Mit nézzünk ma a tévében?

A Missouri fejvadász (Film Mánia, 18.25) egy western. Na, de milyen western! Egy virtigli klasszikus, elég csak a stáblistára nézni: Marlon Brando és Jack Nicholson (a képen ők) mellett az amúgy szintén neves Randy Quaid csak sameszkodhat. A filmet Arthur Penn rendezte, 10 évvel a Bonnie és Clyde, 6 évvel a Kis nagy ember után.

A Moulin Rouge (Paramount Channel, 21.00) sem rossz választás, bármire is. Buz Luhrmann filmje duzzad a féktelen, pimasz, ám mégis elbűvölő energiáktól, s amikor Ewan McGregor elkapja Nicole Kidmant a langyos párizsi éjszakában, hátuk mögött azokkal a bizonyos háztetőkkel, fejük felett pedig még a Hold is mosolyog, sőt, Luciano Pavarotti képében még dalra is fakad! – na az valami frenetikus. Meg az egész, úgy ahogy van. Imádom. (Bővebben)

Apropó szerelem (Filmcafe, 21.00). Itt két középkorú embert láthatunk (Juliette Binoche és Clive Owen), akik valaha tehetséges művésznek számítottak. Mára azonban különböző okokból kényszerpályákon mozognak, ugyanabban az iskolában tanítanak. Segíthetnék is egymást, megértő társai is lehetnének a másiknak, ehelyett rivalizálásuk lassan valós háborúba fullad. Mivel azonban romantikus komédiáról lévén szó, a háború kimenetele borítékolható. (Ezt viszont még nem láttam.)

Gorbacsov glasznosztya által okozott felmelegedés egyik eredménye A cég érdekében (Film Mánia, 21.00) című kémtörténet, melyben egy CIA- és egy KGB-ügynök fog össze, hogy megmeneküljenek – saját cégeik elől. Maga a film egy közepes akciómozi, aminek igazi érdekessége a párost alakító páros: Gene Hackman nagyszerű színész, Mikhail Baryshnikov viszont világhírű balett-táncos. Az előbbit rengeteg filmben láthattuk már, az utóbbit viszont színészként szinte sosem.

Az Inferno (Sony Movie Channel, 21.00) gyakorlatilag az, ami maradt a Da Vinci-kódból, az Angyalok és démonok után. Ugyanaz a stáb, ráadásul a filmet Magyarországon forgatták. Inferno, naná. Hol máshol…

Aztán itt van még a jó öreg Sanyi bácsi is. A Monori. Bereményi Géza Eldorádója (Duna, 22.15), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest, Andorait pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.

Norvégia első számú második világháborús hőséről készített mintaszerű, látványos életrajzi filmet az Espen Sandberg és Joachim Ronning, természetesen norvég produkcióban. Max Manus (Filmbox Prémium, 21.00) valós, élő személy volt, aki meglehetősen sok borsot szórt annak idején a megszálló náci német csapatok orra alá, pontosabban plasztikbombákat a fjordokban horgonyzó német hadihajók alá, így okozva érzékeny vér- és anyagi veszteséget a hódítóknak. Azt már az igényesebb ízlésű nézők nagyon tudják, ha európai film, akkor északon mindig minőséget kapunk, nincs ez másként most sem. Hibátlan és igényes kivitelezésű a film, mind a csatajelenetekben, mind a narratív jellegű részekben, kiváló színészek tudják, mit kell játszaniuk, és ezt maradéktalanul meg is teszik. (Bővebben)

A Borotvaélen (Filmcafe, 21.00) című krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben az a tipikus, szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve – a végén viszont csattan a csattanó.

Horogra akadhat mára azonban még egy Banki meló (Film+, 21.00) is, ami egy meglehetősen pöpec, bankrablós szajréfilm Jason Stathammel, a legintellektuálisabb arcú akciósztárral (lásd a képen) és David Suchettel, aki viszont itt nem Poirot.

Egy nehéz helyzetbe kerülő tanerő a főszereplője a valóságban megtörtént eseményeken alapuló Katmandu – Tükör az égen (m5, 21.50) című spanyol filmnek. Egy spanyol tanárnő érkezik a nepáli Katmanduba, hogy önkéntesként részt vegyen a legszegényebb kasztok esélyegyenlőségének megteremtésében, azonban az ott tapasztalt helyi viszonyok, az európai ésszel felfoghatatlan szegénység (pontosabban az anyagiak másféle prioritása) igen kalandos, sőt, romantikus utakra vezeti…

Tom Hardy, Gary Oldman, Noomi Rapace, illetve Vincent Cassel, Paddy Considine, Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares főbb szereplésével csábít A 44. gyermek (Film+, 23.15) című politikai thriller, aminek oroszországi forgalmazását, annak rendje s módja szerint, be is tiltotta Putyin cenzúrája. A tiltás oka természetesen nem a film minősége, hanem annak tartalma, ugyanis az Sztálin “uralkodásának” utolsó évéből mesél el egy igaznak tűnő sztorit, és ez nyilván nem passzol a ma közvetítendő orosz országimázsba. A filmnek természetesen nem ez az igazi baja… (Bővebben)

Martin McDonagh 7 Oscarra jelölt Három óriásplakát Ebbing határában (HBO, 20.00) című moziját becézik bosszúdrámának, mások meg fekete-komédiának, valójában azonban egy baromi jól megírt, tűpontos példázat az igazságszolgáltatás erkölcsi-etikai természetéről. Nem mellesleg, ez volt szerintem a tavalyi év egyik legjobb és legerősebb filmje (a képen a főszerepet alakító zseniális Frances McDormand) – ma először tévében is. (Bővebben)

A Mr. Jones – Jogában áll meghalni (Duna, 21.00) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint a főszerepben a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk (Lena Olin társaságában), hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere (filmbéli karaktere) mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy mégse).

A Tökéletes gyilkosság (Viasat6, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy (másik) őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller ez, bár ha egyszer már láttuk, akkor mindent láttunk belőle.

Cseh Tamás dalait ismerőkhöz szól a Micsoda útjaink (m5, 21.00) című dokumentumfilm, illetve azokhoz, akiknek valamit jelentettek is ezek a dalok. Egy kaposvári színészosztály 2010-ben, vizsgaelőadás gyanánt dolgozta fel saját szájuk íze szerint Tamás néhány dalát, és az est olyan jól sikerült, hogy a diákok ezzel aztán egy szép túrára is eljutottak. Ennek a túrának dokumentuma ez a film.

Maró savba mártott élű vésővel faragja ki a modern társadalmak párkapcsolatokra, a párválasztás berögzült sémáira, illetve magára, a szerelemre jellemző felfogásának “obeliszkjét” az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos széles nemzetközi összefogással készült A homár (Filmbox Prémium, 21.00) című, igen komoly díjakkal jutalmazott új filmjében. A képzavaros megfogalmazásom szándékos, ugyanis a film minden egyes pillanatában, de teljes egészében is alkalmas arra, hogy bizonyos befogadási nehézségekkel, előítéletekkel, fixációkkal, illetve röghöz kötött gondolkodással megáldott/megvert nézők sikoltva ugorjanak ki tőle az ablakon. Persze, aki annak idején már belefutott a Kutyafogba, az nagyjából tudja, mi vár rá. (Bővebben)

Nomen est omen, tehát láttuk már Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, a Deja Vut (RTL Klub, 21.20), még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal – robban vagy nem robban? Persze, hogy nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

A remek Tangerine-t is jegyző Sean Baker maradt a dokumentarista “budapesti” iskolánál e ma esti, Floridai álom (Cinemax, 21.50) címet viselő filmjében is. Amerika alulnézetben ismét, egy karcos képeslap, ezúttal a napfényes Floridából, egy giga-mega Disney-park közvetlen szomszédságából. Egy lilára festett motelben lakik sok-sok keserű, önhibájából vagy csak a sors szeszélye folytán tartós mellékvágányra került ember, akik így lemaradtak a szebb jövő felé száguldó amerikai álomról. Életüket a sokat látott, sokat tapasztalt gondnok (Willem Dafoe Oscar-díjra méltó alakításában) próbálja terelgetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de rengeteg empátiával. Érdekes a rendező nézőpontja, ahogyan a motel körül csatangoló 5-7 éves gyerekhordák által láttatja a motel mindennapi – igen zűrös- életét, ahogyan a lakók (kurvák, alkoholisták és más hátrányos helyzetűek) próbálnak egyik napról a másikra jutni. Nyilván sokkolóan hat mindez azokra, akik számára Florida egy igazi Disney-paradicsom, a mindennapi luxus, a valóra vált álmok hazája – de innen, a pesti hatodik-hetedik-nyolcadik kerületből nézve mindaz a kegyetlen valóság, amit e film bemutat, sajnos még mindig csak az álom kategóriája (és most nem a filmbeli kötekedő, agresszív anya figurájára gondolok, hanem úgy, en bloc).

Szabó István filmje, a Szembesítés (Duna, 23.00) tulajdonképpen egy tárgyalás története. A második világháborút követően, egy tárgyaláson egy amerikai katonai ügyész (Harvey Keitel) szembesíti a művészi tehetség felelősségével, és annak erkölcsi vonzataival Wilhelm Furtwänglert (Stellan Skarsgard), a világhírű karmestert – aki a háború alatt hűségesen kiszolgálta a náci párt igényeit, mosolyogva gazsulált a náci vezérekkel, kiélvezve ennek pillanatnyi előnyeit… A film azonban felfogható egyfajta önvizsgálatnak, önvallomásnak is, hiszen a filmet alkotó Szabó egy másik diktatúrának, a kádári szocializmusnak volt besúgója, és nyilván ennek is köszönhetően, kiemelt státuszú művésze.

A Megtört város (TV2, 23.55) rohadék, korrupt polgármestere (na, nem a Pistánk, hanem Russell Crowe) ingatlanpanamákba feledkezik, aminek köszönhetően felesége (Catherine Zeta-Jones) is “rossz” utakra kényszerül. Egy tökös ex-zsaru (Mark Wahlberg) azonban átlát a ködön, összerakja a puzzle-t és belenyomja a polgi fejét az általa teremtett kupac ****-ba. Persze, az ilyen mutatványok mindig igen veszélyesek… (Bővebben)

Wes Anderson groteszk, különös, sajátos humorú látásmódja ma este egy stop motion animációval, a Kutyák szigetével (HBO, 20.00) kápráztatja el a nézőt. Két dolog jut eszembe először erről a 2018-as filmről: Gross Arnold és a Macskafogó. WA mindig is nagyon hangsúlyos vizualitása a hihetetlenül aprólékos, saját, szuverén belső világát szisztematikusan felszínre hozó kiváló magyar grafikus rézkarcait idézi fel bennem, míg a sztori a másik említett, legendás magyar példát – csak itt kutyás verzióban (lásd a képen), ahol az ellenfél a gonosz ember. A Fehér Isten (még egy magyar asszociáció). Elbűvölő, hihetetlenül fantáziadús élmény a film, néhol ellenállhatatlanul vicces is, sajnos azonban a cselekménybonyolítás, a sztori gondolati mélysége most sem tartozik WA erősségei közé. A történet vonala egyszerű, üzenete naiv, persze, ettől még igaz – és a tömegeknek ennyi éppen elég is. Elég is lenne… (bár kisebb gyerekeknek ez a mese azért túl felnőttes).

Sokan a jelenkor legjobb rendezőjének tartják Christopher Nolant. 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (Film+, 20.30) is a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

Viszont aki ma este csak aludni szeretne, az aludjon csak nyugodtan. Sandra Bullock őrizni fogja a lángját álmát az Aludj csak, én álmodom (Cool, 20.55) című romantikus komédiában. Szandi egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít ebben az érett bakfiskorú moziban, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezért ennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)…

Woody Allen sötét, ködös londoni korszakának remek, szórakoztató és elbűvölő Match Point-jában (Filmcafe, 21.00) jó pasik (Jonathan Rhys-Meyers) lesznek szerelmesek jó csajokba (Scarlett Johansson), azonban és természetesen, baromira nem megy semmi sem flottul…

A Tolvajtempó (Viasat3, 21.00) az, ami: egy padlógázzal tolt autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂

A megrögzött összeesküvéselmélet-gyártók, üldözési mániájukat túlfejlett önvédelmi mechanizmusnak álcázó paramatyik és általában az egyszerű “agyasok” egyik kedvenc filmje a Pillangó-hatás (Prime, 21.00), ami egy csavaros, igazi ‘agyafúrt’ thriller, mely azzal a sokakat érdeklő témával játszik el, hogy mi lenne, ha meg tudnánk változtatni a múltbéli cselekedeteinket, ezáltal a jelent s jövendőt is… (Lásd: A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, mondjuk itt, Magyarországon, az általa okozott ok-okozati láncolat eredményeképpen akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.) Érdemes megnézni a filmet egyszer, még Ashton Kutcher sem tudta elrontani.

A Képeslapok a szakadékból (Filmbox Plus, 21.00) című veretes romantikus komédia forgatókönyvét a Csillagok háborúja kakaóscsiga-frizurájú, ám ennek ellenére szexis Leia hercegnőjeként megismert Carrie Fisher jegyzi – a pikírtebb megfogalmazások szerint Fisher jobb író (volt), mint színésznő… A filmet Mike Nichols rendezte, aki biztos kezű hollywoodi szakember, ebben a műfajban pedig kifejezett szaktekintély. A bel-hollywoodi történet kokainos színésznők, kokainos lányaik, valamint whiskyleheletű impresszáriók és egyéb filmgyári arcok között játszódik: Shirley MacLaine, Meryl Streep, Gene Hackman, Richard Dreyfuss és Dennis Quaid alakítják a főbb szerepeket.

A Derült égből Polly (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit a férfinemre. Az elszenvedő fél itt Ben Stiller, de rajta kívül látható lesz a történetben Philip Seymour Hoffman és Alec Baldwin is. A sztoriról annyit, hogy Stiller egy kocka, Jenny pedig pont nem. És mégis…

Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson vígjátékában, az Egy cipőben-ben (Paramount Channel, 21.00), csupán annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Nagyjából ennyi a sztori, de mi kell még?

 A tégla (Duna, 22.16 – még jó, hogy nem .17…) című moziban benne van Leonardo DiCaprio, valamint egy nagy rakás más kiváló színész (például Jack Nicholson, Matt Damon, Martin Sheen vagy éppen Vera Farmiga). Azt szokás mondani, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, hanem másolat, utánzat, vagy finomabban fogalmazva: adaptáció. Mégpedig az itt is sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek(illetve annak első részének) amerikanizált változata, Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.

Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (Cool, 23.00) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint általában minden normális tinédzsernek. (Bővebben)

Van még éjszakára A remény rabjai (Prime, 23.25) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak lassan a 2 millióhoz közelítő (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből készült, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Richard Wagner klasszikus operájából is (talán) ismert ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet, James Francóval és Sophia Mylesszel a címszerepekben (és a képen). Ennyi: se több, de nem is kevesebb… (Bővebben)

A Julie kisasszony (Duna, 21.55) viszont az elsősorban színésznőként világhírű svéd Liv Ullmann rendezése. Ő írta is (August Strindberg nyomán) a történetet, melyben egy grófkisasszony (Jessica Chastain) kezd ki apja inasával (Colin Farrell). Fojtott légkörű kamaradrámára van kilátás, mindössze három szereplővel – valamiért azonban feltűnően alacsony a film tetszési indexe. Könnyednek épp én sem mondanám e filmet…

Egyesek egy igazi régimódi, szép, tiszta vonalú, érzelmes szerelmes filmként üdvözlik a 2016-ban három Oscar-díjra jelölt Brooklyn (TV2, 22.50) című mozit, míg mások egy erősen túlértékelt, üres, sekélyes, giccses melodrámát látnak benne. Természetesen mindenki téved egy picit, bár ugyanennyire mindenkinek igaza is van. A tavalyi Oscar-jelölések mindenképpen megérdemeltek, sőt, én adtam is volna ennek a filmnek, de egyet biztosan (Saoirse Rohannak a főszerepért). Miközben ez valóban egy igen tiszta vonalú, érzelmes szerelmes film, azért a mélyben ennél sokkal mélyebb és összetettebb gondolatok is kibomlanak, és aki csak az idillikus románcot látja, az éppen a közmondásos erdőt nem látja attól a bizonyos fától. (Bővebben)

A jobbára kreatív horrorokra specializálódott spanyol Jaume Balaquero igen komoly sikereket aratott, mondhatni, alműfajt teremtő [Rec] (AMC, 22.55) című filmjében Amíg Önök alszanak címmel készít dokumentumfilmet egy spanyol tévé stábja, éppen a tűzoltókról. Az éjszakai szolgálat első bevetése egy házba szólít, ahol kezdetben úgy tűnik, mindössze egy ajtót kell kinyitni. Mosolygós felkonf, mosolygós tűzoltók, mosolygós lakók. Az ajtó mögött azonban szörnyű dolgok bújnak meg, de a kamera már forog… (Bővebben)

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Filmcafe, 23.25) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.

Az ausztrál Rosalie Ham bestsellere alapján készült A ruhakészítő (Paramount Channel, 21.00) című film, a szintén ausztrál Jocelyn Moorhouse által. Kate Winslet adja az igazán friss, unikális, szórakoztató, ám egy picit fel is kavaró történet címszereplőjét, aki egy gyerekkori trauma, egy komoly vád miatt költözött Párizsba az isten háta mögötti ausztrál kisvárosból, ahol mesterévé vált a divatszabóságnak. Húsz év elteltével már mint egy igazi, nagyvilági, elegáns dáma érkezik vissza szülővárosába (lásd a képen), ahol azonban semmi nem változott ez idő alatt. Ugyanaz a belterjes áskálódás, ugyanazok a tomboló, szűklátókörű előítéletek és ugyanaz a buta bizalmatlanság. Bár csak rövid időre tervezte a hazalátogatást, látva az ottani állapotokat, mégis marad, hogy helyrehozza a dolgokat. Helyenként bizarr, olykor kifejezetten fekete humorú, eredeti, fordulatos, gazdag szövetű romantikus bosszútörténet ez, remek fényképezéssel (Donald McAlpine), Winslet mellett egy kiváló Hugo Weavinggel, egy szimpatikus Liam Hemsworthel és egy frenetikus Judy Davisszel.

Sidney Lumet Hálózat (Film Mánia, 21.00) című filmje, bár 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch kapta a főszerepben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért. (Bővebben)

A ma esti John Cassavetes-opusz az 1976-ban bemutatott Egy kínai bukméker meggyilkolása (m5, 21.50) lesz, mely egy kínai bukméker meggyilkolásának körülményeit meséli el a megszokott, részletgazdag, szinte dokumentum-hűségű környezet- és lélekábrázolásban és ezúttal Ben Gazzara erős alakításával.

John Turturro 2013-ban rendezett egy tökéletes (régimódi) Woody Allen-filmet, Bérgavallér (Duna, 22.20) címmel, melynek főszerepét -a vicc kedvéért- Woody Allen játssza. Érdekes a további szereposztás is, tehát érdemes belenézni a filmbe.

Annak idején Török Feri előszeretettel becézte bemutatkozó és rögtön díjnyertes nagyjátékfilmjét “Moszkva tré”-nek, pedig a Moszkva tér (Duna, 23.55) egyáltalán nem tré, sőt! Egy virtigli nemzedéki film ez, mely őszinteségével, spontán hitelességével joggal vívta ki magának a “kult” státuszt abban a generációban, akiknek mond még valamit a film címében említett helyszín. Nem mellesleg, a mai napig ez az egyik legjobban sikerült magyar film, amely pontosan meg tudta fogni a rendszerváltás hangulatát, még akkor is, ha nem feltétlenül ez volt az elsődleges célja. Vagy talán, éppen azért…

Байконур, Байконур, у нас есть проблема – mondhatnám Ron Howard és Tom Hanks kitűnő Apollo-13 című filmjének analógiájára, ugyanis a Szaljut-7 (Cinemax, 20.00) című orosz film tökéletes reprodukciója annak, csak éppen minden orosz benne. Kivéve talán azt, hogy ez is egy tökéletes hollywoodi szuperprodukció lenne, ha ott készült volna. Ugyanaz az igényes látványvilág, ugyanaz a szemérmetlenül heroikus és hatásvadász -ám remekül működő- dramaturgia, ugyanaz a karakterépítés. Hibátlan film, bár az erényeit akár hibaként is felróhatnám… A Szaljut-7 nevű űrállomás Klim Shipeno által valóban igényesen, szórakoztatóan és izgalmasan elmesélt, hihetetlen története azonban az említett profizmus mellett birtokolja azt a pici pluszt is, amit csak az oroszok tudnak, ha magukról, oroszokról kell mesélniük. Hogy aztán a valóságban mi és hogyan történt, az egy másik ügy és annak feltárása nem ennek a filmnek a feladata.

Menekülhetünk viszont a Pánikszobába (Sony Movie Channel, 21.00) is – újra. David Fincher mesteri thrillerjének “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)

Picit később pedig az irodákban munkaidejüket töltő dolgozók röhöghetnek egy jót saját magukon (valamint álmodozhatnak egy igazságos, szebb világról), hiszen a Hivatali patkányok (Paramount Channel, 21.00) című szatírában az történik, ami a valóságban soha, csakis az íróasztal felett görnyedő fejekben – minden egyes, gyötrelmes lassúsággal eltelt munkanapon (lásd a képen).

A Fekete Péter (Duna, 22.30) Milos Forman első filmje. A klasszikus mozi a “hétköznapok világában értetlenül vergődő” fiatalemberről szól, akit a ” kamaszkor szexuális zűrzavara, a mindenáron elvesztésre szánt szüzesség és a szerelem tiszta illúziói, a társadalom morális, csak nehezen teljesíthető követelményei, s az ezekkel szemben álló tapasztalatok kevernek könnyed válságba”. Mindezek ellenére a Fekete Péter kötelező alapfilm, a cseh új hullámként ismert filmtörténelmi jelentőségű irányzat egyik alapköve.

Nem lesz egyszerű. Az egy Legyőzhetetlent (Paramount Channel, 21.00) simán összekeverhetjük Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajzával. Ráadásul ez is életrajz… De azért ez egy elég jó kis mozi, főleg, ha szeretjük a sportot, a sportdrámákat. Egy vidéki srácról szól a történet, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. Vince azonban soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -valamint óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már jócskán benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga az amerikai álom és ezzel együtt egy igaz történet.

A Kutyátlanok kíméljenek (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiáról azt hihetnők, hogy a klasszikus hollywoodi sikerrecept szerint készült bájos kisgyermekes-kutyás filmecske vár ránk. Majdnem így van. Vagy még inkább, csak egy kicsit van így. Kisgyermeket ugyanis csak elvétve, úgynevezett kiemelt statiszta-szerepben (értsd: pár mondatos apró szerep) láthatunk. Kutyus van, kettő, egy új-fundlandi típusú, meg egy olyan kicsike, fehér ölebecske. Ám ezek az állatok nem főszereplői, csupán mintegy “történetszínező” motívum vannak jelen, a film nem róluk szól. Sarah (Diane Lane) harmincas elvált nő, aki a történet kezdetén lemondott arról, hogy még egyszer újra férfi társaságában kelljen élnie. Képes napokat az ágyban heverészni pizsamában, állva eszik, stb., stb. (Bővebben)

Denzel Washington rendezte és a főszerepét is eljátssza az Érvek és életek (Filmbox Extra HD, 21.00) című életrajzi drámának, mely egy bátor, fekete bőrű főiskolai tanár alakjának állít emléket. Egy texasi intézmény tanáraként diákjaival vitakört alapított, melynek célja a minél hatékonyabb, érvek és ellenérvek szigorú logikája alapján folytatott vitakultúra elsajátítása volt. A környezet nem nézte jó szemmel, hogy a fekete diákok egyáltalán tanulnak, ráadásul a vitakör bejut az állami döntőbe. 1935-öt írunk ekkor, amikor még a faji megkülönböztetés szabályai domináltak az Egyesült Államok déli részén.

Elsősorban Billy Bob Thornton parádézásának köszönhetően lett felejthetetlen krimikomédia a Banditák (Filmcafe, 21.00). A tőle megszokott módon kőprofi Bruce Willis mellett Billy Bob egy hipochonder bankrablót alakít. A páros agyafúrt bankrablásaival hamar a környék kedvenceivé válik, mígnem megjelenik a színen egy csengő hangú lány (Cate Blanchett). Láttuk már? (A képen jelenet a filmből.)

Lesz a Top Gun (Paramount Channel, 21.00) is, a még hamvas Tom Cruise-zal, a cukifiúval, aki renitens vadászpilóta, ám úgy hasítja az eget, hogy közben rózsaszín szívecskék repkednek utána…

Ugyanekkor indul a Börtönvonat Yumába (AMC, 21.00) is. James Mangold hömpölygős, ennek ellenére mégis tök jól “feszülő” nu-westernje egy igen balhés rabszállítás történetét meséli el, olyan arcokkal a főszerepben, mint Russel Crowe, Christian Bale, illetve Peter Fonda.

A Bor, mámor, Provence (SuperTV2, 21.00), ha akarom, Ridley Scott szerelmeslevele az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett, puccos turisztikai reklám; ha akarom, enyhén giccses, romantikus történet – azonban mindháromnak jó. Bajom csak Russel Crowe-val van, akit vagy valamilyen harcosnak, vagy kubikosnak, bányásznak és más, efféle kétkezi melósnak tudok elképzelni, romantikus hősszerelmesnek viszont nem igazán – ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.

Az én szerelmem szép. Elintézhetjük ennyivel is, de valljuk meg, ebben azért nincs túl sok fantázia, és igazán a lényeget sem takarja. Az én szerelmem szép, türelmes, gyengéd, sudár termetű, játékos kedvű, vidám, sokszor heves lángra lobbant, néha lágyan, parázslón melegít, máskor vadul tép, szaggat és megsemmisít – na, ez már közelít, de mégsem korrekt. Héjanász az avaron, ha Ady Endrék vagyunk. De nem vagyunk. Az én szerelmem (m5, 21.50), főszerepben Emmanuelle Bercot-val és Vincent Cassellel, valahol közelít ahhoz, amit a nagy költők olyan zseniálisan tudtak egyetlen versbe sűríteni. Természetéből és keletkezésének körülményeiből fakadóan azonban ez a történet nem általánosíthat, ám mégis képes megfogalmazni néhány fontos jellemzőjét a szerelemnek. (Bővebben)

A rózsa nevét, A medvét, vagy például a Hét év Tibetben-t rendező Jean-Jacques Annaud a mai arab olajállamok “szárba szökkenésének” idejéből, a múlt század harmincas éveiből mesél el egy történetet, a tőle megszokott nagyszabású, színes, szélesvásznú, kalandos modorban. A homokban és hófehér burnuszokban, kalandokban és több-kevesebb történelmi hitelességben bővelkedő Fekete arany (RTL Klub, 18.45) főbb szerepeit Mark Strong és Antonio Banderas (a képen) játsszák. Nem láttam, de szerintem nem lesz rossz opció ma estére (a tévé előtt).

Megtudhatjuk azonban ma este azt is, hogy Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (SuperTV2, 18.50) Nem tudom azt mondani, hogy nem szórakoztam ezen a vaskos Robin Hood-felhangokkal operáló szajréfilmen, mely akár egy gyengébb Woody Allen-dolgozat is lehetne. Persze nem az, de Eddie Murphy-t sikerrel tompítja Ben Stiller, a kisember legyőzi a végén a nagy gonoszt, tehát nyugodtan bokszolhatunk egyet a levegőbe halkan, hogy IGGEN! – de azért a fanfárokat hagyjuk a szekrény mélyén. Viszont: Alan Alda, ez a jóságos nagypapa-kinézetű, kiváló színész olyan príma rohadék tud lenni, hogy kerek szemmel utáltam és örültem, hogy úgy járt, ahogy.

Picit később Johnny Depp egyszerre utánozza Chaplint és Buster Keatont a Benny és Joon (Film Mánia, 21.00) című, amúgy igen bájos romantikus komédiában, ami így, önmagában, egyrészt fából vaskarika-gyártás, másrészt viszont mégis elbűvöli vele az egyik címszereplőt (Mary Stuart Masterson), a másik (Aidan Quinn) legnagyobb felháborodására.

Nem képes ellenállni viszont a Végzetes vonzerőnek (Duna, 21.00) Michael Douglas, aki itt egy menő ügyvéd. Míg hites felesége (Anne Archer) távol van, a kangörcsös prókátor a szexis Glenn Close-zal csalja őt, mintegy röpke szexként. Szerencsétlenségére azonban az affér túl jól sikerült, és az alkalmi áldozat nem hajlandó lelépni, sőt… Klasszikus darab ez a film a kilencvenes évek elején hódító erotikus thriller műfajából.

A következő -kissé közepes- ajánlatban, A szerelem útjánban (m2, 21.10) egy fiatal bostoni nő (Alice Eve) kési le az utolsó vonatot New Yorkban, ami hazavinné. Tanácstalanul ácsorog az állomáson, hogy hol töltse az éjszakát, amikor egy utcazenész (Chris Evans) felajánlja segítségét. Na persze. Hiszi a piszi.

Van aztán ma estére még egy nagyszabású, kosztümös, ezúttal szandálos-tunikás, kardozós, partraszállós film, a Trója (RTL Klub, 21.10). Sok-sok egymásnak feszülő, izmos férfitest, mértanilag egzakt kockahasak, inak és lábikrák. Brad Pitt, Orlando Bloom, Eric Bana, Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

Az Amerikai szépség (Duna, 23.05) remek film. Sam Mendes méltán Oscar-esőben részesített, erősen savas, provokatív kertvárosi szociográfiája ugyan nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem, evör. Tök mindegy, hányszor láttam, akárhányszor újra tudom nézni. Kevin Spacey egy unalmas, lottyadt középkorú fószer, biztos állással, fix családdal, kerttel, kiskapuval, házimamusszal. Egy született lúzer, a kisember. Egy nap kirúgják tutinak hitt állásából, és ugyanaznap a gyerek focimeccsen meglátja élete nőjét is – saját gimnazista lánya egyik barátnőjében. A végzet ezúttal azonban valaminek a kezdete is.