Az örök témája ellenére mégis igen friss humorú Intim fejlövésekben lefektetett vágányokon halad Szajki Péter és Vörös Adél második filmje, a Nejem, nőm, csajom (Filmcafe, 21.00) is. Amúgy a film pont olyan, mint minden “második rész”: a járt utat az alkotó(k) nem merik elhagyni a járatlanért, viszont így minden fordulat, minden kikacsintás, minden poén ismerős már, minden fáradtabb picit (még ha a karakterek másak is), de azért még bőven eldöcög a buli… Néhány poén azért itt is üt (Kovács Patrícia-Schmied Zoltán túlpörgött/túlpörgetett swingerpárja például nagyot, míg azonban Rudolf Péter karakterének péniszpumpája csak nagyon picit…). Párkapcsolati buktatók a téma, ki- és befordítva.
Aztán, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (Paramount Channel, 21.00) című erősen gájricsis Guy Ritchie-filmben négy lúzer már megint azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az így létrejött óriási kavarodásban aztán a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett, pergő, általában meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után kerül minden a helyére – és minden marad a régiben.
A fél világot átverő, ám mégis tanulságos üzenetet közvetítő, zseniális Olajfalókkal indító, majd az ettől teljesen eltérő hangvételű, de szintén zseniális Koljával az Oscar-díjig eljutó Jan Sverák, ismét édesapjának, Zdenek Sveráknak forgatókönyvéből és főszereplésével forgatott Csereüvegek (Duna, 22.31) című drámája a mai legjobb film. A hamisítatlan, tündéri, humánus és életigenlő cseh kisrealizmust tapasztalhatjuk meg újra e csodás filmben: egy idős irodalomtanár úgy próbálja megérteni a fiatalokat, hogy megpróbálja felvenni tempójukat. Abbahagyja a tanítást és biciklis-futárnak áll – amibe viszont majdnem belerokkan, így rövidesen egy élelmiszerbolt üvegvisszaváltó pultjában találjuk (a képen balra Zdenek Sverák). Itt nyílik ki aztán számára a világ, örömét leli az emberekkel való kommunikációban, élvezettel terelgeti ügyes-bajos dolgaikat a megfelelő mederbe – csak éppen az ő problémája nincs még mindig megoldva. Szellemes párbeszédek színezik az alapvetően banális élethelyzetekből a lehető legtöbbet kinyerő meleg, barátságos, kedélyes és mélyen emberi alkotást.
Sörre bor. A Kerülőutak (Paramount Channel, 23.20) “címszereplői”, a szó szoros értelmében azok, melyeken a filmbéli, legénybúcsús-borozós két jó barát Miles (Paul Giamatti) és Jack (Thomas Haden Church) elkalandozgat a Csendes-óceán parti autópálya mellett elterülő, óriási kaliforniai szőlők és hozzájuk kapcsolódó borászatok rengetegében. Átvitt értelemben viszont azokat a sokszor kacifántos megoldásokat jelenti, melyekre egy negyven körüli embert kényszerít az addig megélt negyven év élettapasztalata, csalódásai és frusztrációi… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: