Mit nézzünk ma a tévében?

Szombat, december 22.

A népesség java nyilván kisebb zavarban kapcsolgat össze-vissza, hogy mi legyen, hogy vége az X-faktornak… Romantika és thrillerek, ezek mennek ma este – immáron csak itt. Szerintem egy nagyon romantikus történet lesz a Ház a tónál (RTL II, 20.00), amit képtelenség is logikai alapon értelmezni. Hát még értelmezni! Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… A különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (Konfliktusok a sztárépítész apával? A spenótos tésztás csaj? Stb.) azért talán el kellett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, ám Keanu Reeves egy picit püffedt. A ház viszont átlátszó.

 

 

Mátyássy Áron Erdély “vad meredélyei között” játszódó thrillerjének, a Víkendnek (Prime, 21.00) legnagyobb hibája talán az, hogy többről akar szólni, mint amennyi a történetben van. A végkifejlet -itt nem kifejtendő- tanulsága, valamint az odáig vezető út túl bonyolult egy feszült légkörű, véres, durva thrillerhez. Simán elég lett volna annyi, amennyit kétbites aggyal bele lehet látni: korrupció, simlis vállalkozó, egyszerű, de egyenes gyimesi legények kontra elkényeztetett, nagyképű vállalkozók. A kissé túlburjánzott sztorin felül a film príma, szemlátomást kis költségvetésű, de világszínvonalú darab. Csodásan van fényképezve (Győri Márk), feszesen, lendületesen van rendezve. Abszolúte működik, mint egy jó közepes hollywoodi thriller. Egyáltalán nincs benne “ciki” jelenet, jó a zene, jók a szereplők – még az is tetszett, hogy olykor nehezen lehet érteni az igen mocskos, de éppen ettől pontos dialógot. Aki nem hiszi el, hogy a hófehér luxusterepjárókban utazó milliomosok szájából is pontosan úgy pattognak kifelé a faszok, mint egy rendes melósból egy fájront utáni Soproni világos fogyasztása közben, az nem járt még fehér VW-ban utazó milliomosok között. És az, hogy esetleg nem értesz kristálytisztán minden lófaszt, az csak éppen azt mutatja, hogy Gryllus Dorka, Simon Kornél vagy Lengyel Tamás (utóbbi a képen) végre nem úgy beszél, mint egy (színpadi) színész, hanem úgy, mint egy ember. Szóval, a film rendben van, és a túlírt cselekménnyel együtt is tetszett. Nem nagy mozi, nem jár érte Oscar, vagy efféle, de egy korrekt, rendes zsáner.

Megnézhetjük továbbá Az angol beteget (Duna, 21.20), ha már régen láttuk. Mondjuk azt, hogy ez is egy magyar Oscar-díj, hiszen a sztori, ugye, de ami a lényeg, hogy a film zenéje is kapott abból az esőből, ami e jó hosszú és jó romantikus alkotásra hullott annak idején; az pedig nagyban támaszkodik Sebestyén Márta hangjára. Úgyhogy. De úgy rémlik, nem is rossz film ez ráadásul…

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (Viasat6, 22.50) hőse (John Cusack) ma éjjel is autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

A Próbatétel (Prime, 23.00) gyermekrablója a szokványos, anyagiakon/házastársai vitákon alapuló motiváció helyett egy egészen más, sokkal megfoghatatlanabb, ezért veszélyesebb indítékkal bír… Gerald Butler, Maria Bello, Pierce Brosnan e jó közepes thrillerben.

Péntek, december 21.

Ha netán nem igazán értenénk azt, ami körülöttünk zajlik, akkor a megoldás nem lehet más, mint Brian élete (AMC, 21.00), amely egészen biztosan kínál választ minden kínzó kérdésünkre: Mindig az élet napos oldalát nézd!

