Szombat, január 12.

Említésre méltó újdonság nincs, mindent láttunk már. Például Victor Hugo klasszikusát, A Notre Dame-i toronyőrt (m3, 20.20) is, amit Michael Tuchner dolgozott fel 150 percben, 1982-ben. Quasimodót, a torz arcú, púpos, ám menthetetlenül szerelmes toronyőrt Anthony Hopkins alakítja, nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó másság kontra csőcselék-problematika mindenkori aktualitása miatt is.

Az ifjú Leonardo diCaprióval is tölthetjük az estét. A Gilbert Grape (Film Mánia, 21.00) című filmben Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban lakik, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. A nagyjából ugyanekkor készült Egy kosaras naplója (Filmcafe, 23.25) című filmben Leonardo DiCaprio újfent óriásit játszik a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – róla, nem pedig egy akármilyen kosarasról szól ez a film. (Bővebben)

A Gettómilliomos (Prime, 21.00) viszont egyszerre média- és társadalomkritika, azonban egy alapvetően szórakoztató és megható romantikus drámában, mely nem véletlenül nyert egy szekérderék Oscart (szám szerint 8-at + néhány vitrinnyi Golden Globe, BAFTA és stb.) a film, annak idején. (Bővebben)

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (SuperTV2, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl (A képen Jake és Anne).

Persze, a Good Will Hunting (Duna, 21.10) sem rossz film, csak éppen… Arról szól a történet, ugyebár, hogy sok tehetséges ember számára korántsem a tehetségüktől elvárt sikertörténet az élet. A kocsmák, közmunkaprogramok és ideg-elmeosztályok tele vannak ilyen és efféle zsenikkel, mint amilyet e filmben Matt Damon alakít, miközben középszerű, ám mindent elsöprő ambícióval megáldott seggfejek pöffeszkednek a helyükön. Mindeközben Robin Williams Oscar-díjat kapott azért, ahogy alakította azt a tanárt, aki ezt az anomáliát -ergo a tehetséget- észrevette, de nem tudom, mit kapott volna, ha tudja, hogy Tordy Géza milyen fantasztikusan szinkronizálja!