Luc Besson szokásosan könnyed, szórakoztató produkciója a Wasabi – Mar, mint a mustár (SuperTV2, 19.00). Jean Reno egy mogorva, ám nagyon kemény öklű rendőrfelügyelő, aki éppen ezen előbbi tulajdonságai miatt kényszerül Japánban tölteni “szabadságát”, ahol viszont egy igen szabados életvitelű leányka keseríti meg amúgy sem édes életét.
Az 1991-ben bemutatott Oscar (RTL Klub, 19.05) akár Coppola Keresztapájának is lehetne a paródiája (nem az amúgy – ám itt jegyzem meg, hogy annak A Keresztapának harmadik része 21.00-től megy a Paramount Channelen), az ezúttal izomból komédiázó Sylvester Stallonéval, Ornella Mutival és még egy csomó híres színésszel… Ha képben vagyunk a maffiafilmek kliséiben, jellemző fordulataiban, az ismert sztereotípiákban, akkor akár még jól is szórakozhatunk ezen a helyenként igen vaskos bohózaton.
A tengervízhez közismerten szoros kötődéssel bíró Wolfgang Petersen rendezte a Viharzóna (RTL II, 19.30) című, az előzetes várakozásokkal szemben egyáltalán nem olyan katasztrofális katasztrófafilmet, melyben két halász (George Clooney és Mark Wahlberg) megy ki ócska bárkáján a háborgó tengerre, minden ezt nem ajánló időjárás-jelentés ellenére, egy bombasztikus, ám tragikusan fatális végű halásztúrára.
A remek Tangerine-t is jegyző Sean Baker maradt a dokumentarista “budapesti” iskolánál e ma esti, Floridai álom (Cinemax, 20.00) címet viselő filmjében is. Amerika alulnézetben ismét, egy karcos képeslap, ezúttal a napfényes Floridából, egy giga-mega Disney-park közvetlen szomszédságából. Egy lilára festett motelben lakik sok-sok keserű, önhibájából vagy csak a sors szeszélye folytán tartós mellékvágányra került ember, akik így lemaradtak a szebb jövő felé száguldó amerikai álomról. Életüket a sokat látott, sokat tapasztalt gondnok (Willem Dafoe –lásd a képen– Oscar-díjra méltó alakításában) próbálja terelgetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de rengeteg empátiával. Érdekes a rendező nézőpontja, ahogyan a motel körül csatangoló 5-7 éves gyerekhordák által láttatja a motel mindennapi – igen zűrös- életét, ahogyan a lakók (kurvák, alkoholisták és más hátrányos helyzetűek) próbálnak egyik napról a másikra jutni. Nyilván sokkolóan hat mindez azokra, akik számára Florida egy igazi Disney-paradicsom, a mindennapi luxus, a valóra vált álmok hazája – de innen, a pesti hatodik-hetedik-nyolcadik kerületből nézve mindaz a kegyetlen valóság, amit e film bemutat, sajnos még mindig csak az álom kategóriája (és most nem a filmbeli kötekedő, agresszív anya figurájára gondolok, hanem úgy, en bloc).
Ha valakinek még mond valamit Ernst Hemingway neve, akkor megnézheti A Kilimandzsáró havát (m3, 20.05) is, ami az említett fickó klasszikus regényének klasszikus filmváltozata, Ava Gardnerrel és Gregory Peckkel. A filmbéli híres író, vadász, hős és szerelmes, a Férfi, Hemingway alteregója, az amerikai beteg sebesülten fekszik valahol Afrikában, és lepereg előtte élete filmje. 1952-ben készült ez az igazi, veretes hollywoodi klasszikus.
Persze, az sem lényegtelen, hogy mindeközben vajon Miről álmodik a lány? (Cool, 20.55) Nyilván szép, okos és humoros szőke hercegről Audi Q7-en, Gucci-táskával és limitless AmEx kártyával, aki szereti őt, dédelgeti és még saját rózsadombi kulipintyót is vesz neki. Ezúttal (Amanda Bynes) azonban arról álmodik, hogy végre megismerkedhessen régen nem látott apjával. A várva várt pillanat aztán el is jött, meglepetésre azonban az apuka (Colin Firth) Anglia egyik legbefolyásosabb politikusa… A film romantikus lesz a továbbiakban és komikus.
Mike Leigh díjözönben részesített, és még 3 Oscarra is jelölt 2004-es Vera Drake (Filmbox Prémium, 21.00) című filmjében nagyon sokáig minden rendben van. Tipikusan angol, észak-londoni kispolgári környezetbe helyezkedünk bele a film által. 1950-et írunk, még mindenkiben élénken élnek a minapi háború szörnyű nélkülözéseinek emlékei, de azért már béke van. Vera Drake (Imelda Staunton) családja a lehető legnormálisabban éli az angol kispolgári családok szolid életét. Teáznak, teáznak, aztán sütiznek és megint teáznak, s közben persze, rengeteget dolgoznak. Tereferéikben kínosan ügyelnek az illedelmes társalgás pontosan körülírt témáinak betartására, tehát: Milyen szép időnk van ma! De inkább: Ma is igen hideg napunk van! Senki nem sejti, Vera mivel foglalkozik szabadidejében… (Bővebben)
A királyság (Viasat6, 21.00) című 2007-es akció-thriller viszont valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)
Az Angyali szemekben (RTL Spike, 21.00) Jennifer Lopez ezúttal Jim Caviezelt (ex-Jézus Krisztus) babonázza meg, aki képtelen ellenállni a kísértésnek és egy rendőri akcióban megmenti a szorult helyzetbe keveredett, Jennifer által játszott rendőrnőt. A film, bár kriminek is tűnhet, valójában inkább egy romantikus történet két “sebzett lelkű ember” nehezen szárba szökkenő szerelméről.
Az 1965-ben készült A muzsika hangjaiban (Filmcafe, 20.40) viszont Julie Andrews alakítja azt az életvidám leányzót, aki apácának készül – ám igen korán megretten a kolostor zárt, rideg világától. Hová máshová kerülne innen, mint a zord, rideg, parancsok osztogatásához szokott von Tropp százados (Christopher Plummer) házába, gyermeknevelőnek. A lány azonban itt sem bírja a parancsuralmi, fegyelmezett rendszert és olyan dolgokra tanítja a rábízott gyermekeket, amit addig azok nem ismertek: örömre, éneklésre, vidámságra.
Ismét jön a Holtodiglan (Prime, 21.05) is, a thriller-specialista David Fincher filmje, egy igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában. Maga a sztori azonban sok újdonságot nem tartalmaz azok számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban, ajtócsapkodásban, “elköltözökanyámhoz”-ban, effélékben. (Ilyen a humorom…) Itt persze mindez durvábban megy, mint otthon. (Bővebben)
1989 óta már rengetegszer láthattuk a Tango és Cash (RTL Klub, 21.10) című régimódi, de ettől még igen jó ritmusú, bumfordi módon vicces, zsaru-haveros, pikkpakk (és piffpuff) akciókrimit, Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal. Ma sem lesz rosszabb élmény.
Jacques Perrin és Jacques Cluzaud, a hatalmas sikerű Vándormadarak alkotói valószínűleg a filmtörténet legnagyszabásúbb természetfilmjét készítették el: a több éven át forgatott, 40 millió dolláros költségvetésű Évszakok (Duna, 23.00) Európa elmúlt, csaknem húszezer évének történetét mutatja be – az állatok nézőpontjából (a képen jelenet a filmből).
Az igazi martfűi rém pszichológiailag hiteles portréja Sopsits Árpád krimije, A martfűi rém (RTL Klub, 23.05), mely viszonylag stabil lábakon áll a valóság talaján/ingoványán, ám ezzel együtt a rendező talán legműfajibb filmje is. Ez utóbbi tekintetben ráadásul nemzetközi színvonalon hozza mércét, sok tekintetben meg is haladva azt. Egyszerre idézi a trendi skandináv krimik borongós, sötét, kissé misztikus, de mégis földközeli világát és a Fincher-, vagy True Detective-szerű thrillerek borzongató, brutális atmoszféráját – miközben az egész egy valóban megtörtént bűnügy a hatvanas éve Magyarországáról. Én egy időben faltam Mág Bertalan és Szamos Rudolf történeteit, azok is rendre megidéződtek bennem. Alapos, igényes munka a film, igen hatásos látványvilággal, egy-két nem túl súlyos anakronizmustól, illetve néhány nem egészen odaillő színészi teljesítménytől eltekintve (és itt most nem a remek Anger Zsoltra, Hajduk Károlyra vagy Balsai Mónira gondolok).