 

 

Norvégia első számú második világháborús hőséről készített mintaszerű, látványos életrajzi filmet az Espen Sandberg és Joachim Ronning, természetesen norvég produkcióban. Max Manus (Filmbox Prémium, 21.00) valós, élő személy volt, aki meglehetősen sok borsot szórt annak idején a megszálló náci német csapatok orra alá, pontosabban plasztikbombákat a fjordokban horgonyzó német hadihajók alá, így okozva érzékeny vér- és anyagi veszteséget a hódítóknak. Azt már az igényesebb ízlésű nézők nagyon tudják, ha európai film, akkor északon mindig minőséget kapunk, nincs ez másként most sem. Hibátlan és igényes kivitelezésű a film, mind a csatajelenetekben, mind a narratív jellegű részekben, kiváló színészek tudják mit kell játszaniuk, és ezt maradéktalanul meg is teszik. (Bővebben)

A brit légierőben viszont nem szolgált A 633-as repülőszázad (Film Mánia, 21.00). Történetük -egy norvégiai náci német rakétabázis elleni bevetés- színtiszta fikció, viszont fikciós háborús kalandfilmnek talán megteszi ez az 1964-es film.

Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében, novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan óbégató csemetéjét… Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató Szamárköhögés (m5, 21.55) című 1987-ben bemutatott filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas, Törőcsik, és még sokan mások.

John Irving lebilincselő regényéből készült az Árvák hercege (Duna, 21.55) című dráma, mely a felnőtté válás, a szerelem és a család, az ármány és a becsület megindító története a második világháború előestéjén. Lasse Hallström méltósággal hömpölygő, nagyívű és érzelmes drámát rendezett, Michael Caine (lásd a képen) pedig Oscar-díjat kapott a kisvárosi árvaház igazgatójának eljátszásáért, csakúgy, mint Irving a forgatókönyvért.

Csütörtök, december 20.

Dany Boon és Julie Delpy rajongóihoz szól elsősorban az Így jártam a mostohámmal (Film Mánia, 21.00) című francia komédia – és ennyivel e filmről tulajdonképpen majdnem mindent el is mondtam. Dany (kvázi a francia Adam Sandler) itt egy lusta, hebehurgya faszi, Julie (a francia Gwyneth Paltrow, mondjuk) pedig egy munkamániás nő – egymásba szeretnek. A nőnek azonban van egy tinédzser fia is, akivel lesznek gondok… Én passzolnám, nem láttam még, de tudom, hogy láttam már.

 

 

A 84 éve született Garas Dezsőre emlékezünk, amikor sokadjára nézzük meg a Régi idők fociját (m5, 21.55). Ez a kedves, kicsit optimista, ám kicsit mégis szomorkás film ma már a régi idők mozija is, hiszen szereplői közül igen sokan nem rúgják már a bőrt közöttünk. A főszereplő Minarik (tehát Garas Dezső – a képen) is már csak odafönt szervezi csapatát, intézi a villamosjegyet, hogy mindenki odaérjen az edzésre, kótyavetyéli el mosodáját, hogy legyen pénz pályabérlésre, trikóra, mert tudja, hogy kell egy csapat! Mindig kell egy csapat…

Aztán jöhet az is, hogy csíni-csiniba, Csinibaba (Duna, 22.20). Tímár Péter (ő tegnap volt 68 éves) még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a mostanit megelőző “átkos korszakról” szól, amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő (tehát nem X-faktor), amikor Magyarországnak még voltak tehetségei (és nem Hungary’s Got Talent). A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem valahogyan mégis ismétli önmagát, nem ez a film tehet.

Nézhetjük még ma este, pontosabban már kissé éjszaka az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert is Idi Aminként, Az utolsó skót királyban (Paramount Channel, 23.10). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha az ellensége lenne…

Szerda, december 19.

Ma esti első ajánlatom egy kis Golyózápor (RTL+, 19.55), egy tényleg beteg rajzfilm-humorú akciófilm-paródia. Ahogy a cím is jelzi, egyetlen elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor a film lényege, olyan jelenetekkel, mint például: Clive Owen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rátámadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is. Ha nem görcsölünk rá túlzottan az intellektuálisan többsíkú műélvezetre, akkor frenetikus élmény vár ránk.

 

 

Aztán a Kedves John! (Filmcafe, 21.00) című teljesen romantikus, ám egy picit háborús drámában egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

A Túl nagy családban (Paramount Channel, 21.00) a híres és általam is igen nagyra becsült Douglas nevű színészdinasztiát nézhetjük, hiszen ők e szép és színes amerikai melodráma főszereplői. Sietek leszögezni, Douglas-ék (a képen Kirk, Michael és Cameron Douglas) nem önmagukat alakítják a filmben, azért eljátszhatunk -jó voyeurként- a kéjes érzéssel: mintha belelátnánk egy híres sztárcsalád mindennapjaiba. Ráadásul jóval komolyabban, mint a televíziók meglehetősen bárgyú és olcsó sztárműsorait nézve. (Bővebben)

Kedd, december 18.

A La Mancha lovagjának (Film Mánia, 18.35) fő slágerét szerintem még az is el tudja fütyülni, aki soha nem hallotta. Peter O’Toole játssza ikonikus alakításban Don Quijotet (lásd a képen), vagyis Don Miguel de Cervantest, Sophia Loren pedig Dulcineát – a méltán klasszikus musical-filmet Arthur Hiller rendezte 1972-ben.

 

 

Antal Nimród filmjével, A Viszkissel (Mozi+, 21.00), mint filmmel nincs sok bajom: egy viszonylag jól összerakott, jól fényképezett, jól zenélt, stílusos krimi. Ennyi, de ennél nem is több, nem is kevesebb. Azt viszont kevésbé értem, hogy egy személynek, egy -nálam két évvel fiatalabb- ex-bankrablónak miért kell szobrot (mert a film is kvázi szobor!) állítani? Nem az a kérdés, hogy most milyen színben tűnik fel Ambrus Attila, a Viszkis Rabló (Szalay Bence), mert ebből a szempontból a film tulajdonképpen korrekt, már erkölcsi értelemben. Azonban egy torz, elcseszett, groteszk szobor is szobor, egy hősies, példaképként állított szobor is szobor és egy realista szobor is szobor. Ez a film talán az utóbbi, de Ambrus Attila mégiscsak hős benne. Ő a főhős, akinek a filmet nézve akarva-akaratlanul szurkolunk és tapsolunk (mint ahogy ezrek és ezrek tapsoltak és tapsolnak). Neki azért, mert az igazságszolgáltatásból ki tudja, hányszor űzött csúfot. Sok egyéb ok mellett például a Viszkisnek is köszönhető, hogy mára a rendőrség megbecsülése a Kádár-korszak szintjére süllyedt – és ha ehhez hozzávesszük a film kisszerű, frusztrált nyomozóját (Schneider Zoltán), akkor egész egyszerűen nincs más választásunk, minthogy drukkoljunk a Viszkisnek, aki amúgy se nem hős, se nem profi, a történet szerint egy tök átlagos srác. Viszont, egészen biztosan jó az nekünk, egyszerű állampolgároknak, ha a rendőrségünk nevetséges, hőseink pedig köztörvényes rablók, akik tojnak a törvényekre? Azokra, melyek elvileg minket védenek? Végiggondolta ezt már valaki? Látjuk egyáltalán, mi megy itt?

Meryl Streep ezalatt egy pszichológust játszik az Első a szerelem (Filmcafe, 21.00) című, amúgy jó közepes romantikus komédiában, aki egyik páciensének (Uma Thurman) lelkét ápolgatja annak válása után. A terápia annyira jól sikerül, hogy a beteg hamarosan ismét szerelembe zuhan, ráadásul egy nála fiatalabb, ám igen bohém fiúval (Bryan Greenberg) kapcsolatosan. A pszichológusnak csak hosszú idő után esik le, hogy páciensének új szerelme a pszichológus saját fia…

Lovas Rozi viszont Bródy Sándor klasszikus figuráját, A tanítónőt (m5, 21.55) játssza Rusznyák Gábor 2013-as miskolci rendezésében. A karakán, pesti címszereplőt egy vidéki kisvárosba viszi sorsa, ahol az összes helybéli kan rá is ugrana, jó magyar szokás szerint. Flóra, a hamvas tanerő azonban keményen állja az ostromot – a darab kérdése, hogy meddig?

Hétfő, december 17.

Ha van hozzáférésünk, szerintem érdemes belenézni a Lear királyba (Cinemax, 20.00), mely Shakespeare híres drámájának egy friss, 2018-as tévéfilm-verziója. Igen jelentős nevek alkották e filmet. Richard Eyre (pl. Iris – Egy csodálatos női elme) rendezte és írta át a darabot mai -ám fiktív- környezetbe. Lear (Sir Anthony Hopkins) itt egy katonai diktatúra uralkodója, aki lányaira hagyná birodalmát, a feltétel annyi, hogy az kapja a nagyobb részt, aki jobban szereti őt: Goneril (Emma Thompson) és Regan (Emily Watson) egymást múlja felül a hízelkedésben, míg a kis Cordelia (Florence Pugh) erre nem hajlandó, mire apja kitagadja… Minden mint az alapműben, csak a környezet más, mint mondtam. (A képen Florence, Sir Anthony, Emily és Emma)

 

 

Mivel itt a tél, egy igen borzongató telet láthatunk a Fehér pokol (Film+, 21.00) című kalandfilmben is, melyben Liam Neeson a másik sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…

Dumas Sándor legendás regényalakjának, D’Artagnannak egy kissé rendhagyó jelenése a következő ajánlat. A Bertrand Tavernier által rendezett film a hős testőr eltitkolt lányának történetét meséli el. A D’Artagnan lánya (Film Mánia, 21.00) címszerepében Sophie Marceau látható, ami önmagában elég, de azért jár hozzá kíséret is, Philippe Noiret személyében (aki az idős D’Artagnant alakítja).

A mexikói (Paramount Channel, 21.00) című pikk-pakk, perfekt, korrekt akció-komédiában Brad Pitt alakítja Jeffrey-t, az ügyefogyott kis maffiózót, akitől Sam, a barátnője (Julia Roberts) azt követeli, hogy hagyja már abba a piszlicsáré gengszterkedést, inkább házasodjanak össze és menjenek el Las Vegasba, ahol nekik biztosan jó lesz. De hősünknek még egy utolsó melót meg kell csinálnia, el kell hoznia Margolesi maffiafőnöknek a Mexikóit (egy régi, értékes pisztolyt), természetesen Mexikóból. (Bővebben)

Vasárnap, december 16.

Sokan a jelenkor legjobb rendezőjének tartják Christopher Nolant. 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (RTL Klub, 18.55) is a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

 

 

Aztán. Az Álmomban már láttalak (Paramount Channel, 19.50) amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, és belemegy a játékba, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda is valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film…

Ha ennyi érzelemcunami sem elég mára, akkor megnézhetjük a már szinte cseppfolyós állagú Üzenet a palackban (m2, 21.10) című filmet is. Mándoki Lajos (akit ne keverjünk össze Mándoki “Mit Dschinghis Khan für NER” Lászlóval!) filmjében Robin Wright Penn válás utáni lelki sebeit nyalogatja, amikor a tengerparton (tán még naplemente is zajlik a háttérben) egy hullámok által partra vetett palackot talál, benne üzenettel, amelynek tartalma úgy szíven üti a nőt, hogy azonnal nyomozni kezd írója (Kevin Costner) után…

Az Apja lányában (TV2, 22.25) Ben Affleck a cím apa része, egy munkájának élő, abban sikeres, ám a családi életben nem igazán otthonos pasas, aki az anya tragikus halála után egyedül marad egyre cseperedő lányával (Raquel Castro), és az ezzel járó, beláthatatlan méretű problémahalmazzal. Hazaköltözik vidéken élő apjához (még egy problémagóc), és lassan beletemeti magát a kilátástalanságba, amikor a helyi videotékában találkozik egy lánnyal (Liv Tyler). Rendezte Kevin Smith videotéka-szakértő, fényképezte Zsigmond Vilmos operatőr-szakértő – ez a párosítás azért önmagában is elég izgi.

Úgy tűnik, valamiféle hazai tévépremier egy másik világhírű videotékás 2015-ös alkotása, a mai éjszakai ajánlat. Quentin Tarantino havas (tehát aktuális) Aljas nyolcasa (RTL Klub, 22.30) szerintem legfeljebb valamelyik előfizetéses csatornán volt eddig látható Magyarországon. A kissé Agatha Christie klasszikus történeteire emlékeztető sztoriban egy kicsi néger (Samuel L. Jackson – a képen) és hét kicsi fehér (Kurt Russell, Tim Roth, Walton Goggins, Jennifer Jason Leigh, Michael Madsen, Bruce Dern és Demian Bichir) verődik össze egy isten háta mögötti helyen, a havas-jeges wyomingi télben, több különböző céllal, melyek közül legalább kettő egymással ellentétes. Mindenki megvan győződve a saját erkölcsi igazáról, ám Tarantino ördögi csavarral éppen ezeket az önigazoló megállapításokat ütközteti egymással, így bizonyítva be, hogy nincs olyan, hogy jó. Nincs olyan, hogy valakinek bármi, bárki felhatalmazást adjon arra, hogy megölje a másikat. Egy aljas világ a benne élő emberek miatt aljas, s ebben nem különbözik maga a rendező sem, hiszen végső soron ő szolgáltat igazságot aljas szereplői között – azonban ugyanazzal az eszközzel, amiért “hőseit” elítéli. Vagy inkább csak jellemzi. (Bővebben)

Szombat, december 15.

Remek filmeket nézhetnénk ma este a tévében – ha nem láttuk volna már mind kismilliószor. Hiába tehát az átlagban is 8 pont feletti tetszésindex, bizony ma este is az X-faktort fogja nézni mindenki a tévében, még az is, aki azt mondja, hogy a mezzón nézte a Bergman után a legújabb Attenborough-sorozatot… Kinn nincs jó idő.

 

 

Csak a renegátok éneklik ma azt, hogy csokko-csokko, Csokoládé (Duna, 19.35), ó, szinyóra, vegyen magának egyet… – bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagy sikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film – láttuk már.

Sandra Bullock Oscar-díjat kapott A szív bajnokaiban (Cool, 20.30) nyújtott teljesítményéért – ahogyan ezt is már többször is láthattuk. Amúgy, ebben a valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról (Quinton Aaron) és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól, amit a Sandra által alakított családanya egyenget. (Bővebben)

Tom Hanks is igen jól alakít A számkivetett (RTL Spike, 20.00) című robinzonádban. Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Tom amúgy egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban.

Na, és akkor itt jön a mai esti kakukktojás. Szintén Tom Hanks kerül, szintén végletes élethelyzetbe A Hologram a királynak (Paramount Channel, 21.00) című 2016-os Tom Tykwer-filmben. Tomi itt rendes amerikai üzletember, akit sorsa (és az üzlet) a szaúdi királyságba száműzte. Gondolom, a film ezentúl arról szól, hogy egy whiskyspoharak csörgéséhez szokott amerikai hogyan találja fel magát a hófehér burnuszos, kő(olaj)gazdag absztinensek között (lásd a képen). Vagy mi. (Nem láttam még ezt a filmet, és őszintén szólva, most olvasok róla először… De hát Tom Hanks.)

Atom Egoyan nem feltétlenül közönségbarát filmjeiről ismert, ami természetesen nem jelenti azt, hogy érdektelen pacák lenne. Igazából arról van szó, hogy mondandóját szinte sosem tálalja a nézők elé készre főzve, jól összerágva és előre megemésztve, hanem mindig hagy valami játékot arra vonatkozóan, hogy dolgozzon a néző is az anyaggal. Ehhez természetesen, minden segítséget megad, csak figyelni kell közben – ez azonban sokunk számára sokszor teher. Ha ma este mégsem, akkor A fogoly (Prime, 21.00) jó kis játék lehet. A lassú folyású, ám igen nyomasztó történetben (ha akarom, thrillerben) egy apa (Ryan Reynolds) kutat egy pedofil-ügyekben járatos nyomozó (Rosario Dawson) segítségével, szinte már mániákusan, éveken át a 9 éves korában nyomtalanul eltűnt kislánya után.

Az utolsó mohikán (AMC, 21.00) elsősorban azért ajánlható ma estére is, mert benne Csingacsguk, Sólyomszem, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk összes kelléke köszön vissza. Van a filmben minden ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Sólyomszem szerepében Daniel Day-Lewis.

Egy kiégett, ám hajdan neves író (Jeff Daniels) küzdelme a következő ajánlat, melyet feleségével, a feltörekvő, sikeres bestseller-szerzővel (Laura Linney) vív végtelen A tintahal és a bálnában (m3, 21.15). A harc tétje a család. (Bővebben)

Pedro Almodóvar talán leginkább emblematikus filmje az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (Duna, 21.40), melynek plakátja a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején szinte minden valamirevaló leánykollégiumi szobában ott csüngött. Vérbő latin felfordulás (a forgatókönyvet Almodóvar Jean Cocteau-val együtt írta), szerelmi csalódások, fura figurák, terroristák, egy marék altató és egy széttört bakelit. Remekmű.

Legbelső félelem (Cool, 23.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.

A zene nem zene, a szöveg nem szöveg, senki nem tudja, hogy jön, vagy megy… Bár a Zene és szöveg (RTL Klub, 23.25) csak egy romantikus komédia, ám a javából, mondhatni, sűrűjéből, melyben Hugh Grant ezúttal egy kiégett, öregedő pop-rocksztár, akinek utolsó felkérése egy dal megírására megoldhatatlan feladatot okoz. Drew Barrymore pedig az ő bőbeszédű, pergő fantáziájú -természetesen bölcsész végzettségű- bejárónője, aki látva munkaadója terméketlenségét, kicsit besegít a dalírásba… Nem tudom a titkát a cápaszájú Hugh-nak, de ezt a műfajt neki találták ki. Semmit nem tesz érte, szemmel láthatóan lusta, mint színész és unja is az egészet, mégis úgy jön le a vászonról, hogy lubickol az adott szerepében. Drew pedig óriási komika, de ebben nincs semmi meglepő. Jó kis litty-lötty ez.

Péntek, december 14.

A második világháborúban zajlott A neretvai csata (Film Mánia, 18.00), a csodás, vadregényes boszniai hegyek között, ahol a jugoszláv partizánok vívták hősi csatájukat a túlerőben lévő német náci-olasz fasiszta egyesített haderő ellenében. A klasszikus mértékű, de viszonylag realista felfogású háborús jugoszláv filmeposz (közel három órában!) komoly nyugati segítséggel készült, olyan színészikonokkal a különböző szerepekben, mint Orson Welles vagy Yul Brynner, a főszerepben viszont Ljubisa Samardzicot, vagyis Surdát láthatjuk: ő Novák, a partizán.

 

 

Később aztán a L’ecsó (Paramount Channel, 21.00) című animációs film nagyjából ugyanannyit mond el a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé vagy az éppen beosztott, ninjagurunak öltözött sztárséf adott elő nemrégiben a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek, a most paralel futó tévé-főzőshowban. Ha nem többet.

Rendszerint a senki által nem nézett szilveszteri műsorban szokott feltűnni az angol abszurd humor mára már legendássá vált “nagyköveteinek”, a Monty Python csoportnak programadó alapfilmjeként is definiálható Gyalog galopp (AMC, 21.00), amit bár a célközönség már betéve fúj kívülről, mégis simán megnézi akárhányszor. Ni. (Jelenet a képen)

Nézhetjük viszont Kate Winsletet is újra a Bernard Schlink regényéből készült A felolvasóban (Duna, 21.55). Komoly darab a film, sokszor láthattuk már, olvashattuk is; remélem más is, viszont érdemes lehet repetázni is belőle. Kate például nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)

A lány a vonaton (TV2, 23.15) kapcsán lehetne írni a történet karaktereiről, hogy ki miben hibázott és mikor, hogy miért futott élete zsákutcába, de a képernyőn és az életben a társas kapcsolatok, az ember mentális léte sebezhető és akarva-akaratlanul tönkre is tehető. Néhány önkéntelen gesztus és oda nem figyelés, a másik kisajátítása olyan éles törést okozhat, hogy bárki élete darabokra hullhat. Talán szimbolikus jelentőségű, amikor az egyik jelenetben Emily Blunt dühében a tükörre sújt a férjével kialakuló konfliktusban. A megromlott viszonyok, a szexuális függőség, a szabad akarat korlátozása, a régi asszonyon vett sérelem megbosszulása, mint kavargó sötét és félelmetes démon üli meg a filmet. (Bővebben)

Éjszakára feltűnik még maga, Lee van Cleef is, ezúttal azonban nem “a Rosszként”, hanem az Apacs kapitány (Film Mánia, 23.35) címszerepében. Western lesz ez is, némi kriminális felhanggal.

Csütörtök, december 13.

Gyermekkorunk egyik kedvenc igazságtevőjének, a mexikói (vagy inkább kaliforniai?) Zorrónak (Film Mánia, 21.00) figuráját ma este egy klasszikus megszemélyesítésben nézhetjük meg. A fekete lovast, aki legalább olyan kafán kardozik, mint Tulipános Fanfan, Alain Delon alakítja egy 1975-ös, olasz-francia verzióban. Tudjuk, mi vár ránk, láttuk már ezeket a kalandokat, de azért az mindig vicces, amikor a potrohos Garcia őrmester (itt Moustache, a remek francia komikus alakítja) valagára Zorro odasuhintja híres monogramját.

 

 

Én elsősorban Emmanuel Lubezki pompás fényképezéséért ajánlanám a Pár lépés a mennyország (Paramount Channel, 21.00) című, amúgy igen romantikus történetet, a célközönség viszont nyilván a film forgatása idején még hamvasan ifjú Keanu Reeves két szép szeméért lesz oda, amit viszont egy tüzes mexikói menyecske ejt rabul egy meghökkentő kéréssel egy buszon. Egy jenki Párizsban, azaz, ezúttal egy mexikói Don (Anthony Quinn) haciendáján, miközben feje felett lóg a machete.

Kefírem?! Hűtőben. Tűz van, babám, a ladagyárban! Tűz van! Tűz, bazmeg, tütütütűz! Ez, persze, már az Egészséges erotika (m5, 21.55), egy kihagyhatatlan hazai klasszikus a közelmúltból. Szegény Rajhona tegnap volt 78 éves (lásd a képen).

A Csoóri-Kósa-Sára “belsőhármas” 1981-ben készült, A mérkőzés (Duna, 23.45) címet viselő filmje egy vidéki kisvároson kiskirályként uralkodó, a futballért elvakultan rajongó, Rigó Dezső nevű helyi hatalmasságot (Szilágyi Tibor) mutat be (Jesszumpepi Mariska, segíts meg! Ilyen van?!), aki egy vesztes meccs után, hirtelen felindultságból agyonveri a mérkőzés játékvezetőjét. Az esetet a kisváros -politikailag amúgy is megbízhatatlan- újságírója (Kozák András) meg akar írni, erre Rigó őt is befenyíti. Van azonban egy szemtanúja is a bíróverésnek, Rigót pedig nem lehet leállítani, a hullák pedig szaporodnak… (Bővebben) (Szomorú aktualitás Kósa Ferenc tegnapi halálhíre. Nyugodjon békében.)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!