Töltsük az estét a hetvenes (hatvanas, ötvenes, negyvenes) években! (Mást úgyse nagyon tehetünk…) Emlékszik még mindenki, aki megélte e kort, milyen volt akkor? Emlékszik még mindenki, milyenek voltunk? Milyenek voltak szüleink, nagyszüleink? Hogy milyenek is vagyunk tulajdonképpen mi, magyarok? A Zebegényiek (m5, 21.50) pont erről szól. Zsurzs Éva 1978-as tévéfilmjének figuráit gyakorlatilag a teljes akkori magyar színjátszás kelti életre, Págertől Udvaros Dorottyáig.
Hasonlóan imponáló a szereposztás a következő ajánlatban is: Goneril Máthé Erzsi, Regan Ronyecz Mária, Cordelia Vörös Eszter, Gloszter Major Tamás, Edgar Sinkó László, Edmund Szersén Gyula, Kent Sinkovits Imre, Bolond Pathó István, Alban Gelley Kornél, Cornwall Tyll Attila, Oswald Téri Sándor, Frankföld királya Konrád Antal, Burgund hercege Szokolay Ottó… No, és Básti Lajos, a Lear király (m3, 21.50) legendás címszerepében. Az előadás Marton Endre 1974-es rendezése, mely tulajdonképpen annak az 1964-es előadásnak a felújítása, mely a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház egyik utolsó bemutatója volt (az eredeti szereposztáshoz képest néhány szerepátvétellel).
Sajnos, a dán film egyik legendájaként ismert Thomas Vinterbeg 2015-ös filmje, A kommuna (Duna, 22.00) nem mérhető sem saját, korábbi filmjeihez (mint a keményen provokatív Születésnap, mint Dogma-alapfilm, majd már a dogmatizmuson túl az igen nehéz kérdéseket feszegető Submarino vagy A vadászat), sem a hajdani Dogma-kolléga Idiótákjához, sem a svéd Moodysson Együttjéhez. Az egy középkorú értelmiségi pár házassági krízisét modellező történet talán a hasonlóan édesbús, melankolikus Együtt élhetnénk című francia történettel vethető össze, bár emlékeim szerint az is jobban szerethető. (Bővebben)
Tom McCarthy (pl. Az állomásfőnök) Spotlight – Egy nyomozás részletei (TV2, 22.25) című filmje tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm, mely egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas, persze, főleg azoknak, akik hajlandóak -még ilyen kései órán, egy dolgos munkahéttel a hátuk mögött is- gondolkodni, odafigyelni, és találnak valami érdekeset abban, ha bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: