Roman Polanski 2002-ben bemutatott, majd 3 db. Oscar-díjjal (Legjobb rendező, Legjobb adaptált forgatókönyv, és a Legjobb férfi színész) jutalmazott alkotása, A zongorista (Paramount Channel, 21.00) 1939-ben játszódik, Varsóban. Wladyslaw Szpilman zongoraművész (Adrien Brody) egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei azon vitatkoznak, hogy mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw azonban nem akarja elhagyni a várost, mert imádja azt, legalább annyira, mint Dorotát (Emilia Fox), a fiatal csellistát… A mély, valóságban megtörténteket elmesélő dráma egyszerre szól a szerelemről, a hazaszeretetről, a felelősségvállalásról és a művészet hatalmáról.
Egészen érdekes darab az Aztán mindennek vége (Film Mánia, 21.00), mely Tolsztoj Leó utolsó napjairól szól, Valentyin Bulgakov hiteles leírásában, pompás szereposztásban (Helen Mirren, Christopher Plummer, Paul Giamatti, James McAvoy, stb.), még pompásabb, és ami tényleg lényeges, igen hiteles kivitelben, mítoszgyártás-problematikával, szerelemmel és csalódással – egy csendes életrajzi drámában. Egy komolyabb kifogásom van: az anglicizmusokkal telezsúfolt ékes angol nyelvű dialógok igen hülyén hangzanak az imént dicsért autentikus orosz környezetben (OK, ez az alkotók anyanyelve, de akkor mi most jobban járunk a magyar szinkronos verzióval).
A Becstelen Brigantyk (SuperTV2, 21.00) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kiknek és hova. (Bővebben) (A képen Brad Pitt)
A Liza, a rókatündér (Filmcafe, 21.00) címszereplője egy hölgy (Balsai Móni), akinek bizarr, mókás, fergeteges és meglepetésekkel teli története a világ talán legszerethetőbb női sorozatgyilkosáról szól. A magyar Amélie Poulain, ha mondhatjuk ezt… (Bővebben)
Edward St. Aubyn valamikor 1991-ben sétálni indult az anyjával, majd felé fordult és közölte vele, hogy gyerekkorában az apja rendszeresen megerőszakolta, az asszony mindössze ennyit válaszolt: „Engem is”. Ebből a rövid jelenetből is élesen kirajzolódik az a mérhetetlen fájdalommal, traumával és elfojtással bíró családi háromszög, melynek történetét St. Aubyn a Melrose Patrick-történetekben mesélte és írta újra. Ezekből készült aztán a Patrick Melrose (HBO2, 21.20) című ötrészes minisorozat Benedict Cumberbatch produkciójában és díjakra méltó címszereplésével (ma este az első rész ismétlése). A St. Aubyn önéletrajzi ihletettségű története(i) egy bizarr, végletesen cinikus családregényként is olvashatók/láthatók a mai angol felső tízezer mindennapjaiból, rengeteg alkohollal, droggal és az emberi szellem mindenféle végletes megnyilvánulásával teli életéből, halálából. Emellett Patrick Melrose egy addiktológiailag és pszichológiailag is hiteles drog- és alkoholnapló. Ehhez az olykor morbid, máskor abszurd, legtöbbször igen felkavaró történethez azonban egy éktelenül színes, pszichedelikus, de esztétikailag rendkívül kifinomult képi világ tartozik, melyben ha lehet, még raszteresebben rajzolódik a high society nihilje. Amúgy mintha Paolo Sorrentino pacsizna Wes Andersonnal.
A kitűnő lengyel filmrendező, Krysztof Kieslowski tartalmas életpályáján tíz filmet szentelt a bibliai Tízparancsolatnak, természetesen az azokban foglalt intelmek mai, modern korunkra kivetített értelmezésére. A Rövidfilm a szerelemről (m5, 21.55) a Ne paráználkodj! parancsával foglalkozik, a nagy moralistától megszokott fatális hangvételben: itt egy magányos postásfiú les meg napi rendszerességgel egy nála idősebb nőt, akinek egy alkalommal meg is vallja iránta érzett vágyait. A nő azonban játszani kezd a fiúval, ami tragikus irányba tereli a történéseket…
Éjszaka az Eszkimó asszony fázik (Duna, 23.55).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: