Még szinte a délutánban kezdődik a Hibátlanok (Film Mánia, 17.55) című mozi, melyben Robert De Niro játssza Walt Koontz-t, az ex-biztonsági őrt. Magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen viseli a szomszédban élő transzvesztiták néha valóban elképesztő viselkedését: oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógytornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a Philip Seymour Hoffman által zseniálisan alakított Rusty lesz. (Bővebben)
A főműsoridő első ajánlatában Ed Harris adja a Porcelánhold (Film Mánia, 20.05) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami nem stimmel a “partnerrel”… Kiváló a szereposztás itt is, de a filmmel sincs túl nagy baj.
Picit később válthatunk Kenneth Branagh Frankenstein-verziójára (Sony Movie Channel, 21.00) is, melyet Mary Shelley klasszikus, romantikus és viktoriánus horrorjából készített. A szörnyet Robert De Niro alakítja (lásd a képen), míg teremtőjét, az ifjú Frankenstein doktort a filmet is “teremtő” Kenneth Branagh. Az érdekességeket kedvelőknek jegyzem meg, hogy a forgatókönyvet a magyar származású és később igen jelentős pályát futó Frank Darabont jegyzi.
A Revolver (SuperTV2, 21.00) eközben Guy Ritchie 2005-ös filmje, mellyel azonban már kissé átbucskázott karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, ám az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.
A méltán filmtörténeti jelentőségű cseh új hullám egyik tehetséges és közönségsikereket is magának tudó örököse Jan Hřebejk, aki 2003-as filmjében -tőle megszokott módon, lásd: Kuckók– ismét a múlt század nyolcvanas éveibe, az emberarcúnak becézett szocializmus végnapjaiba kalauzolja el a fanyar, ironikus nosztalgiázásra kész nézőket. Az Irány a tenger! (Duna, 22.30) jelen esetben igen dacos jelszavát egy mellőzött szobrászművész adja ki családjának, aki remekművek alkotása helyett giccses műanyagfigurák sorozatgyártásával keresi meg a napi betevőt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: