Mit nézzünk ma a tévében?

Nem mai darab, ám mégsem hagyhatom szó nélkül a Gilbert Grape (Film Mánia, 21.00) című mozit. Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban laknak, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. És hol vannak még a későbbi híres filmjei!

Szintén figyelemre méltó lehet a Persona non grata (m5, 21.05) című 2005-ös dráma is, a lengyel Krzysztof Zanussi filmje, melyben egy hajdani Szolidaritás-aktivista, ma már kényelmes nagyköveti pozíciót betöltő középkorú politikus vívódását követhetjük nyomon feleségének temetése, és az ennek kapcsán feltoluló, régi emlékeknek, a temetésre érkező régi harcostársaknak, hajdani besúgóknak, barátoknak és ellenségeknek “köszönhetően”.

Sajnos, azonban Steven Spielberg ma már mindent megengedhet magának. Akár ezt a ma este levetítendő Csataló Hadak útján (Duna, 21.05) című patetikus izét is. Nincs már kontroll. Felnőttek a gyerekek, akiknek mesélhetne, már saját útjukat járják és már nincs senki a közelében, aki ki merné mondani, hogy: Papa, ez már uuuncsi, ezt hallottuk már… (Bővebben)

A film noir jellegzetes “füstös” jegyeit idézi meg szórakoztató önreflexiókkal, de valóságos eseményekkel is eljátszva a Hollywoodland (RTL Spike, 21.50) című krimi, melyben a Superman nevű szuperhőst egy tévésorozatban alakító George Reeves (Ben Affleck) rejtélyes halálesetében nyomoz Simó Lajos, a magánhekus (Adrien Brody – a képen).

Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Duna, 23.30) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.

A gumiarcú Jim Carrey-t elsősorban az igényesebb nézők gyomrát próbáló, vicces(nek szánt) filmekből ismerjük, “komoly” szerepben viszonylag ritkán látjuk (bár azért például a nemrégiben elhunyt Milos Forman Ember a Holdon című filmjét melegen ajánlanám, ha leadná valamelyik tévé…). Ma este azonban egy vérbeli thrillerben tűnik fel a fazon. A 23-as számban (RTL+, 19.55) Carrey egy fiatalembert alakít, aki a film címéül szolgáló krimit olvasva arra döbben rá, hogy a történet róla szól. A dolgok azonban még ennél is aggasztóbbak, ugyanis a könyv rá nézve elég szomorú végkifejlettel bír… Joel Schumacher otthon van a thriller műfajában, így ezt a történetet is pontosan abszolválja.

Később a Kalandtúra (Film Mánia, 21.00) egy erős közepes akcióthriller lesz, mely azonban végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob a filmen még a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

Woody Allen sötét, ködös londoni korszakának remek, szórakoztató és elbűvölő Match Point-jában (Filmcafe, 21.00) ismét jó pasik (Jonathan Rhys-Meyers) lesznek szerelmesek jó csajokba (Scarlett Johansson), azonban és természetesen, baromira nem megy semmi sem flottul…

Wim Wenders Berlin felett az ég (Duna, 21.55) című filmjét akkor is meg lehet nézni, ha már százszor láttuk. (A képen) egy angyal (Bruno Ganz) a filmből, de lesz benne még több is. Azt mondják az ismertetők, hogy korszakalkotó, meg hogy iskolateremtő film ez – hát, nem tudom, milyen korszakot és iskolát teremtett, de hogy ikonikus filmklasszikus, az biztos.

És az is biztos, hogy 1984 (Film Mánia, 23.00) valójában 2018. Orwell azonban csak az évszámban tévedett.

Roman Polanski 2002-ben bemutatott, majd 3 db. Oscar-díjjal (Legjobb rendező, Legjobb adaptált forgatókönyv, és a Legjobb férfi színész) jutalmazott alkotása, A zongorista (Paramount Channel, 21.00) 1939-ben játszódik, Varsóban. Wladyslaw Szpilman zongoraművész (Adrien Brody) egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei azon vitatkoznak, hogy mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw azonban nem akarja elhagyni a várost, mert imádja azt, legalább annyira, mint Dorotát (Emilia Fox), a fiatal csellistát… A mély, valóságban megtörténteket elmesélő dráma egyszerre szól a szerelemről, a hazaszeretetről, a felelősségvállalásról és a művészet hatalmáról.

Egészen érdekes darab az Aztán mindennek vége (Film Mánia, 21.00), mely Tolsztoj Leó utolsó napjairól szól, Valentyin Bulgakov hiteles leírásában, pompás szereposztásban (Helen Mirren, Christopher Plummer, Paul Giamatti, James McAvoy, stb.), még pompásabb, és ami tényleg lényeges, igen hiteles kivitelben, mítoszgyártás-problematikával, szerelemmel és csalódással – egy csendes életrajzi drámában. Egy komolyabb kifogásom van: az anglicizmusokkal telezsúfolt ékes angol nyelvű dialógok igen hülyén hangzanak az imént dicsért autentikus orosz környezetben (OK, ez az alkotók anyanyelve, de akkor mi most jobban járunk a magyar szinkronos verzióval).

A Becstelen Brigantyk (SuperTV2, 21.00) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kiknek és hova. (Bővebben) (A képen Brad Pitt)

A Liza, a rókatündér (Filmcafe, 21.00) címszereplője egy hölgy (Balsai Móni), akinek bizarr, mókás, fergeteges és meglepetésekkel teli története a világ talán legszerethetőbb női sorozatgyilkosáról szól. A magyar Amélie Poulain, ha mondhatjuk ezt… (Bővebben)

Edward St. Aubyn valamikor 1991-ben sétálni indult az anyjával, majd felé fordult és közölte vele, hogy gyerekkorában az apja rendszeresen megerőszakolta, az asszony mindössze ennyit válaszolt: „Engem is”. Ebből a rövid jelenetből is élesen kirajzolódik az a mérhetetlen fájdalommal, traumával és elfojtással bíró családi háromszög, melynek történetét St. Aubyn a Melrose Patrick-történetekben mesélte és írta újra. Ezekből készült aztán a Patrick Melrose (HBO2, 21.20) című ötrészes minisorozat Benedict Cumberbatch produkciójában és díjakra méltó címszereplésével (ma este az első rész ismétlése). A St. Aubyn önéletrajzi ihletettségű története(i) egy bizarr, végletesen cinikus családregényként is olvashatók/láthatók a mai angol felső tízezer mindennapjaiból, rengeteg alkohollal, droggal és az emberi szellem mindenféle végletes megnyilvánulásával teli életéből, halálából. Emellett Patrick Melrose egy addiktológiailag és pszichológiailag is hiteles drog- és alkoholnapló. Ehhez az olykor morbid, máskor abszurd, legtöbbször igen felkavaró történethez azonban egy éktelenül színes, pszichedelikus, de esztétikailag rendkívül kifinomult képi világ tartozik, melyben ha lehet, még raszteresebben rajzolódik a high society nihilje. Amúgy mintha Paolo Sorrentino pacsizna Wes Andersonnal.

A kitűnő lengyel filmrendező, Krysztof Kieslowski tartalmas életpályáján tíz filmet szentelt a bibliai Tízparancsolatnak, természetesen az azokban foglalt intelmek mai, modern korunkra kivetített értelmezésére. A Rövidfilm a szerelemről (m5, 21.55) a Ne paráználkodj! parancsával foglalkozik, a nagy moralistától megszokott fatális hangvételben: itt egy magányos postásfiú les meg napi rendszerességgel egy nála idősebb nőt, akinek egy alkalommal meg is vallja iránta érzett vágyait. A nő azonban játszani kezd a fiúval, ami tragikus irányba tereli a történéseket…

Éjszaka az Eszkimó asszony fázik (Duna, 23.55).

Nyilván BL-nap van, azok szoktak ilyen nullák lenni… A két mai, agyonjátszott mágusos film helyett ezúttal két másik, szintén nem friss, de talán nem oly sokszor vetített remeket ajánlanék: a legendás Jég veled! (Paramount Channel, 21.00) című sport-komédia megtörtént esetet feldolgozva, a jamaicai bob-válogatott felkészülését és dicsőséges szereplését meséli el. Annak idején alapos feltűnést keltettek a trópusi szigetországból érkező, ébenfekete sportolók ebben a szó szerint jeges, téli sportban, s bár nem nyertek semmit az 1988-as Calgary Téli Olimpián, mégis világhírt és óriási szimpátiát arattak – ahogyan a róluk készült film is.

A Pókerarcok (Filmcafe, 21.00) mindeközben egy zsugabubus-film, melyben Matt Damon (a képen), Edward Norton és John Malkovich alakítja a címbéli figurákat. Egy ilyen szereposztás általában elég szokott lenni az üdvösséghez, s ha netán mégsem, akkor a hiányzó izgalmi faktort pótolja a póker nevű kártyajáték. A történetben természetesen van még a pókerarcvágáson kívül más cselekményszál is, hogy mást ne mondjak, a póker csak innen nézve játék, onnan viszont szenvedély, amit ha túlzásba visznek, könnyen az ember egészségére és társas kapcsolataira megy.

Ma este először A 13-as rendőrőrs (AMC, 19.50) nyit ki. Ez a film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült thriller ez, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva, mely egyetlen helyszínen -a “címszereplőben”- játszódik egyetlen szilveszteri éjszaka alatt, miközben odakint süvít a jeges szél és szakadatlan ömlik a hó.

Gene Hackman tipikusan az a fajta fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, ám ahogy telnek, múlnak az évek, rajta bizony nem fognak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, de a hetvenegyedikben (lásd a képen) is éppen ugyanolyan. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (Paramount Channel, 21.00) című filmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)

A Zombieland című, igen vicces paródiának is beillő romantikus vígjátékkal a “nagyszínpadra” kilépett Ruben Fleischer tulajdonképpen megoldottnak tekintheti az eléje állított következő feladatot is, ugyanis egy gengszterfilm a Gengszterosztag (Film+, 21.00) című igen kemény, helyenként brutális mozi, így ez a műfaj is ki van pipálva. Bár nagyon komoly szereposztás villan (Sean Penn, Emma Stone, Ryan Gosling, Josh Brolin, stb.), a film azonban közepes. (Bővebben)

A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt (persze, ez nem nagy szám, hiszen Luc és Jean-Pierre Dardenne a társadalomkritikus attitűdjéről ismert Cannes-i Filmfesztivál kiemelt kedvenceinek számítanak – számtalan különféle jelölés mellett kétszer nyertek is Arany Pálmát) Az ismeretlen lány (m5, 21.55) témája a lelkiismeret. A címszereplő egy fiatal orvosnő (Adèle Haenel), aki egy este, már bőven a rendelési idő túl, nem enged be a rendelőjébe egy fiatal lányt. A lányt nem sokkal később, brutális körülmények között találják halva. A halál oka lehet gyilkosság, de baleset is, nem tisztázott. A rendőrség az orvosi rendelő biztonsági kamerájának felvételét kéri, így jut az orvosnő tudomására a haláleset, minek következtében az orvosnő egyre mélyebben érzi saját felelősségét a lány halálában: ha beengedte volna, a lány talán még mindig él. Önálló nyomozásba kezd, értelemszerűen, saját betegei körében, hiszen azt gondolja, azért hozzá csengettek be, mert valamikor a betege volt az áldozat; ki akarja deríteni a lány kilétét, és még arra is hajlandó, hogy saját költségén temessék el az áldozatot. (Bővebben)

Éjszaka nézhetjük Angelina Joliet is, aki egy ún. profilkészítőt játszik az Életeken át (SuperTV2, 23.25) című elég jó kis thrillerben. Angi -szerepe szerint- egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is nemrégiben (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

