Megnézhetjük, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (SuperTV2, 18.50) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film -mondjuk azt…- izgi.
Tom Tykwer a jelenkor legjelentősebb német filmrendezője, még akkor is, ha mostanában néha azért mellé is nyúl projektjeiben. Ezúttal viszont nem nyúlt mellé, még ha a közönség nem is kezeli feltétlenül a helyén (imdb: 6.1) ezt a Hologram a királynak (Paramount Channel, 19.55) című filmet. Dave Eggers ismert regényét adaptálja ezúttal Tykwer, szerintem jól. Tom Hanks egy kiégett amerikai üzletembert alakít a történetben, akit cége -talán felmentés és kirúgás helyett- egy szaúd-arábiai kiküldetésre küld, melyen a szaúdi királynak kellene prezentálnia egy új, holografikus kommunikációs technológiát. A könyv alapján a film élvezetesen, fanyar verbális és vizuális humorral ábrázolja az egymástól tökéletesen különböző kultúrák közti közeledés lehetőségeit, az amerikai külgazdaság problémáinak pontos, tömör kritikáját, valamint egy középkorú férfi lelki- és egzisztenciális “hogyan-továbbjának” dilemmáját. Remekül vág e történetben is. Tykwer azon kevés filmes közé tartozik, akik a vágást valódi dramaturgiai, sőt cselekményszervező eszközként képes használni. Ezzel együtt a film nem igazán közönségmozi, de ha hajlandóak vagyunk odafigyelni, akkor egy kifejezetten értelmes és tanulságos történettel tölthetjük az erre szánt időnket.
Mintha valami western lenne A magányos lovas (RTL Klub, 20.55)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám is ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apuék már megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször is, oda és meg vissza is (és direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz ez is, csak kóbojos-indiánosba’.
A Vakvilágban (Duna, 21.00) című lengyel dráma annyira ismeretlen, hogy nyomozni kellett utána: “Kacper remek tanár, diákjai imádják és ő is mindent megtesz értük, hogy felkészüljenek az érettségire. Pedig Kacper nehéz időket él át. Édesanyja halála után kiderül, a férfi folyamatosan veszíti el a látását. Mivel számára a tanári munka a minden, szeretné azt megtartani. Nem szól senkinek betegségéről, és tovább folytatja a tanítást. Romló állapota miatt azonban mégis segítséget kell kérnie, így a legjobb barátjához fordul. A szerelem is épp most talál rá, kolléganőjével, Ewával költözik össze. A benne rejlő és belülről fakadó szabadságot és optimizmust azonban még ez a súlyos fogyatékosság sem képes korlátozni. Az optimizmus és életszeretet filmje egy valós történet alapján készült. A film a Shanghai-i és Sao Paulo-i nemzetközi filmfesztiválokon is díjat nyert.” – mondja az internet. Hát, jó.
Annak idején, ezernyolcszázban nagyon bírtam viszont az Ágyúgolyó-futam (Film Mánia, 21.00) című ökörséget. A film tulajdonképpen egy élőszereplős rajzfilm, Flúgos futam, volt ilyen, ha emlékszünk rá (Kapd el, Mardel! Hihihi!) – nem az, de tök olyan. Burt Reynolds Káosz kapitánnyal az anyósülésen vezeti fel az Államokon keresztül száguldó illegális autóversenyt, nyomában egy csomó flúgos vetélytárssal (Roger Moore-tól Sammy Davis Jr.-ig), valamint a rendőrséggel.
Egy pörgős Spílerrel (Viasat3, 21.00) is tölthetjük az estét. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)
Az élet szép (m2, 21.10) Guidóról (Roberto Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt, származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Roberto Benigni ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes el is hitetni velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet.
Nézhetjük aztán Sir Anthony Hopkinst is a Törés (TV2, 21.30) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.
Egy, a második világháború végnapjaiban megtörtént eseményből növeszt szép allegóriát Szabó István 1976-os Budapesti mesék (m3, 21.35) című filmjében. A szétbombázott, de már csendes városban elkezdenek kimerészkedni az ostromot túlélők az utcára. Néhányan sínre állítanak egy szétlőtt villamost, és elkezdik betolni azt a távoli remizbe… Közben történetek, sorsok, életképek mesélik el a huszadik századot.
A Fuss, fiú! (m5, 21.35) egy lengyel-német-francia háborús dráma, mely egy nyolc éves kisfiú csodával való megmenekülését meséli el. Srulik ’42-ben szökött meg a varsói gettóból, majd erdőben bujkálva, máskor ide-oda csapódva, magát kereszténynek kiadva éli túl a háborút – hogy elmesélje mindazt, amit átélt. Ezt sem láttam még, állítólag sírós a vége.
A Sade márki játékai (Paramount Channel, 22.00) Philip Kaufman érdekes, helyenként igen vicces drámája Sade márkiról. A sztori abban az időszakban játszódik, melyről Peter Weiss Marat/Sade című klasszikus darabja is mesél (például ez). Geoffrey Rush (Sade – a képen) és Joaquin Phoenix (Coulmier abbé) kitűnő alakítása fémjelzi ezt a remek filmet.
Újfent nem láttam még a cseh Jan Hřebejk 1999-ben készült abszurd, groteszk elemekben bővelkedő fekete-komédiáját, mely a németek által megszállt Csehországban játszódik a második világháború idején. A tét Élet mindenáron (Duna, 22.55).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: