Futóedzéssel kezdhetjük az estét, méghozzá egyenesen Forrest Gumppal (Moziverzum, 21.00) – egy új csatornán, amit eredetileg Andy gründolt, de most már nyilván Lőrincé. Ennek megfelelően, reklámszünetben gátlástalan kormányzati agymosás várható. Amúgy, ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában és a magamfajtáknak már megint csak egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit azonban minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben).
Ezenkívül Denzel Washington találja magát megint Időzavarban (Paramount Channel, 21.00) ezen a mai estén, egy floridai kisváros seriffjeként. Ez egy tisztességes, becsületes, tisztesen középszerű, de azért még bőven nézhető krimi, csak… Szóval. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.
Ma is profi A Profi (Filmcafe, 21.00). A film forgatása idején már erősen középkorú, de még mindig csibészesen sármos Jean-Paul Belmondo egyik emblematikus szerepe ez, Ennio Morricone talán legjellegzetesebb filmzenéjének dallamai közepette, melyek tulajdonképen az egész film hangulatát megszabják. Bosszúvágy témájából pedig nem sok ehhez fogható színvonalas kalandvígjáték született.
A Quantum csendje (SuperTV2, 21.00) egy másik szabálytalan férfiidol, Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami szögletes, durván faragott, bumfordi és rusztikus vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt, még az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns, szofisztikált Bondot (a képen Olga Kurylenkóval). A humora pedig, bár csikorog, de mindig üt.
Peter Falk nem azt a joviális, szivarozgató karaktert hozza a következő ajánlatban, amit Columbóként megszoktunk tőle. John Cassavetes klasszikus drámájában, az Egy hatás alatt álló nőben (m5, 21.50) egy teljesen más arcát mutatja meg a magyar származású színész. Falk egy építésvezetőt játszik ebben a keserű drámában, akinek felesége (Christina Grisanti) idegösszeomlást kap, amikor meghiúsul régóta tervezett, kettesben eltöltendő vacsorájuk. A kissé blődnek ható szüzsé mélyén azonban pszichológiailag igen pontosan felrajzolt lelki és érzelmi dinamika, valamint hiteles társadalomábrázolás rejlik. (Nem tudom magamban tartani, de azért valahol baromira idegesít, hogy az évente 80+ milliárd közpénzből ga(rá)zdálkodó ún. közmédia mennyire gyér filmkínálattal dolgozik. Nem Cassavetesszel, nem Wendersszel, Herzoggal, Bergmannal vagy éppen Kieslowskival van bajom, de könyörgöm, ezeknek az amúgy zseniális alkotóknak néhány önkényesen kiválasztott filmjét már legalább ötször vetítették az elmúlt egy-két évben, miközben a filmtörténelem tele van jobbnál jobb, ám kevéssé játszott alkotásokkal, melyeknek forgalmazási joga nyilván nem kerül többe a fent említettekénél. Ha nincs megfelelő filmszerkesztőjük, én tudok egyet.)
A Grand Budapest Hotel (Moziverzum, 23.15) viszont egy irodalmi, fotográfiai és történelmi emlékgyűjtemény sajátos interpretációján alapuló, 100 perces költői képeslap. Egy leporelló egy elképzelt, XX. század eleji, közép-európai, kifinomult “aranykorról”, vagy akár egy életmód és művelődéstörténeti értekezés a mesebeli Futrinka-utca hangulatában, egy olyan fiatalember –Wes Anderson, lásd: pl. Tenenbaum, a háziátok, vagy a Holdfény királyság…- agyából, aki ezt soha meg nem tapasztalta, csupán féktelen, varázsos és szertelen fantáziával elképzelte. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: