Mit nézzünk ma a tévében?

A Tíz elveszett év (Duna, 20.25) főhőse egy anya (Michelle Pfeiffer), aki egy zűrzavaros pillanatban elveszti gyermekét a tömegben. A fiú nem kerül elő – ám tíz év múltán valaki csenget a traumát feldolgozni igazából sosem tudó, s emiatt családjával is mély konfliktusokat megélő nő ajtaján. Jó kis lelkizős melodráma lesz ez, 1999-ből.

Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Filmcafe, 21.00) több fesztiválon jelölték fődíjra, a film operatőrét, Zsigmond Vilmost pedig Oscar-díjra is. A -sokszor láthatott- történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem (pl. Scarlett Johansson – a képen Aaron Eckhardttal), féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)

A távoli, egzotikus Thaiföldön játszódik az Anna és a király (Paramount Channel, 21.00) című, rendkívül romantikus, ám néhol igen művi, összességében túl színes, hamis, kiretusált, didaktikus és erőltetett, de mégis hatásos, kényelmes és -horribile dictu- érdekes mozi. Egy angol tanítónő (Jodie Foster) a thai uralkodó (akit a kínai Chow Yun-fat alakít – mindegy, gondolták az alkotók, ázsiai-ázsiai…) udvarába érkezik, és… a történet szórakoztatóan és borítékolhatóan süppedős romantikával tálalja a két egymástól távol eső kultúra ütközését. Pompás, egzotikus díszletek, ismeretlen (a valóságban tán sosem volt) rituálék, ám sajnos, a sztori szerelmi szálának “kémiája” alig érzékelhető. Akik viszont valamennyire ismerik Bangkokot, jól fognak szórakozni, de nem feltétlenül abban az értelemben, mint azt az alkotók szerették volna…

A Ház a sziklák alatt (m5, 21.50) Makk Károly filmtörténeti érvényű klasszikusa, Görbe Jánossal, Psota Irénnel és Bara Margittal. Az ember hazajön a háborúból, betegen, megtörten és látja, hogy otthon közben nem jól mentek a dolgok és nagyon bedühödik.

A dán Tobias Lindholm alkotása, az Egy háború (Duna, 22.16) a Saul fia vetélytársa volt a 2016-os Oscar-díj ceremónián, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Elég erős versenyző ez a film is, hogy úgy mondjam, a címben is említett lényeget a velejénél megragadó, elgondolkodtató filmdráma, még ha nem is teljesen hibátlan. (Bővebben)

Bár valóban kerekesszékes bérgyilkosokról látunk-hallunk egy mesét a Tiszta szívvel (TV2, 22.45) című produkcióban, ez valóban egy mese, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a valósághoz. Azonban ezt a mesét Tilla (Till Attila) egy ügyesen elképzelt, és ugyanilyen ügyesen kivitelezett ötlettel mégis bele tudja ágyazni a valóság szigorú tényszerűségébe, amivel a filmet rögtön át is emeli a tagadhatatlanul furcsa, de mégis csak sablonos akciófilmek mezőnyéből egy kedves, optimista, valóságosnak tűnő világba (ami csak filmben van Magyarországon). Mindemellett, ez egy igazán jól fényképezett, jól zenélt és jól vágott mozi, rendkívül ízléses főcímmel, ügyes grafikus betétekkel, egy valódi, szinte hibátlan, szórakoztató közönségfilm – lenne, ha a közönség is leszakadna már azokról a dögunalmas hollywoodi sablonokról. (Bővebben)

A Fekete pillangó (Filmcafe, 23.25) egy izgalmas kamarathriller, Stephen King nyomdokain, de nem nyomán: egy hajdan sikeres író (Antonio Banderas) erdei kunyhójába vonulna vissza megírni a Nagy Visszatérést jelentő regényét. Útközben azonban felvesz egy stoppost (Jonathan Rhys-Meyers), akivel hosszú beszélgetésbe kezd. Közben megérkeznek a kunyhóba, az író felajánlja, hogy a beszélgetést folytassák talán odabent. Éjszaka aztán vihar, káosz, elvágva a világtól, stb. Valami nyilván történni fog, mert történnie kell egy ilyen történetben… 🙂

Első ajánlatként a habos-babos romantikus komédiák mesterasszonya, Nancy Meyers bonyolítja Egyszerűen bonyolult (SuperTV2, 21.00) kapcsolatba a szarkalábacskáira fittyet hányó Meryl Streepet és a viccesen pohos középkorúvá érett Alec Baldwint (lásd a képen). A történet témája nyilvánvalóan az ezüstös szerelem: rutinos, nyugodt, lelazult munka, mint amilyen egy randi is például, bőven túl a negyvenen. Már, ha az nem bonyolultabb, mint volt a hamvas tinédzserkorban…

A francia Guillaume Canet amerikai filmje, a Vérkötelék (Film Mánia, 21.00) egy testvérpárról szól: a bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt éppen kiengedik a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, egy ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit ugyan láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas (és a minap szülinapos) Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…

Sir Anthony Hopkins irdatlan műtokájában néhány sebtiben odakent, szinte karikaturisztikus gesztussal “festi fel” a nagy rendező karakterét Sacha Gervasi minden különösebb kunszt nélkül, de lazán és profin levezényelt Hitchcock (Paramount Channel, 21.00) című életrajzi filmjében. Más kérdés, hogy aztán valójában ki is volt ez a Sir Alfred… (Bővebben)

Tom McCarthy (pl. Az állomásfőnök) Spotlight – Egy nyomozás részletei (Filmbox Prémium, 21.00) című filmje tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm, mely egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas, persze, főleg azoknak, akik hajlandóak -még ilyen kései órán, egy dolgos munkahéttel a hátuk mögött is- gondolkodni, odafigyelni, és találnak valami érdekeset abban, ha bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)

A Változások kora (Filmcafe, 21.00) amolyan kosztümös, pipiskedő, rizsporos parókás, kosztümös film(dráma). A főszereplő Robert Downey Jr.-t manapság főleg a Vasemberként ismerjük, itt azonban még “csak” egy ifjú, tehetséges orvost alakít II. Károly angol király udvarában. A film egy léha nőcsábászról szól, akiből aztán komoly, felelősségteljes ember válik az események sodró forgatagában. Két Oscar-díj, egy a jelmezeknek, egy pedig a látványnak, valamint neves színészek, mint Meg Ryan, Hugh Grant, Sam Neill, Ian McKellen és sokan mások.

Fábri Zoltán a magyar film legfestőiebben gondolkodó filmese volt, nem véletlenül festett amúgy igen kitűnően. Szinte mindegyik filmje szépen végiggondolt, erősen drámai hatású képvilággal támasztja alá magvas tartalmat; ennek megalkotásában Fábri volt a megmondó, dolgozzon bár akármilyen kitűnő operatőrökkel. A Húsz órát (m5, 21.50) a nem kevésbé legendás Illés György fotografálta, természetesen fekete-fehérben, a döbbenetesen szuggesztív, élő és mélyen drámai hatás azonban Fábri rendezéséből (valamint az Ötödik pecsétet is jegyző Sánta Ferenc könyvéből) fakad: a filmvégi finálé tömegjelenete önmagában filmtörténet – a film egésze pedig a huszadik századi magyar történelem.

Clint Eastwood, az öreg, ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi újra előadja kompakt nagydoktori-szintű kiselőadását az egészségesnek vélt honderű korrelációjában megjelenő tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában. A Gran Torino (SuperTV2, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról szól, amin mi, magyarok is megyünk keresztül mostanában. (Bővebben)

A Pókerarcok (Filmcafe, 21.00) ugyanekkor egy kitűnő zsugabubus-film, melyben Matt Damon, Edward Norton és John Malkovich alakítja a címbéli figurákat. Egy ilyen szereposztás általában elég szokott lenni az üdvösséghez, s ha netán mégsem, akkor a hiányzó izgalmi faktort pótolja a póker nevű kártyajáték. A történetben természetesen van még a pókerarcvágáson kívül más cselekményszál is, hogy mást ne mondjak, a póker csak innen nézve játék, onnan viszont szenvedély, amit ha túlzásba visznek, könnyen rámegy az ember egészségére és társas kapcsolataira…

A Mephisto (Duna, 22.30) a magyar film második Oscar-díjjal jutalmazott alkotása. Megkerülhetetlen, máig érvényes erejű alapvetés a művész, a művészi szabadság és a politikai diktatúra viszonyának vizsgálatában. Szabó István ezt a filmet nagyon odatette, de Klaus-Maria Brandauer sem akármit játszik itt… (A képen Rolf Hoppe, Brandauer és Christine Harbort.)