Az elmúlt években egyre másra jelentkeznek olyan új, magyar, történelmi tárgyú filmek, melyek -rendszerint- egészen korrekt “műfaji köntösbe” öltöztetve a remény egyfajta sugaraként jelentkeznek a közel-, s félközelmúlt történelme iránt érdektelen ifjúság megszólításért vívott, kilátástalan küzdelemben. Vagy másként mondva, igen érdekes próbálkozások ezek a magyar műfaji film tulajdonképpeni megteremtése érdekében. E történetek mögött egy viszonylag fiatal, szerintem még mindig csak a harmincas éveit taposó férfi tehető “felelőssé”: Köbli Norbert jegyzi forgatókönyvíróként Az örök tél, A berni követ, vagy a Félvilág mellett például a Bergendy Péter által rendezett A vizsga című filmet is. Ez utóbbi kollaboráció alkotta meg a ma este bemutatandó Trezor (Duna, 19.45) című filmet is, mely egy szajréfilm koordináta-rendszerében mesél el egy történetet az ’56-os forradalom leverését követő néhány nap zűrzavarából. Néhány belügyes elvtárs szeretné megszerezni egy köteg kompromittáló személyi adatot rejtő iratot a Belügyminisztérium trezorjából, csakhogy a felfordulásban valahol levesztek a bombabiztos páncélszekrény kulcsai… Főbb szerepekben Anger Zsolt, Tasnádi Bence, Hámori Gabriella és Scherer Péter (utóbbi a képen, középen).

Christopher Nolan egyik első filmje a Memento (RTL Spike, 20.00), egy meglehetősen csavaros, mondhatni, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely azonban akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező.

Johnny Deppet is láthatjuk ma, ráadásul Betépve (Viasat6, 21.00), ami ezúttal tényleg egy élmény lesz. Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös hetvenes években.

Sólyom András egy fiatalember naplóját dolgozza fel lírai hangulatú filmjében, a Pannon töredékben (m5, 21.05), melyben 1956 forrongó hevülete keveredik össze az első nagy szerelem bizsergető élményével.

Picit később, a Megérzés (Duna, 21.10) című -közepes- thrillerben Sandra Bullock egy családanyát alakít, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy férje és családja autóbaleset áldozatai lettek. Másnap, amikor felébred, mintha semmi nem történt volna, a háza zeng az élettől, a nap süt, a madarak csicseregnek… Egy másik nap viszont üres házra és síri csend ébreszti. És így tovább, míg a nő lassan teljesen bekattan – velünk együtt, ha nem figyelünk eléggé.

Az a Srác a biciklivel (m2, 21.10) viszont egyáltalán nem rossz gyerek. Csak éppen szar neki az élet: anyjáról nem tud semmit, ám apja is elhagyta, ezért nevelőintézetben él. Az élet őt igen korán érő kihívásaira adott ösztönös válaszait nem szabad bármiféle rosszaságként felfogni, hiszen e filmből is nyilvánvaló, pusztán csak túlélni akar, egyetlen igazi “barátjával”, a biciklijével együtt. Éppen olyan játszani, hülyéskedni akaró, szeretetre vágyó kisfiú ő, mint minden más kortársa. A belga Dardenne-testvérek (Jean-Pierre és Luc), mint az európai film egyes számú szociális lelkiismeretei, az ő tanulságos sorsát tárják a nézők elé eme soron következő tanmeséjükben. (Bővebben)

A felvidéki illetőségű Prikler Mátyás dokumentum-hatású játékfilmje, a Köszönöm, jól! (Duna, 22.55) természetesen nem Magyarországról, nem a magyar társadalomról, nem magyar problémákról szól, és minden más értelmű híreszteléssel ellentétben szlovák film. Ugyanis, a 2010-es fülkeforradalmat követő időszakban hivatalosan nálunk nem készülhetett olyan film, mely ne a reményt, szépséget, harmóniát, a boldogságot, valamint a jövőbe (és a többibe) vetett töretlen hitet ábrázolná – márpedig ez a film tele van gonddal, bajjal, reménytelenséggel és keserűséggel, ami a mi gyönyörűséges országunkban, ugyebár, elképzelhetetlen. (Bővebben)

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, amiben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (SuperTV2, 23.25) is egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (főszerepben az igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winsteaddel), mivel azonban láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

Első ajánlatként az ifjú Woody Allent láthatjuk színészként az 1965-ben bemutatott Mi újság, cicamica? (Film Mánia, 19.00) kezdetű klasszikus bugyutaságban. Ő játssza a történetben Victor Skakapopulis elementáris figuráját, amellett, hogy “civilben” a forgatókönyvet is jegyzi. A filmet a magyar származású Badal János fényképezte, további szerepekben Romy Schneidert, Ursula Andresst, Peter O’Toole-t, Peter Sellerst láthatjuk, miközben a világslágerré vált kísérőzenét Burt Bacharach szerezte. (A képen Peter O’Toole és Ursula Andress)

Mivel van már űrkutatási kormánybiztosunk is, ráadásul majdnem ingyen, csupán milliós havi fizetésért, megnézhetjük Jodie Fostert is a Kapcsolat (RTL II, 20.00) című, amúgy igen remek történetben. Jodie ugyanis egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

Kevin Smith-el is tölthetjük az estét (ha be merjük vállalni). Shop-stop (Comedy Central, 20.00) című mozija például egy alapvető X-generációs embléma, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl. Utána sincs kegyelem, ugyanis Jay és Néma Bob visszavág (Comedy Central, 22.00). Erről bővebben itt.

A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (RTL+, 20.55), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték, kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jó néhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.

Az Éjjeli féreg (Filmcafe, 21.00) sem piskóta. Az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillerében Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

Lesznek Családi üzelmek (Cool, 21.00) is. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Meryl Streep egyik Oscar-jelölése volt a rengetegből a Silkwood (Duna, 21.25) című, 1983-as film címszerepe. Meryl ezúttal egy tragikus sorsú munkásnőt alakít ebben a valóságos eseményeken alapuló filmdrámában, aki elkeseredett küzdelmet vív az érzéketlen, felelőtlen, csakis a saját hasznukat néző menedzsmenttel annak érdekében, hogy azok az életveszélyes, sugárzó anyagokkal dolgozó munkások munkavégzéséhez biztosítsák a megfelelő, biztonságos körülményeket.

Később azonban megint Jennifer Aniston jön, aki ezúttal Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. De azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Cool, 23.10) azonban nem a sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas drámai thriller lesz.

Első ajánlatom egy igazi romantikus, csajos, bár talán meglepetésre, nem éppen szerelmi tárgyú történet. A Barátnők (Duna, 20.55) két barátnőről szól. A két, teljesen eltérő egyéniségű lány még gyerekként barátkozott össze, és évtizedek múltán találkoznak újra. Az egyik (Bette Midler) sikeres, szép karriert fut be énekesnőként, a másik (Barbara Hershey) pedig boldog családanya, egy boldog családban. Csakhogy ez mindkettejüknél a látszat, de mire való egy barátnő, ha nem arra, hogy végre ne kelljen “szerepelni”… Szóval, lesz itt minden IS. 🙂 Én szóltam. (A képen Hershey és Midler)

Aztán a Kedves John! (Filmcafe, 21.00) című, szintén romantikus, ám ezúttal háborús drámában egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

Mi sem bizonyítja jobban Wim Wenders híres Párizs, Texasának (Duna, 23.05) kultikus státuszát, mint hogy anno még kocsmát is neveztek el róla Budapesten, a Ráday utcában (Vajon, megvan az még?). Annak idején, a kilencvenes évek fordulóján én is bírtam (már a filmet), amikor a művészmozik és filmklubok műsorán volt. Még ilyen piros baseballsapkát is szereztem, mint amit Harry Dean Stanton hordott. Fogalmam sincs viszont, hogy így huszonév múltán mennyire tetszik majd Wenders road movie-ja, mellyel egy szerelmét, életkedvét, múltját, jelenét s jövőjét feledni akaró, összetört férfi magára találását mutatja be nagy-nagy részvéttel, szeretettel és mérhetetlen férfibúval…

A többi alternatíva felejtős.