Amerika mítoszának egyik legfontosabb tartópillérei a hétköznapi hősök. A veterán Clint Eastwood -ennek megfelelve- a tőle elvárható precizitással alkotja meg a Sully – Csoda a Hudson folyón (Film+, 21.00) című filmben a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst (lásd a képen) Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember.
A komoly tekintélynek örvendő, kanadai David Cronenberg ezalatt a bakfisok tegnapi kedvenc vámpírjának skatulyájából nagyjából e filmmel kilépni szándékozó Robert Pattinsont rendezi a Cosmopolis (Filmcafe, 21.00) című filmben, ami viszont nekem nagyon nem jött be.
Amolyan lelkizős, romantikus és megható női-film lesz a Veronika meg akar halni (Film Mánia, 21.00), már amennyiben a depresszió témakörében lehet lelkizni, ráadásul romantikusan és meghatóan. Azonban a történet, a viszonylag szűkös költségvetésnek is köszönhetően, külsőségeiben egy hamisítatlan független film fésületlen bájával válik szerethetővé. Persze, azért vannak hibái is. (Bővebben)
A német Sebastian Schipper annak idején, Berlinben nagy feltűnést keltett filmje, a Victoria (m5, 21.50) olyan technikai bravúr, amit szinte bárki megismételhet otthon, feltéve, ha van a sublót mélyén egy ma már egyáltalában nem megfizethetetlen HD GoPro kamerája, valamint néhány lelkes haverja és egy használható ötlete. A film egyetlen bő kétórás snitt, vágás nélkül, mely egy ártatlan szórakozásnak indult, ám igen tragikusra fordult éjszakai kaland kvázi dokumentációja – lenne, ha nem lenne annak minden egyes pillanata előre megírva, kiszámolva és lepróbálva. Sajnos, a bankrablásos verziót Schipper már ellőtte, de azért egy nagyvárosi (kisvárosi, falusi) éjszakának, gondolom, vannak még tartalékai… (Mondom ezt tippként.) Az elsőség (amúgy vitatott) dicsősége azonban az övé. Nem véletlen, hogy a technikai trüvájról beszélünk e film kapcsán, mert igazából az az érdekes benne: a történet, amit elmesél, elég soványka. Kis fantáziával bárki kitalálhat ilyet, illetve egy kis pechhel bárkivel elő is fordulhat ilyen, nemcsak Berlinben, hanem bárhol a világban. De ami a címszereplővel megtörténik a filmben, az egy életérzés-dokumentációnak tökéletes. Bankrablós thrillernek viszont, amivé a buli több csavar után válik, nem. Már az is erőltetett, ahogyan ezt az egész bankrablós sztorit beleviszi Schipper a kis spanyol vendégmunkáslány éjszakai kalandjába, de maga a bankrablás, majd azt azt követő végkifejlet olyannyira hiteltelen, mind kriminalisztikai, mind pszichológiai értelemben, hogy az már fáj. Mintha egy maratoni Cobra 11-epizódot néznénk… Az utolsó jelenetek eltúlzott hisztériája pedig már kifejezetten idegesítő. Ennek fényében a relatíve happy end pedig úgy fityeg a film végén, mint majom farkán a stanicli. De a technikai ötlet, valamint a film első fele kifejezetten díjazandó.
Odakint ma különösen vigyázzon magára mindenki!