A ma esti első ajánlatom (a) Védhetetlen (Mozi+, 21.00). Ez egy -amúgy igen izgalmas- akció-thriller lesz, a titokügynökös akció-vonulatból, mely ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben játszódik. Denzel Washington alakítja a történetben azt a hajdani CIA-s nagymenőt, aki aktív korában inkább dolgozott saját zsebére, mint országa hasznára – ez okból most egy fokvárosi védett házban őrzi őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja van ma. Ezúttal azonban lépjünk túl azon, hogy valójában kommunizmus soha nem volt Magyarországon, de az egész világon sem (legközelebb tán Észak-Korea és Kuba jutott ehhez az állapothoz, ám igazán ott sem valósult meg soha ez az idilli állapot, valahogyan ezekben az országokban is csak egy randa diktatúra lett az eszméből…). Különféle önkényuralmi jelképekkel díszített, torz ideológiákat hirdető diktatúrából viszont egyáltalán nem volt hiány ebben a lángoktól ölelt, vihartól tépett, megnyomorított kis hazában. Ezeknek a rezsimeknek valóban voltak, sőt vannak áldozatai, ráadásul túlnyomó többségükben ártatlanok. Róluk tényleg muszáj megemlékezni – például a soron következő magyar filmek által. A Sátán fattyát (Duna, 21.20) egy kárpátaljai magyar anya hozta világra, miután elindult, hogy élelmet vigyen a felszabadító szovjet hadsereg által “málenkij robotra” küldött hozzátartozónak, ahol több ruszki katona megerőszakolta őt. A nyilvánvalóan felkavaró történetet Zsigmond Dezső rendezte, főbb szerepekben pedig Tarpai Viktóriát, Trill Zsoltot, Szűcs Nellit és Kristán Attilát láthatjuk (mindannyian a kárpátaljai Beregszászról származó színészek). A színésznő (m5, 21.50) története mögött (a képen Szávai Viktória a címszerepben) valójában a híres színésznő, Bara Margit és szerelmének, az olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőnek drámai története sejlik fel, mely a kádári, boldognak tartott békebarakk vészjósló árnya alatt semmi szín alatt nem végződhetett happy enddel. Téglásy Ferenc 1988-as Soha, sehol, senkinek (Duna, 23.15) című filmjében Kozák András egy volt Horthy-katonatisztet alakít, akit a Rákosi-rezsim rendszeridegen elemként családostul kitelepített egy isten háta mögötti faluba. Két évet tölt kényszerlakhelyén, s miután onnan végre elköltözhetett, pontosan tudja, hogy arról az időről soha, sehol, senkinek nem beszélhet… Ez utóbbit láttam már, pontos, erős film, de az első kettő “milyensége” számomra is talány.