A teszkógazdaságos, akciósan leértékelt kínálatból ma este talán A gyűjtő (Paramount Channel, 21.00) lehet az első ajánlat. Ebben az eléggé izgalmas krimi-thrillerben Morgan Freeman alakít egy törvényszéki pszichológust, aki egy sorozat-bűnügyben nyomoz. Személyes motiváció is hajtja, ugyanis az egyik áldozat az unokahúga. Kicsit hajaz a sztori a jóval később készült, amúgy a valóság tényalapjain nyugvó, igen remek és igen méltatlanul elkaszált Lie To Me című sorozatra, melyben Tim Roth alakított egy hasonló karaktert…

Megnézhetjük azonban újra azt is, hogyan esett szerelembe annak idején Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag. (A képen Susan és Tim.)

A visszavonuló (Filmcafe, 21.00) című történetben viszont Michael Douglas alakítja a főszerepet, egy nőnemű tanítványai iránt leküzdhetetlen vonzalmat érző egyetemi professzort, akinek egy nap összedől addig szépen felépített élete. Felesége (Susan Sarandon itt is) tudomást szerez permanens nőügyeiről, ráadásul pénzügyei is csehül állnak, és ezt tetézve még az a bizonyos kapuzárási pánik is fenyegeti… A téma manapság igen forró, a további szereposztás pedig itt is eléggé látványos (Danny DeVito, Jesse Eisenberg, Mary-Louise Parker, stb…)

A mai napra rendelt romantikus komédia a Hippi túra (SuperTV2, 21.00) lesz, melyben egy nagyvárosi életformába belezakkant párocska (Jennifer Aniston és Paul Rudd) épp kilépni készül ebből a tarthatatlanná vált helyzetből, ám ez a lépés talán túl nagyra sikerült, ugyanis merő véletlenségből a cseberből nemhogy vederbe, de egyenesen a tágult környezettudatú, nonkonformista hippik mennyországába kerülnek. Hogy a film milyen, azt meglátjuk, mert én sem láttam még.

Majdnem a 2012 legjobb romantikus komédiája lett (nálam) ez a Bradley Cooperrel, Jennifer Lawrence-szel (utóbbinak jött is érte egy Oscar!), Robert de Niróval és sokan másokkal hódító Napos oldal (SuperTV2, 21.00), ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Azonban a történetet egészében nézve, szerintem úgy fityeg a végén ez a happy end, mint bicikliző majmon a bohócsipka. Ennél én többet képzeltem bele az eleje és a közepe alapján… (Bővebben)

Egy brutális, férfiak által uralt, öntörvényű világban négy lány (Madeline Stowe, Andie MacDowell, Mary Stuart Masterson és Drew Barrymore) összefog, hogy egymást támogatva, kisegítve küzdjön meg igazáért. A Rossz lányok (Paramount Channel, 21.00) western, és annyira nem is rossz, mint azt talán első hallásra gondolnánk…

Eközben a Millió dolláros bébi (Viasat3, 21.00) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben a kamera mögött rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. (A képen Clint bácsi, és Hillary.)

Az irodalomrajongó értelmiség (legalábbis annak a tévénézést még toleráló része) Ady Endre “már vénülő” szerelmi életébe fog bepillantani Deák Krisztina 1987-ben készült Csinszka (m5, 21.50) című igen szép filmjének segítségével, melyben a költőt Jordán Tamás, hamvas szerelmét pedig Nagy-Kálózy Eszter alakítja, míg a soha el nem hanyagolható mellékszerepekben, a kor szokásának megfelelően, a magyar színésztársadalom színe-java látható.

Megnézhetjük, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (SuperTV2, 18.50) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film -mondjuk azt…- izgi.

Tom Tykwer a jelenkor legjelentősebb német filmrendezője, még akkor is, ha mostanában néha azért mellé is nyúl projektjeiben. Ezúttal viszont nem nyúlt mellé, még ha a közönség nem is kezeli feltétlenül a helyén (imdb: 6.1) ezt a Hologram a királynak (Paramount Channel, 19.55) című filmet. Dave Eggers ismert regényét adaptálja ezúttal Tykwer, szerintem jól. Tom Hanks egy kiégett amerikai üzletembert alakít a történetben, akit cége -talán felmentés és kirúgás helyett- egy szaúd-arábiai kiküldetésre küld, melyen a szaúdi királynak kellene prezentálnia egy új, holografikus kommunikációs technológiát. A könyv alapján a film élvezetesen, fanyar verbális és vizuális humorral ábrázolja az egymástól tökéletesen különböző kultúrák közti közeledés lehetőségeit, az amerikai külgazdaság problémáinak pontos, tömör kritikáját, valamint egy középkorú férfi lelki- és egzisztenciális “hogyan-továbbjának” dilemmáját. Remekül vág e történetben is. Tykwer azon kevés filmes közé tartozik, akik a vágást valódi dramaturgiai, sőt cselekményszervező eszközként képes használni. Ezzel együtt a film nem igazán közönségmozi, de ha hajlandóak vagyunk odafigyelni, akkor egy kifejezetten értelmes és tanulságos történettel tölthetjük az erre szánt időnket.

Mintha valami western lenne A magányos lovas (RTL Klub, 20.55)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám is ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apuék már megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször is, oda és meg vissza is (és direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz ez is, csak kóbojos-indiánosba’.

A Vakvilágban (Duna, 21.00) című lengyel dráma annyira ismeretlen, hogy nyomozni kellett utána: “Kacper remek tanár, diákjai imádják és ő is mindent megtesz értük, hogy felkészüljenek az érettségire. Pedig Kacper nehéz időket él át. Édesanyja halála után kiderül, a férfi folyamatosan veszíti el a látását. Mivel számára a tanári munka a minden, szeretné azt megtartani. Nem szól senkinek betegségéről, és tovább folytatja a tanítást. Romló állapota miatt azonban mégis segítséget kell kérnie, így a legjobb barátjához fordul. A szerelem is épp most talál rá, kolléganőjével, Ewával költözik össze. A benne rejlő és belülről fakadó szabadságot és optimizmust azonban még ez a súlyos fogyatékosság sem képes korlátozni. Az optimizmus és életszeretet filmje egy valós történet alapján készült. A film a Shanghai-i és Sao Paulo-i nemzetközi filmfesztiválokon is díjat nyert.” – mondja az internet. Hát, jó.

Annak idején, ezernyolcszázban nagyon bírtam viszont az Ágyúgolyó-futam (Film Mánia, 21.00) című ökörséget. A film tulajdonképpen egy élőszereplős rajzfilm, Flúgos futam, volt ilyen, ha emlékszünk rá (Kapd el, Mardel! Hihihi!) – nem az, de tök olyan. Burt Reynolds Káosz kapitánnyal az anyósülésen vezeti fel az Államokon keresztül száguldó illegális autóversenyt, nyomában egy csomó flúgos vetélytárssal (Roger Moore-tól Sammy Davis Jr.-ig), valamint a rendőrséggel.

Egy pörgős Spílerrel (Viasat3, 21.00) is tölthetjük az estét. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

Az élet szép (m2, 21.10) Guidóról (Roberto Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt, származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Roberto Benigni ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes el is hitetni velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet.

Nézhetjük aztán Sir Anthony Hopkinst is a Törés (TV2, 21.30) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

Egy, a második világháború végnapjaiban megtörtént eseményből növeszt szép allegóriát Szabó István 1976-os Budapesti mesék (m3, 21.35) című filmjében. A szétbombázott, de már csendes városban elkezdenek kimerészkedni az ostromot túlélők az utcára. Néhányan sínre állítanak egy szétlőtt villamost, és elkezdik betolni azt a távoli remizbe… Közben történetek, sorsok, életképek mesélik el a huszadik századot.

A Fuss, fiú! (m5, 21.35) egy lengyel-német-francia háborús dráma, mely egy nyolc éves kisfiú csodával való megmenekülését meséli el. Srulik ’42-ben szökött meg a varsói gettóból, majd erdőben bujkálva, máskor ide-oda csapódva, magát kereszténynek kiadva éli túl a háborút – hogy elmesélje mindazt, amit átélt. Ezt sem láttam még, állítólag sírós a vége.

A Sade márki játékai (Paramount Channel, 22.00) Philip Kaufman érdekes, helyenként igen vicces drámája Sade márkiról. A sztori abban az időszakban játszódik, melyről Peter Weiss Marat/Sade című klasszikus darabja is mesél (például ez). Geoffrey Rush (Sade – a képen) és Joaquin Phoenix (Coulmier abbé) kitűnő alakítása fémjelzi ezt a remek filmet.

Újfent nem láttam még a cseh Jan Hřebejk 1999-ben készült abszurd, groteszk elemekben bővelkedő fekete-komédiáját, mely a németek által megszállt Csehországban játszódik a második világháború idején. A tét Élet mindenáron (Duna, 22.55).

Nem tudom, mennyien vettük észre annak idején, hogy talán a Top Secret (m3, 19.50) volt az a film, amely az először fogalmazta meg közérthetően a kommunista és a fasiszta diktatúrák közötti igen kínos azonosságot. Nyilván csak röhögtünk a sok marhaságon, mint ahogy akár ma is tenni fogjuk… Örök darab. Színtiszta őrület a film, amit annak idején volt, én például egész egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen van.

Több Válás francia módra című film is létezik a magyar filmforgalmazásban. Ez a mai Válás francia módra (Paramount Channel, 21.00) a 2003-as, születési nevén Le Divorce-ként napvilágot látott alkotás, melyet James Ivory, megannyi nagy romantikus történet alkotója jegyez. A történet főszereplője két, laza, szabados kaliforniai lány, akik közül az egyik (Kate Hudson) Párizsban élő, egyszerre várandós és válás előtt álló nővéréhez (Naomi Watts) érkezik látogatóba. Miközben a nővérke lírai alkatához mérten, viszonylag simán szeretné abszolválni az előtte álló teendőket, a hugi beleszerelmesedik egy nős diplomatába, aki a nővér leendő exének a nagybátyja. Szóval, így… (Maradtak volna otthon, mi? ; ) )

Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Film Mánia, 21.00) című megtörtént esetet elmesélő filmjében a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében védi önmagát – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer maró, savas karikatúrája.

Egy lazább menet a Két hét múlva örökké (Cool, 21.00) című romkom, melyben Hugh Grant szokás szerint egy léha bugyibubus, aki egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet.

Szintén a könyökünkön jön ki Steven Spielberg perfekt szélhámos-filmje, a Kapj el, ha tudsz! (Prime, 21.00) is, az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval. Persze, ez egy szórakoztató és igazán jól megcsinált film, bármennyiszer meg lehet nézni…

A Fertőzés (Duna, 22.16 – …22.26! Az agyam eldobom. Esküszöm, beírok, ha nem pontban ekkor kezdik el!) című mozi sem jobb opció, pedig Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje szintén komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál. Sablonos közhelyerdő, semmi több.

A többit hagyjuk…

Charlotte Rampling és Tom Courtenay megérdemelten nyerte el a 2015-ös Berlini Filmfesztivál legjobb női, illetve férfi alakításáért járó szobrait, hiszen megejtő, őszinte, természetes és intim bájjal formálják meg Andrew Haigh gyakorlatilag kétszereplős kamararámájában a 45 évnyi házasságot megünnepelni készülő angol, vidéki házaspárt. A 45 év (Duna, 20.25) című film által feltárt cselekmény a címszereplő, nevezetes nap előtti öt nap történéseit meséli el, melyben Kate, a feleség számot vet érzelmeivel, Geoffal való, hosszú házasságával, de legfőképpen végre végére jár férje hajdani nagy szerelmével való, előtte eltitkolt kapcsolatának, miközben Geoff is nagyjából ugyanezt az utat járja végig, csak a saját “ritmusában”. (Bővebben)

Később, az Édesek és mostohákban (Prime, 21.00) az ifjú és egészséges Julia Roberts új feleségként küzd meg Susan Sarandonnal, a halálos beteg ex-szel Ed Harrisért, a férjért és a családért. Bőgünk a végén. Tuti.

Grimm testvérek jól ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Film+, 21.00) című tinihorror, mely azért így, ebben a konstellációban, inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.

Az “átkos” múlt egy szelete elevenedik meg Bacsó Péter Te rongyos élet (m5, 21.50) című filmjében, miáltal az okozott élmény is keserédesebb. Udvaros Dorottya egyik első nagy alakítására ad alkalmat ez a dráma, melyben tulajdonképpen saját édesanyjának életét játszhatta el. Van aztán még benne kitelepítés, korrupt, vidéki, kisszerű hatalmasságok, Bástya elvtárs… Még jó, hogy ma már van búza, lágy kenyér, no meg kolbászból kerítés, ugyebár.

Láthatjuk a Fúsi (Duna, 22.05) című, igen remek izlandi filmet is. A címszereplő (Gunnar Jónsson) már 43 éves, ránézésre minimum 200 kiló, és ha ehhez hozzávesszük, hogy rendkívül félénk pasas, akinek két kedvenc időtöltése van (a második világháborús terepasztalán való bütykölés, valamint szigorú, északi death-metált hallgatni a tengerparton); talán picit érthető, hogy eddig még nem volt csaja. Na, de most… (Bővebben)

A harminchármak (RTL Klub, 22.25) című dráma egy minapi, Chilében történt bányaszerencsétlenség történetét dolgozza fel, igen sűrű, fojtogató atmoszférában és remek színészi teljesítményekkel: Antonio Banderas, Gabriel Byrne, stb.

Nem láttam még Robert Zemeckis 2016-ban bemutatott kémthrillerjét, a második világháború idején, Észak-Afrikában játszódó Szövetségesek (TV2, 22.45) című filmet. A Casablancával adódó, nyilvánvaló allúziók ellenére, én azért kíváncsi lennék Marion Cotillard és Brad Pitt párosára… (lásd a képen)

Cannesban nem véletlenül jelölték Arany Pálmára Az újságos fiút (Filmcafe, 22.55), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmjét, mely igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Színészek között játszódik A nagy alakítás (Duna, 20.25) című, kissé poros, de ettől még igen szórakoztató krimikomédia. Két színész, egy idősebb (Michael Caine), és egy fiatalabb (Dylan Moran), megelégelve a harmadvonalbeli csepűrágók megaláztatásokban és kínos szituációkban gazdag, pénzben viszont igen szegény életét, egy nap úgy dönt, hogy vélt/valós színészi tehetségüket a maffia kebelén próbálják kamatoztatni. A továbbiakban lásd a címet…

Később Ryan közlegény is megmentésre kerül a Ryan közlegény megmentése (SuperTV2, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi -sokak által ezerszer, általam egyben még sosem látott– Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

A hajdani szelíd motoros Dennis Hopper 1990-es rendezése a Forró nyomon (Film Mánia, 21.00), melyben a vidéki, poros kisvárosba egy nap titokzatos -ám rendkívül jóképű- idegen érkezik (Don Johnson), akinek múltja titokzatos, jelene viszont szemlátomást igen szürke – tehát szintén titokzatos. Persze, hamarosan kimutatja foga fehérjét, mivel a városka bankjának kirablását tervezgeti, miközben különböző nők (Virginia Madsen -a képen-, Jennifer Connelly) kiéhezett vadmacskaként villantják rá pillantásaikat.

Gyönyörű tájakat láthatunk szépen fényképezve az Út a vadonba (Paramount Channel, 21.00) című, megtörtént eseményeket elmesélő filmben, melyben egy fazon, Christopher McEndless (Emile Hirsch), frissen diplomázva, egyszer csak otthagy csapot-papot, lógert, karriert, mindent és világgá megy. Sean Penn filmje a srác vándorlása során adódott kis epizódokat meséli el, melyek a különféle útjába eső emberekkel történtek meg (különösen megható az öreg bőrművessel való találkozás…). Persze, maga, ez egész kivonulás iszonyúan naiv dolog, főleg ilyen felkészületlenül, de az őrültség éppen az a dolog, ami az életet elviselhetővé teszi, persze, megfelelő adagokban. Hirsch a címszerepben nyújtott eszelős fogyása már-már De Nirói mértékű. Nagyon a helyükön vannak Eddie Wedder dalai is, egyszóval, jó kis film ez. Nem nagy film, de jó. Derszu Uzala light.

A huszadik század második felének hírhedt figurája volt Iljics Ramirez Sanchez, vagy ahogy a kapitalista nyugat rettegte: Carlos, a Sakál. Életéről (bár 69 évesen még mindig él egy szuperbiztos francia börtönben) rengeteg könyv, dokumentumfilm és néhány film is mesél, a teljes igazságot viszont csak kiképzői és alkalmazói, a különféle kommunista és arab titkosszolgálatok hajdani tartótisztjei ismerik, bár ők lehet, hogy már nem élnek. Ismert magyar nexusa például teljes egészében kimaradt A Sakál árnyéka (Sony Movie Channel, 21.00) című filmből, melyben azért mégis van magyar részvétel: Berlint budapesti helyszínek “alakítják”, a Stasi ügynökeit pedig részben magyar színészek. Elsősorban ne a tényszerűséget keressük ebben a filmben, ami alapvetően egy izgalmas kémthriller, Aidan Quinn pedig lényegesen jobb képű srác, mint az igazi Carlos.

Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében, A gyávaság tollaiban (Filmcafe, 21.00) Heath Ledger egy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet alakít, aki nem éppen a hősiesség mintapéldája. Mondhatni, egy virtigli anyámasszonykatonája. Ám természetesen, a kötelező szcenárió szerint megkapja ő is azt a (kikényszerített) lehetőséget, melynek során bebizonyíthatja férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.

Woody Allen valójában Django Reinhardtról mesél, aki a világ legjobb gitárosa volt, legalábbis őt halljuk a film nagy részében, melynek címe viszont A világ második legjobb gitárosa (Duna, 22.35). Nem konkrétan a legendás roma zenész életéről szól a film, hanem Django muzsikájának elementáris hatásáról, Woody egyik kedvenc műfajában, ál-dokumentumfilmben. Emmet Ray (Sean Penn) kitalált figura, aki magát a címbeli státuszban emlegeti, akinek kalandos, bohém, felelőtlen és titkozatos életét kutatják neves jazztörténészek, valamint maga a történet írója-rendezője, Woody Allen. Mi ez a megmagyarázhatatlan ritmus, ez a lüktetés, ami foglyul ejt és nem ereszt? Mik ezek a delejes hatású harmóniák? Ezt kutatja a film a Woody Allen-filmekben megszokott parádés szereposztásban, ami elsősorban azokhoz szól, akik érzik ezt az érzést.

A New York bandái (AMC, 22.55) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Pierce Brosnan hajdan még James Bond is volt, Emma Thompson pedig remek színésznő. Mondjuk még mindig az és ez látszik is rajta, ahogyan a kor is. Viszont jól viseli, az tény, mint ahogy Brosnan sem csinál -látszólag- nagy ügyet az övön felül kibuggyanó hurkácskából és az egyre gyarapodó területű és egyre ritkuló őszülő halántékból. Ilyenkor már azt mondjuk, hogy addig jó, míg érzem, hogy fáj, hiszen akkor még élek… Az angol Joel Hopkins francia produkcióban készítette el Százkarátos szerelem (SuperTV2, 21.00) című romantikus akció-komédiáját, mely már másodszor szembesíti Emma Thompson imponáló részvételén keresztül a középkorú korosztályt testi és lelki nyavalyáival (a képen Emma és Pierce Celia Imrie és Timothy Spall között). A Szerelem második látásra című filmben Dustin Hoffmann volt a partnere, most Brosnan, azonban mindkét történet apropója nagyon is hasonló: a munkahely elvesztése, amely sokkalta fenyegetőbb rémség egy olyan, már karrierjét felépített, tulajdonképpen sikeres középkorú ember életében, mint egy pályakezdőében, hiszen neki már van mit elveszteni, míg annak, aki csak most kezdi, nincsen semmije azonkívül, amit magával hozott. (Bővebben)

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Sony Movie Channel, 21.00) viszont Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki… És ennyike.