolsó szerepe volt ez a kedves, őszinte, egyszerű, de mégis tartalmas film.

Thomas Vinterbergtől, a keményen provokatív Születésnap, az igen nehéz kérdéseket feszegető Submarino vagy A vadászat rendezőjétől, a nagy hatású Dogma-mozgalom egyik keresztapjától ez a Távol a világ zajától (Prime, 21.00) című Thomas Hardy-adaptáció egyértelmű csalódás, még akkor is, ha a kitűnő dán filmesnek nem ez az első (félresikerült) próbálkozása a romantikával. Önmagában, persze, nem rossz ez a film, csak nem mindegy, hogy milyen kontextusban nézzük, ugyebár. Még akár dicsérni is lehetne azért, hogy milyen slankra lett húzva Hardy, a maga nemében kitűnő, ám minden bizonnyal igen bőbeszédű szövege… (Bővebben)

Penelope Cruz és Matthew McConaughey főszereplésével készült Szahara (SuperTV2, 21.00) lesz a mai esti kalandfilm. Mintha Spielberg mester egy elfeledett Indiana Jones-történetével lenne dolgunk, pont olyan kincskeresős, menekülős, gonosz emberes, kincsmegtalálós, majd világmegmentős sztori lesz ez is, melynek színhelye Afrika, hősei pedig egy naggyon laza kalandor, egy gyönyörű, ámde okos doktornéni, valamint különböző vicces figurák. (A képen Steve Zahn, Penelope Cruz és Matthew McConaughey.)

Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Film Mánia, 23.10) című, megtörtént esetet elmesélő filmjében a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében védi önmagát – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer maró, savas karikatúrája.

Péntek, november 30.

Nézhetjük például Sir Anthony Hopkinst a Törés (SuperTV2, 21.00) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

 

 

Ugyanekkor a Felhőatlasz (Filmcafe, 21.00) egy nem kevesebb, mint hat (6!) tér- és idősíkon játszódó, igen összetett cselekményű, ám ennek ellenére mégis könnyedén filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért is felelős Wachowski-testvérek által. Tom Hanks 4, Hugo Weaving 6, Halle Berry, Jim Sturgess és Hugh Grant 2-2 szerepben – nem akármilyen mozi ez. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy felismered-e, pl. Tom Hankset, összes szerepében? 🙂 (Bővebben)

Wim Wenders ugyanazt csinálja 2008-as filmjében, a Halál Palermóban-ban (Duna, 21.55), mint majdnem mindig: egy munkájától megcsömörlött, érzelmileg kiégett férfi ott hagyja a csapot és a papot, elutazik egy másik helyre, hogy meg-, fel-, és rátaláljon a … stb. Érdekes a film többszörös utalásrendszere: egyrészt a cím, mely Thomas Mann novelláját (Der Tod in Venedig), illetve Visconti filmjét (Halál Velencében) idézi meg, emellett a film cselekménye is tekinthető ezek laza parafrázisaként. Másrészt, ahogyan a film végén inzert is tudatja a nézővel, a forgatás alatt elhunyt két nagy rendező, Ingmar Bergman és Michelangelo Antonioni is jelen van a filmben: a főszereplő beszélgetése a Halállal Bergman Hetedik pecsét című filmjének híres jelenetét juttatja eszünkbe, melyben a filmbeli Lovag sakkozik a Halállal, Antonioni pedig a Nagyítás révén jön a képbe, ahogyan a fotós főhős saját fotóját elemezve próbál rájönni bizonyos dolgokra (a képen a film egyik emblematikus jelenete). Szép film ez. Wenders gusztusosan idézi meg Palermo és csodás vidékének báját, hangulatát, ötletesen használja a CGI-t a főhős (akit a Toten Hosen énekese, Campino alakít) lelkiállapotának, depressziójának ábrázolására és viszonylag összefogott, korrekt sodrású a cselekmény folyása is. Zene is szól.

Éjszaka még Spielberg Pista bácsi Schindler listája (TV2, 23.15) című filmje is műsorra kerül. A történelmi valóság ihlette történet főhőse, egyben címszereplője Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó (Liam Neeson), aki kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott lágerből kiszervezett zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer embert a biztos haláltól. Schindler kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagy sikerű regényben, s ebből készült ez a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tabló.

Csütörtök, november 29.

John Cassavetes az amerikai film Bergmanja, hiszen pont olyan mániákusan fordul az emberi lélek mélységeinek feltárása felé, mint a svédek “Cassavetese”. Az amerikai fickó legtöbb filmje szinte kizárólag a középkorú nők és férfiak között köttetett házasságok felbomlására koncentrál, méghozzá döbbenetesen szuggesztív drámai erővel, mélyen átélt színészi alakításokkal és figyelmes érzékenységgel megmutatva az okokat és okozatokat. A szereplők arcainak közelijére (lásd a képen) koncentráló, s ezt mintegy vizuális koncepcióvá is avató Arcok (m5, 21.55) Cassavetes egyik legerősebb filmje.

 

 

Az ír Martin McDonagh is a színház világából jön, igen sikeres kortárs drámaíróként (pl. Kripli, Vaknyugat), ám filmeket is rendez (legutóbb például a remek Három óriásplakát Ebbing határában-t). Ezúttal azonban saját kalandját meséli el, némileg kiszínezve, amit abban a messzi, zűrzavaros Hollywoodban kellett átélnie, amikor ott is felfigyeltek lendületes, nyers, élet-közeli írói világára. A hét pszichopata és a Si-cu (Filmcafe, 22.50) főszerepeit Colin Farrell, valamint Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken és Tom Waits játsszák. (Bővebben)

Majdnem ugyanekkor kezdődik Fellini Rómáról (Film Mánia, 23.10) készített szerelmesfilmje, költői látomása, önéletrajzi elemekben tobzódó visszaemlékezése, hatalmas ívű allegóriája, amit én bármikor képes vagyok megnézni – ha éppen még ébren vagyok.

A Kósa-Csoóri-Sára triász Tízezer nap (Duna, 23.55) című alkotása minden vitán és kritikán felül a magyar film egyik csúcsteljesítménye. A parasztság sorsa, a nemzedéki nézetkülönbözőségek, az ötvenes évek hozadékai mind ott vannak benne ebben a nemes ívű, szikár, száraz, ám mégis rettenetes erejű, katartikus filmben.

Szerda, november 28.

William Monahan, a London Boulevard (Film Mánia, 20.00) című krimi írója, rendezője eléggé otthon van a bűn témájában, hiszen már írt néhány egész jó filmet belőle. Első rendezésében igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják… Nem hibátlan, de mindenképpen érdekes film – már több mint egy hónapja nem láthattuk.

 

 

Lehetne egy ismeretlen Rejtő-feldolgozás, vagy az eredeti angol címet tekintve (kb. Az örök kertész), mondjuk egy növénynemesítés érdekfeszítő problematikáját boncolgató öko-vígjáték is Az elszánt diplomata (Filmcafe, 21.00). Ugyan a címszereplő Ralph Fiennes valóban elszánt diplomata lesz a film közepére-végére, de még csak erről sincs igazából itt szó. A forgalmazó romantikus thrillerként jelöli eme alkotást, ami azért már jobban közelít a valósághoz: amely egy unalmas diplomata és egy nagy szájú, minden lében kanál emberi jogi aktivista (Rachel Weisz – a képen) között húzódik. (Bővebben)

A Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (AMC, 21.00) eközben egy rendkívül jól sikerült, vitorláshajós-történelmi kalandfilm. Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen. Persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány, meg effélék, de a hajók! És a tenger!

A Sára-Csoóri-Kósa alkotóhármas ’68-as Feldobott kő (m5, 21.55) című filmjében egy apja “bűne” miatt kényszerpályára sodródó, filmrendezőnek készülő fiatalember (Balázsovits Lajos) szembesül az élet árnyékos oldalával: erőszakos téeszesítéssel, megalázott romákkal, a hatalmasságok szemébe vágott igazságok okozta bonyodalmakkal találkozik. Nézzünk magyar filmeket, mert akkor nem fogunk hülyeségeket beszélni.

Kedd, november 27.

Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében, A gyávaság tollaiban (AMC, 21.00) alakít Heath Ledger (a képen) egy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet, aki nem éppen a hősiesség mintapéldája. Mondhatni, egy virtigli anyámasszonykatonája. Ám természetesen, a kötelező szcenárió szerint megkapja ő is azt a (kikényszerített) lehetőséget, melynek során bebizonyíthatja férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.

 

 

Késő estére ajánlanám Földes Hobó László 1988-as estjét, melyet Allen Ginsberg verseiből állított össze. Az Üvöltést (m3, 22.30Fehér György rendezte.

Jéghideg otthon (Film+, 22.50) aztán egy jó közepes, de még azért bőven nézhető thriller arról a pillanatról, amikor az otthon melege valamilyen váratlan ok (példának okáért, rossz szomszédság) miatt hirtelen megdermed. Jó színészek (Juliette Lewis, Dennis Quaid, Stephen Dorff) emelik az igen neves Mike Figgis rendezte film ázsióját, amelyen a közéjük keveredett Sharon Stone sem bír érdemlegesen rontani.

Juliette Binoche egyike a legtermészetesebben játszó színésznőknek. Ő a 40 éves főszereplője a Valaki más élete (Film Mánia, 23.20) című romantikus történetnek, melyben egy nap tizenöt évvel fiatalabban ébred (sokan vagyunk így ezzel reggelente, egészen a fürdőszobatükörig…). Így, eltelve életenergiával, rögvest neki is áll visszahódítani éppen elhidegülőben lévő élete párját (akit a komoly magyar vonatkozásokkal is bíró Mathieu Kassovitz alakít).

Hétfő, november 26.

Így tanév közben, hitükben, szakmai meggyőződésükben éppen megbicsakló pedagógusok számára ajánlandó film elsősorban a Veszélyes kölykök (RTL+, 19.55). Bár nem éppen mai darabról van szó, ez lényegét tekintve semmit nem von le értékéből, ráadásul valóságban megtörtént eseményeket mesél el. Főszereplője egy leszerelt haditengerész (Michelle Pfeiffer), aki végre élete valódi céljának szentelheti így idejét: elmegy tanítani. Állást azonban csak egy külvárosi gimiben kap, ahol a diákság számára minden fontosabb, mint a tanulás és akiknek szociális körülményei, az egymással, illetve a külvilággal való kapcsolataik is hagynak maguk után kívánnivalót. Azonban a friss tanerőt természetesen nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja.

 

 

Borotvaélen (AMC, 20.10) című -kissé tán alulértékelt- krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve – a végén viszont csattan a csattanó.

Mike Binder filmje, az Egy férfi naplója (Filmcafe, 21.00) valószínűleg azon csúszik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez, így, bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőt. Ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán egy szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán). Ettől függetlenül, talán tanulságos lehet ez a történet.

Ma este láthatjuk ismét Denzel Washingtont is, ráadásul Időzavarban (Paramount Channel, 21.00), egy floridai kisváros seriffjeként. Ez a film ugyanaz a film, ami egy időben majd minden héten lement, de amit lehet, hogy éppen ezért nem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető, izgalmas krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

Újfent egy nehéz helyzetbe kerülő tanerő a főszereplője, az újfent valóságban megtörtént eseményeken alapuló Katmandu – Tükör az égen (m5, 21.55) című spanyol filmnek. Itt egy spanyol tanárnő érkezik a nepáli Katmanduba, hogy önkéntesként részt vegyen a legszegényebb kasztok esélyegyenlőségének megteremtésében, azonban az ott tapasztalt helyi viszonyok (a képen jelenet a filmből), az európai ésszel felfoghatatlan szegénység igen kalandos, sőt, romantikus utakra vezeti…

Vasárnap, november 25.

Első vasárnap esti ajánlatként láthatjuk megint A nyughatatlant (Paramount Channel, 19.10), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának igazán jól sikerült filmadaptációját, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, playback  nélkül.

 

 

Nem is tudtam, hogy Oliver Stone Vietnam-filmjei, a Szakasz és a Született július 4-én egy trilógia első két részét képezik, így érthető, hogy az Ég és föld (RTL Spike, 20.00) című 1993-as filmet sem láttam, mellyel zárul e trilógia. Vannak itt még hiátusok, de legalábbis abszolúte semmi nem rémlik erről a filmről… Szóval, e történet egy vietnami asszony szemszögéből meséli el a nyilvánvalóan elmesélhetetlent. Megrázó, gyomorszorító élményre van kilátás. 140 perc.

Moliére két keréken (Duna, 21.00) című kedves, barátságos komédiában két idősödő színész (Fabrice Lucchini/Serge és Lambert Wilson/Gauthier) kezdi próbálni -közepes lelkesedéssel- Moliére Mizantrópját. Közben rivalizálnak, veszekednek, féltékenykednek, ahogy mindig, minden színész viseltetik pályatársa iránt, csakhogy közbeszól a szerelem… A film jellemzése amúgy elhangzik a filmben is, indirekt módon: “Ez csak amolyan tévéfilm, tudod, de azért talán van benne néhány jól sikerült jelenet”. És tényleg, van…

Alex Proyas furcsa, misztikus hangulatú, vaskos noir-jegyekkel operáló krimije, a Dark City (Viasat6, 21.00) ugyan erős darab, de nem mindenkinek. Azoknak való, akik bírják az ilyen alternatív/virtuális/álom/izé világokkal operáló mozikat, még a Mátrix előtti időkből.

Hangulatában, műfajában és vérmérsékletében egy teljesen másfelé tartó vágányon utazik a Folt a zsákját (Filmcafe, 21.00) című komédia, melyben egy megjavulni akaró piti bűnöző (Richard Pryor) beteggondozói feladatot vállal. A gondozandó beteg (Gene Wilder) azonban megrögzött hazudozó, aki… De aki látta a Dutyidili és a Vaklárma című filmeket, az tudja, mire számítson.

Peter Fonda a főszereplője az Ulee aranya (Film Mánia, 21.00) című kanadai drámának. Fonda itt már messze nem szelíd motoros, hanem egy még sokkal szelídebb, középkorú méhész egy kisvárosban, békés, nyugodt, unalmas élettel. Felesége halála után szinte kizárólag a méhei érdeklik, amikor is telefont kap rég nem látott, börtönben ülő fiától, hogy annak drogos felesége sok pénzzel tartozik a maffiának. Ulee-ra hárul a feladat, hogy megoldja a problémát. Ne számítsunk akciókra, nagy krimire, egy alapvetően emberi drámát tár fel a film, egyszerű eszközökkel, de mégis igen hatásosan. Peter Fonda Golden Globe-ot kapott az alakításért, és Oscarra is jelölve volt.

Hasta la Vista! (m2, 21.10) című egészen kiváló belga komédia viszont egy felszabadító humorú élet-igenlő történet (a képen jelenet  filmből), mely -gonosz, de nagyon okos csavarral- éppen az élet egészségesek számára legrettegettebb oldaláról, a különböző típusú veleszületett fogyatékosságokról, illetve az elkerülhetetlenül közelgő halálról mesél. (Bővebben)

Később, ha valaki netán még nem lenne tisztában azzal, mi célból tölti idejét ezen a kietlen, barátságtalan, szottyadt bolygón, az megnézheti, vajon mi Az élet értelme (Duna, 22.50), legalábbis a Monty Python-csoport szerint. Vigyázat, angol humor!

Szombat, november 24.

Mi, magyarok túlnyomórészt Karinthy Frigyes zseniális fordításában ismerjük A.A. Milne világhíres mesefigurájának, Micimackónak barátját és gazdáját, Róbert Gidát, akinek eredeti neve Christopher Robin Milne volt. Igen, a névazonosság nem véletlen, Christopher Robin A. A. Milne kisfia volt, s az író róla mintázta történetének egyik főalakját. A Viszlát, Christopher Robin! (HBO, 20.00) tehát valójában Róbert Gidáról szól, vagyis nem: valójában Christopher Robinról, A. A. Milne fiáról szól (lásd a képen), és arról, hogyan született meg Micimackó, Malacka, Füles, a Tigris és a többiek figurája, valamint Micimackó híres és jól ismert történetei. (Bővebben)

 

 

Gene Hackman tipikusan az a fajta fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, ám ahogy telnek, múlnak az évek, rajta bizony nem fognak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, de a hetvenegyedikben -e film forgatása idején- is éppen ugyanolyan. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (RTL Spike, 20.00) című filmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)

A Furcsa pár (m3, 20.05) című legendát viszont már generációk röhögték végig. A Neil Simon világsikerű színdarabjából 1968-ban készült világsikerű filmben két elvált férj költözik össze egy albérletbe, hogy aztán a végtelenül pedáns, mániákus Felixet (Jack Lemmon) a sírba kergesse a végtelenül rendetlen, trehány Oscar (Walter Matthau).

Az emberek imádják az Agymanókat (Cool, 20.50), amit én még nem láttam.

A Revolver (Mozi+, 21.00) viszont Guy Ritchie 2005-ös filmje, mellyel azonban már kissé átbucskázott karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, ám az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.

Lenyűgöző élmény nézni A vadász (Duna, 21.50) című filmet, már annak, aki amúgy szívesen bandukol, barangol és bóklászik az erdőben, főleg a kijelölt turistautaktól távol. Vagy legalább néhány kilométerrel messzebb minden népszerű látványosságtól, dobogó kövektől, csobogó forrásoktól és kilátóktól, ott ahol legfeljebb csak az erdészet fakitermelő szakmunkásai járnak. Azok szinte minden pillanatát élvezni fogják e filmnek, hiszen Tasmánia gyakorlatilag érintetlen mérsékelt égövi őserdeje alig változott valamit az elmúlt néhány tízezer évben – ez a film márpedig legnagyobbrészt itt játszódik. Robert Humphreys operatőr pedig komoly természetfilmeseket idézően parádés képekkel mesél e tájról. A film sztorija amúgy egy meglehetősen közhelyes öko-thriller sablonjaira épül: egy fiktív európai gyógyszerkonszern okosai azt találták ki, hogy a híres, de mára már kipusztult tasmán erszényes farkas olyan bénító hatású mérget termelt, amiből fantasztikus hatású új gyógyszereket lehetne kifejleszteni… (Bővebben)

A ma esti Legyőzhetetlent (Cool, 22.45) ne keverjük össze Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajzával, ám ettől függetlenül szintén jó kis mozi. Ráadásul szintén életrajz, ugyanis egy olyan vidéki srácról szól, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. De Vince soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -és óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga az amerikai álom és igaz történet.

Péntek, november 23.

Mel Gibson ma este A sötétség határán (RTL+, 19.55) című, 2010-ben készült “futurisztikus ökológiai thrillerben” alakítja a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. Amúgy a történet első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és az ehhez képest meglepően logikus cselekményszervezésével. Aztán, valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell még egyszer nekilátott a projektnek, amihez leszerződtette húzónévnek Melt. (Bővebben)

 

 

A tanítványával érzéki szexuális kalandokba bonyolódó tanerő sztorija nem újdonság. Az efféle tettet mindenféle szempontból elítélik és a törvény is bünteti a világ normálisabb részein. Ennek ellenére nincs év, hogy ne tudódna ki valamilyen molesztálási botrány a világ valamely szegletében (akár még nálunk is…), akár Angliában is. Eleddig jobbára kéjvágyó tanár urak fiatal bakfis (vagy kamasz) popsikra vonatkozó műveleteiről szóló híreken rökönyödhettünk meg, de hogy tanárnő csábítsa el 15 éves fiú tanítványát, ez új. Egy botrány részleteire (Paramount Channel, 21.00) derül fény ma este, Cate Blanchettel, Judi Dench-csel (ők a képen), Bill Nighyval. (Bővebben)

Ezalatt Meryl Streep, ezúttal Tommy Lee Jones párjaként arra kíváncsi, hogy vajon mi lehet még az, Amit még mindig tudni akarsz a szexről? (Prime, 21.00)

Bud Spencer magyarországi kultusza megkérdőjelezhetetlen. Fiatal magyarok Piedone nyomában (m5, 21.55) kutakodtak ez ügyben, több mint három éven keresztül, megkérdezve Carlo Pedersoli gyermekeit, még élő színész- és sporttársait. A film egyszerre portré és tiszteletadás a hagymás bab és a méteres parasztlengők utolérhetetlen mesterének.

Wim Wenders közel remekművet alkotott a krimi műfajában az 1977-ben bemutatott Az amerikai baráttal (Duna, 21.55). Egyszerre műfajhű zsáner, filmtörténeti panteon és önmaga paródiája ez a furcsa, mégis magával ragadó film, melyben egy amerikai gengszter (Dennis Hopper) felbérel egy leukémiás svájci képrestaurátort (Bruno Ganz), hogy gyilkoljon meg egy másik amerikai gengsztert (Samuel Fuller – aki “civilben” hollywoodi legenda). A Wenderstől megszokott, ön-reflektív szemlélet mellett abszurd, helyenként szürreális jelenetek, fordulatok jellemzik ezt a filmet.

Újra láthatjuk a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (TV2, 23.15) című, bőven díjazott filmet is, melyben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy, és jó film.

Csütörtök, november 22.

Hogy miért éppen egy albínó aligátorról kapta az Albínó aligátor (Paramount Channel, 21.00) című film a címét, azt nem tudom, mert szerintem még nem láttam. Viszont eredetileg is ez a címe. Nyilván kiderül a filmből. Viszont, hogy mást ne mondjak, a színészként, minden bulvárhiszti ellenére, mindig is zseniális Kevin Spacey rendezése ez a krimikomédia, mely a balul sikerült rablás meglepő fordulatokban gazdag utóéletét hivatott elmesélni, igen erős szereposztásban: Faye Dunaway partnerei például William Fichtner, Matt Dillon, Gary Sinise (ők hárman a képen) és Viggo Mortensen. Szerintem egy pillantást mindenképpen megér ez a film.

 

 

Szerintem tök jó lesz a mai másik idétlen című film is, ugyanis a Rakoncátlan célpont (Filmcafe, 21.00) főszereplője egy érző szívű bérgyilkos, akit a szintén zseniális Bill Nighy alakít. Filmbéli, tán utolsónak hitt megbízatása egy fiatal lány (Emily Blunt) meggyilkolása lenne, akinek bája azonban meglágyítja foglyul ejti leendő gyilkosát, ám az így végül is meghiúsult bérgyilok megrendelője egy újabb, immár végképp kőszívű likvidátort küld a páros nyakára. Szóval így. Ezt sem láttam még, így nem is tudom, mi legyen…

Richard Wagner klasszikus operájából is (talán) ismert ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Film Mánia, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet. Ennyi: se több, de nem is kevesebb… (Bővebben)

Menekülhetünk azonban a Pánikszobába (Sony Movie Channel, 21.00) is. David Fincher mesteri thrillerjének “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)

Peter Falk nem azt a joviális, szivarozgató karaktert hozza a következő ajánlatban, amit Columbóként megszoktunk tőle. John Cassavetes klasszikus drámájában, az Egy hatás alatt álló nőben (m5, 21.55) egy teljesen más arcát mutatja meg a magyar származású színész. Falk egy építésvezetőt játszik ebben a keserű drámában, akinek felesége (Christina Grisanti) idegösszeomlást kap, amikor meghiúsul régóta tervezett, kettesben eltöltendő vacsorájuk. A kissé blődnek ható szüzsé mélyén azonban pszichológiailag igen pontosan felrajzolt lelki és érzelmi dinamika, valamint hiteles társadalomábrázolás rejlik. (Nem tudom magamban tartani, de azért valahol baromira idegesít, hogy az évente 80+ milliárdból gazdálkodó ún. közmédia mennyire gyér filmkínálattal dolgozik. Nem Cassavetesszel, nem Wendersszel, Herzoggal, Bergmannal vagy éppen Kieslowskival van bajom, de könyörgöm, ezeknek az amúgy zseniális alkotóknak néhány önkényesen kiválasztott filmjét már legalább ötször vetítették az elmúlt egy-két évben, miközben azért a filmtörténelem telis-tele van jobbnál jobb, ám kevéssé játszott, de filmjogilag ezeknél egy fityinggel sem többe kerülő alkotásokkal. Ha nincs megfelelő filmszerkesztőjük, én tudok egyet.)

Itt van például Fellini, akinek Satyricon (Film Mánia, 23.25) című 1969-ben bemutatott alkotását egy kereskedelmi csatorna tűzi képernyőre. Bár a történet Néró császár udvarában, az őrült uralkodó regnálásának végnapjaiban játszódik, azért Fellini tesz róla, hogy pontosan értsük, hogy valójában a boldog, őrült, zakkant és furcsa hatvanas évekről szól. Groteszk, varázslatos forgatag, menny és pokol, közte meg a purgatórium – mind e filmben.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!