Mit nézzünk ma a tévében?

Csütörtök, január 24.

Színészek között játszódik A nagy alakítás (Duna, 20.25) című, kissé poros, de ettől még igen szórakoztató krimikomédia. Két színész, egy idősebb (Michael Caine), és egy fiatalabb (Dylan Moran), megelégelve a harmadvonalbeli csepűrágók megaláztatásokban és kínos szituációkban gazdag, pénzben viszont igen szegény életét, egy nap úgy dönt, hogy vélt/valós színészi tehetségüket a maffia kebelén próbálják kamatoztatni. A továbbiakban lásd a címet…

 

 

Később Ryan közlegény is megmentésre kerül a Ryan közlegény megmentése (SuperTV2, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi -sokak által ezerszer, általam egyben még sosem látott– Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

A hajdani szelíd motoros Dennis Hopper 1990-es rendezése a Forró nyomon (Film Mánia, 21.00), melyben a vidéki, poros kisvárosba egy nap titokzatos -ám rendkívül jóképű- idegen érkezik (Don Johnson), akinek múltja titokzatos, jelene viszont szemlátomást igen szürke – tehát szintén titokzatos. Persze, hamarosan kimutatja foga fehérjét, mivel a városka bankjának kirablását tervezgeti, miközben különböző nők (Virginia Madsen -a képen-, Jennifer Connelly) kiéhezett vadmacskaként villantják rá pillantásaikat.

Gyönyörű tájakat láthatunk szépen fényképezve az Út a vadonba (Paramount Channel, 21.00) című, megtörtént eseményeket elmesélő filmben, melyben egy fazon, Christopher McEndless (Emile Hirsch), frissen diplomázva, egyszer csak otthagy csapot-papot, lógert, karriert, mindent és világgá megy. Sean Penn filmje a srác vándorlása során adódott kis epizódokat meséli el, melyek a különféle útjába eső emberekkel történtek meg (különösen megható az öreg bőrművessel való találkozás…). Persze, maga, ez egész kivonulás iszonyúan naiv dolog, főleg ilyen felkészületlenül, de az őrültség éppen az a dolog, ami az életet elviselhetővé teszi, persze, megfelelő adagokban. Hirsch a címszerepben nyújtott eszelős fogyása már-már De Nirói mértékű. Nagyon a helyükön vannak Eddie Wedder dalai is, egyszóval, jó kis film ez. Nem nagy film, de jó. Derszu Uzala light.

A huszadik század második felének hírhedt figurája volt Iljics Ramirez Sanchez, vagy ahogy a kapitalista nyugat rettegte: Carlos, a Sakál. Életéről (bár 69 évesen még mindig él egy szuperbiztos francia börtönben) rengeteg könyv, dokumentumfilm és néhány film is mesél, a teljes igazságot viszont csak kiképzői és alkalmazói, a különféle kommunista és arab titkosszolgálatok hajdani tartótisztjei ismerik, bár ők lehet, hogy már nem élnek. Ismert magyar nexusa például teljes egészében kimaradt A Sakál árnyéka (Sony Movie Channel, 21.00) című filmből, melyben azért mégis van magyar részvétel: Berlint budapesti helyszínek “alakítják”, a Stasi ügynökeit pedig részben magyar színészek. Elsősorban ne a tényszerűséget keressük ebben a filmben, ami alapvetően egy izgalmas kémthriller, Aidan Quinn pedig lényegesen jobb képű srác, mint az igazi Carlos.

Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében, A gyávaság tollaiban (Filmcafe, 21.00) Heath Ledger egy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet alakít, aki nem éppen a hősiesség mintapéldája. Mondhatni, egy virtigli anyámasszonykatonája. Ám természetesen, a kötelező szcenárió szerint megkapja ő is azt a (kikényszerített) lehetőséget, melynek során bebizonyíthatja férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.

Woody Allen valójában Django Reinhardtról mesél, aki a világ legjobb gitárosa volt, legalábbis őt halljuk a film nagy részében, melynek címe viszont A világ második legjobb gitárosa (Duna, 22.35). Nem konkrétan a legendás roma zenész életéről szól a film, hanem Django muzsikájának elementáris hatásáról, Woody egyik kedvenc műfajában, ál-dokumentumfilmben. Emmet Ray (Sean Penn) kitalált figura, aki magát a címbeli státuszban emlegeti, akinek kalandos, bohém, felelőtlen és titkozatos életét kutatják neves jazztörténészek, valamint maga a történet írója-rendezője, Woody Allen. Mi ez a megmagyarázhatatlan ritmus, ez a lüktetés, ami foglyul ejt és nem ereszt? Mik ezek a delejes hatású harmóniák? Ezt kutatja a film a Woody Allen-filmekben megszokott parádés szereposztásban, ami elsősorban azokhoz szól, akik érzik ezt az érzést.

New York bandái (AMC, 22.55) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!