Kedd, Karácsony első napja, december 25.

Na, Kevint, Dennist és a többi komiszt NEM. De egészen érdekes darab például az Aztán mindennek vége (Film Mánia, 21.00), mely Tolsztoj Leó utolsó napjairól szól, Valentyin Bulgakov hiteles leírásában, pompás szereposztásban (Helen Mirren, Christopher Plummer – ők a képen-, Paul Giamatti, James McAvoy, stb.) és ha lehet, még pompásabb, igen hiteles kivitelben. A mítoszgyártás etikai problematikája keveredik szerelemmel és csalódással – egy csendes életrajzi drámában. Egy komolyabb kifogásom van: az anglicizmusokkal telezsúfolt ékes angol nyelvű dialógok igen hülyén hangzanak az imént dicsért autentikus orosz környezetben (OK, ez az alkotók anyanyelve, de akkor mi most jobban járunk a magyar szinkronos verzióval).

 

 

Elemeiben, részleteiben szinte teljesen megegyezik a maga nemében nagyszerű első résszel ez a második (A) Függetlenség napja – Feltámadás (Mozi+, 21.00). Roland Emmerich újra elhozza azokat, onnan fentről, hogy elpusztítsák a Földet, és újra csatasorba állítja az emberiség (de főleg Amerika) színe-javát, hogy megállítsák azt, ami odafentről rájuk támad. Will Smith kivételével mindenki szolgálatra jelentkezik, ő már csak egy festményről integet (a forgatókönyv szerint időközben hősi halált halt, mint annak idején, a valóságban Gagarin), de minden megy, szinte centiről centire, másodpercről másodperce, ahogyan az első részben ment. Nüansznyi eltérésekkel. Hogy mégsem éri el az húsz évvel ezelőtti hatást, annak oka a következő: a primitív sakkjátszma-forma cselekmény már az első percben kiszámítható és bárki benyögi a megoldást, hogy a kilencedik lépésben ki, mivel ad mattot kinek… Nulla meglepetésfaktor, így az egész, józan ésszel szemlélve, egy óriási közhelyerdő. A bombasztikus, nevetséges párbeszédek, az ostoba, bántóan logikátlan fordulatok, a már szinte groteszk módon elrajzolt, sablonos rajzfilm-karakterek, valamint az eltúlzott, hazafias pátosz tulajdonképpen az első rész paródiáját adják. Persze, joggal lehet mondani, hogy az első rész is ilyen volt, de az legalább az első volt. Azt minimum tízszer láttam, ezt nem hiszem, hogy megnézem még egyszer.

Az Acélmagnóliákban (Filmbox Plus, 21.00) sok dáma, köztük a gyönyörű Shelby (Julia Roberts), annak határozott édesanyja, M’Lynn (Sally Field), Truvy (Dolly Parton), a szépségszalon tulajdonosa, Claire (Olympia Dukakis), a dúsgazdag özvegyasszony, a csípős nyelvű Ouiser (Shirley MacLaine) és az újonnan a csapathoz csatlakozott Annelle (Daryl Hannah) üldögél egy decens fodrászszalonban, mint szokásosan, hogy pletyi-pletyi, locsi-fecsi, mígnem egyikük váratlanul komoly bejelentést tesz… Vastagon felvitt festékrétegekben rajzolódik ki a filmben a vidéki Dél társadalomrajza, s benne egy mély emberi dráma is.

A karácsonyi vacsora mellé, mondjuk jöhet az Ízek, imák, szerelmek (Filmbox Prémium, 21.00) is sokadszorra, egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű romantikus történetnek?) A történet szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts (itt is) elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punkt um, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

Közben Az ördög Pradát visel (Prime, 21.00), tudjuk jól, és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen félreolvasom… Meryl Streep -de hát ezt is tudjuk már jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben…

A Gravitációval (RTL Klub, 22.50) Sandra Bullock csak egy Oscar-jelölést kapott, ami azért számít a “pedigrében”. Alfonso Cuarón -a film rendezője- viszont 7 Oscart be is kaszált 2014-ben ezzel a rendkívül látványos mozival, ami azonban nem tudom, mennyire fog működni a tévék képernyőin. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. (HD-ben elmegy.) A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le… (Bővebben)

Tovább a blogra »