Denzel Washington rendezte és a főszerepét is eljátssza az Érvek és életek (Filmbox Extra HD, 21.00) című életrajzi drámának, mely egy bátor, fekete bőrű főiskolai tanár alakjának állít emléket. Egy texasi intézmény tanáraként diákjaival vitakört alapított, melynek célja a minél hatékonyabb, érvek és ellenérvek szigorú logikája alapján folytatott vitakultúra elsajátítása volt. A környezet nem nézte jó szemmel, hogy a fekete diákok egyáltalán tanulnak, ráadásul a vitakör bejut az állami döntőbe. 1935-öt írunk ekkor, amikor még a faji megkülönböztetés szabályai domináltak az Egyesült Államok déli részén.
Lesz a Top Gun (Paramount Channel, 21.00) is, a még hamvas Tom Cruise-zal, a cukifiúval, aki renitens vadászpilóta, ám úgy hasítja az eget, hogy közben rózsaszín szívecskék repkednek utána…
Ugyanekkor indul a Börtönvonat Yumába (AMC, 21.00) is. James Mangold hömpölygős, ennek ellenére mégis tök jól “feszülő” nu-westernje egy igen balhés rabszállítás történetét meséli el, olyan arcokkal a főszerepben, mint Russel Crowe, Christian Bale, illetve Peter Fonda.
A Bor, mámor, Provence (SuperTV2, 21.00), ha akarom, Ridley Scott szerelmeslevele az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett, puccos turisztikai reklám; ha akarom, enyhén giccses, romantikus történet – azonban mindháromnak jó. Bajom csak Russel Crowe-val van, akit vagy valamilyen harcosnak, vagy kubikosnak, bányásznak és más, efféle kétkezi melósnak tudok elképzelni, romantikus hősszerelmesnek viszont nem igazán – ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.
Az én szerelmem szép. Elintézhetjük ennyivel is, de valljuk meg, ebben azért nincs túl sok fantázia, és igazán a lényeget sem takarja. Az én szerelmem szép, türelmes, gyengéd, sudár termetű, játékos kedvű, vidám, sokszor heves lángra lobbant, néha lágyan, parázslón melegít, máskor vadul tép, szaggat és megsemmisít – na, ez már közelít, de mégsem korrekt. Héjanász az avaron, ha Ady Endrék vagyunk. De nem vagyunk. Az én szerelmem (m5, 21.50), főszerepben Emmanuelle Bercot-val és Vincent Cassellel, valahol közelít ahhoz, amit a nagy költők olyan zseniálisan tudtak egyetlen versbe sűríteni. Természetéből és keletkezésének körülményeiből fakadóan azonban ez a történet nem általánosíthat, ám mégis képes megfogalmazni néhány fontos jellemzőjét a szerelemnek. (Bővebben)