Ízekben, színekben, textúrákban, valamint hangulatokban és gondolatban is gazdag, pikáns, mégis tüneményesen intim, személyes, érzékeny kis film Ofir Raul Graizer fesztiválokon és a közönség előtt is szépen futó alkotása, A cukrász (Cinemax 2, 20.30). A német Tomas (Tim Kalkhof) nagymamája mellett tanulta ki a tökéletes sütemények elkészítésének tudományát. Egyedül vezeti falatnyi cukrászdáját Berlinben. Rendszeres vendége Oren (Roy Miller), aki egy izraeli-német vegyesvállalat képviselőjeként gyakran fordul meg a német fővárosban. A két férfi, a sok édesség közepette lassan, bizonytalanul és megkapó ártatlansággal egymásba szerelmesedik, azonban egy nap Orennek -akinek otthon, Jeruzsálemben felesége és kisfia van- egy nap nyoma vész. Miután Tomas megtudja, hogy Oren baleset áldozata lett, a számára teljesen idegen kultúrájú városba utazik. Titkolva Orennel való kapcsolatukat, megkeresi a kávézóját éppen megnyitó Anatot (Sarah Adler), Oren feleségét és beáll hozzá segédnek, hogy valahogyan segíteni tudjon a magára maradt özvegyen. Oren iránt érzett szerelme sarkallja erre, tudja, hogy Oren számára, a vele való kapcsolat mellett, mennyire fontos volt a családja. (Bővebben)
A Szeretném, ha szeretnél (TV2, 20.55) című romantikus komédiában viszont drága, jó Matyi barátunk –Matthew McConaughey– feszül Jennifer Lopez méretes csípeje mentén, nem először. (Bővebben)
Ha már tegnap megint belekaptunk a Corleone-család maffia-történeti szappanoperájába, akkor ma azt folytathatjuk is A Keresztapa 2.-vel (Paramount Channel, 21.00). Ez a Robert de Nirós rész.
Az Ivócimborák (Sony Movie Channel, 21.00) című, igen remek kis független dráma eközben arról szól, hogy azok az emberek, akik amúgy remekül megvannak egymással, szeretnek együtt piálgatni, ugyanazokat a zenéket szeretik, ugyanazokon a poénokon nevetnek, s egyáltalán, azonos hullámhosszon rezegnek az élet szinte összes területén, azoknak mégis milyen nehéz szerelmeseknek lenniük egymásba – milyen nehezen lehet belőlük egy tökéletes pár. Holott valójában azok, mégis mindig a kényelmetlenebb, problematikusabb kényszerpályákat választják… Okos, kedves, barátságos, és ami a fő, életszagú történet ez, remek szereplőkkel (lásd a képen).
Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Film Mánia, 21.00) több fesztiválon jelölték fődíjra, a film operatőrét, Zsigmond Vilmost pedig Oscar-díjra is. A -sokszor láthatott- történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem (pl. Scarlett Johansson), féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)
Bödőcs Tibor a mai kor Hofi Gézája, a hazai stand up-kabaré sziporkázóan intelligens és vibrálóan szellemes előadója. Mai előadásában Az élet értelméről és egyéb kertészeti tippekről (Comedy Central, 21.00) lesz szó.
A Casino (AMC, 22.55) című igen remek moziban viszont ma este is arról lesz szó, hogy hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost (pont úgy, ahogy, ne legyenek kétségeink, minden mást, akár országokat is), ami úgy tejel legálisan milliárdokat (dollárban), hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat (dollárban). Martin Scorsese közel háromórás (leginkább a szintén igen aktuális, párhuzamosan futó Keresztapa-trilógiához mérhető) filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk bele, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.
Mindez azonban csak Sok hűhó semmiért (TV2, 23.15). Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációjában ugyanis eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.
A francia-algériai Roschdy Zem színészként rendszerint igen markáns, kemény figurákat jelenít meg (pl. Gyors meló, Párizsi éjszakák, A hírnév ára), rendezőként viszont talán túl nagy falat volt neki az első francia színes bőrű bohócnak, Rafael Padillának (más néven Raphael de Leiosnak) küzdelmes életét elmesélő dráma, a Csokoládé (Duna, 23.20). Tételesen természetesen sok minden benne van a filmben Csokoládé életéről Zem lényeges dolgokat említ. Beszél például arról a ma már szinte (minden ilyennek tűnő és cseppet sem örömteli tendenciával együtt is) elképzelhetetlen rasszizmusról, de arról a rajongásról is, amivel az ébenfekete, óriási termetű, de eleven észjárású, kedves és okos Rafaelt illette a korabeli francia közönség. Pompás, illúziókeltő korhangulatot teremt. Csak éppen Rafael drámai sorsa nem hat valahogyan olyan erővel, mint amivel kellene. Pedig a bohóctréfák (nekem a bohócok vagy szomorúak, vagy félelmetesek, de a tréfáikon igen ritkán tudok nevetni) pont annyira szomorúak, mint amiből Chaplin és Fellini klasszikus darabokat kerített, Rafael valahogyan mégsem jön le a porondról. De az is lehet, hogy talán Omar Sy-ben a hiba, akiben olyan elemi erejű pozitív energia dolgozik, hogy egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaha is bármiféle rossz dolog történjen vele… James Thiérrée, aki Csokoládé fehér partnerét alakítja, viszont nagyon tehetséges színész, remek mozgáskultúrával és komoly színészi eszköztárral kényszerül untermann-szerepkörbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: