Mit nézzünk ma a tévében?

Péntek, január 4.

Lángoló Mississippi (Film Mánia, 21.00Alan Parker 1988-as filmje, mely egy 1964-ben megtörtént -egyáltalán nem egyedi- esetet dolgoz fel, a témához illő, igen súlyos színészi alakításokkal, valamint alapos, katarzisra kihegyezett dramaturgiával. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Gene Hackman és Willem Dafoe – a képen) utazik a helyszínre, ahol hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

 

 

Denzel Washingtont nézhetjük ugyanekkor a Védhetetlen (SuperTV2, 21.00) című, amúgy igen izgalmas, titkos ügynökös akció-thrillerben, ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben. Ő a történetben a hajdani CIA-s nagymenő, aki inkább dolgozott a saját zsebére, mint országa hasznára – ezért őrzi most egy fokvárosi védett házban őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.

Soha nem volt még viszont ilyen aktuális Bacsó Péter örökbecsű szatírája, A tanú (m5, 21.50), melyet ma cinikus vigyorral tűz műsorára a mai Bástya elvtárs közmédiának csúfolt propagandacsatornája. A főhős Pelikán gátőr, (Kállai Ferenc), az örök kisember, a gonosz pedig a mindenkori hatalom Virág (itt Őze Lajos), vagy éppen Bástya elvtársai (itt Both Béla). A film összes “poénját” nap mint nap, óráról órára és percről percre érezhetjük a saját bőrünkön: sötétben úszkáló, gyíkember-jelmezes, “nemzetmérgező” külföldi ügynökök, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek… A szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és ne higgy, ne remélj, tán már a fekete autó is kanyarodik az utca elején.

A gasztronómia és a szerelem tulajdonképpen kézenfekvő összekapcsolása szinte már egy új, önálló alműfajt képez a romantikus komédiákon belül, annyi példát lehetne hozni rá. Az egyik ilyen lehet például a Love and Lemons – Az igazi szerelem receptje (Duna, 22.00) -viszonylag- friss svéd darab, mely egyfajta fúziós degusztációs menüként szinte minden megelőző kísérletből merít, miközben az összhatás mégis harmonikus, selymes és összetett, minden különösebben bántó utóíz nélkül. (Bővebben)

Joel és Ethan Coen moziját, a remekbe szabott, groteszk és morbid Fargót (Film Mánia, 23.35) már sokszor láthattuk, de ha csak egyszer láttuk, Frances McDormand vagy William H. Macy arcait akkor sem felejtjük el – és nem véletlenül nézzük meg újra. (Bővebben)

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!