Könnyed, édes kis filmecske az I.Q. – A szerelem relatív (Comedy Central, 20.00) című bohóság, melyben a Tim Robbins által alakított, kissé együgyű, de szeretetreméltó autószerelő beleszeret (először freudilag azt írtam, hogy autószerető beleszerel) a Meg Ryan játszotta lányba, akinek nagybátyja Albert “E=mc²” Einsten (Walter Matthau) – értjük a szitut, ugyebár. Nem véletlenül láttuk már sokszor.
A kilencvenes évek közepének egyik nyomasztó közkérdése volt, hogy ki a franc is az a Keyzer Söze (es-sel!), akire még annak idején House doktor is hivatkozott valamelyik részében? Akinek még mindig nincs meg a válasz, az megtudhatja azt a Közönséges bűnözőkből (Paramount Channel, 21.00). Óriási szereposztást láthatunk amúgy ebben a majd’ negyedszázados kultuszfilmben: Kevin Spacey, Gabriel Byrne (ők a képen) és Benicio del Toro mellett Stephen Baldwin, Chazz Palminteri, Pete Postlethwaite és még sokan mások osztják itt egymást.
Nem először mondom a Túl a fenyvesent (RTL Spike, 21.00) sem, mely a Blue Valentine-nel azon a bizonyos asztalon elég hangosat koppantó Derek Cianfrance második műve. Az amerikai független filmes szcénában egyáltalán nem meglepetés, ha egy alkotó bizonyos kérdésekben mélyebbre kíván ásni a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, kissé másképpen fogalmazva: meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly témához komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Eva Mendes, valamint Bradley Cooper, Ray Liotta, stb. (Bővebben)