Szombat, március 2.

Gimnazista koromban jártam Bergman-filmklubba, és mostanában többször is vetítették a tévében sok filmjét. Láttam tehát az öreg Ingmar összes filmjét, többet többször is, és valóban, magára ma kulturálisan valamit is adó embernek muszáj tudnia ezekről. Nem tehetek róla azonban, de nekem például ez A hetedik pecsét (m3, 20.10) ma már olyan, mint egy vicc. A halál és a lovag sakkozik a világ végén… Amúgy súlyos gondolatok. Csakhogy szép kép Leonardo Mona Lisája is, de ki nem tenném a falamra. De ha valaki pont szombat este akar klasszikusokba mélyedni, akkor én biztos nem leszek az, aki megakadályozza ebben.

Én inkább nézném Richard Attenborough filmjét, melyet Archibald Belanyról, azaz indián nevén Szürke bagolyról (Duna, 20.30) forgatott 1999-ben. Pierce Brosnan játssza a kanadai vadonban élő vadász-írót és elkötelezett természetvédőt, aki az indiánok tiszteletétől, valamint egy a természetért szintén rajongó fiatal lány (Annie Gallipeau, valamint Brosnan a képen) figyelmétől övezve felveszi a harcot a dinamittal és más brutális eszközökkel tömeges, ipari szőrmevadászatot végző fehérekkel. Szürke Baglyot amúgy ismerhetjük gyerekkorunkból, a Két kicsi hód, A vadon fiai vagy A rengeteg zarándokai című kalandregényeiből.

A Bizonyításban (RTL Spike, 21.00) viszont Sir Anthony Hopkinst üdvözölhetjük. Ezúttal egy zseniális, de kissé zaklatott lelkiállapotú matematikust alakít, akinek lánya (Gwyneth Paltrow) azon dilemmázik, hogy ő most a lelki labilitást örökölte, vagy a matematikus zsenijét… Úgy rémlik, ez egy egészen nézhető, érzelmes és érzékeny film, az említetteken kívül az ekkoriban még feljövő sztárnak számító Jake Gyllenhallal és Hope Davisszel.

Ha nem láttuk még, indiánfejes lehet a mély vízbe a Solaris (Paramount Channel, 21.00), Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, ami az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, ám érdekes módon, a csajoknak lehet akár szerelmesfilm is. George Clooney-val, ám kávé nélkül. What else? (Bővebben)

Antoine Fuqua teljesen feleslegesen készített el A hét mesterlövész (TV2, 21.25) remake-jét. Tettét legfeljebb az menti, hogy már maga, az alapmű is remake (Kuroszava Akira A hét szamuráj című 1954-es remekműve alapján), bár sajnos/szerencsére, az egy zseniális átdolgozás, mely önmagában is műfaji klasszikussá tudott válni. Remake-elni az én felfogásomban kizárólag akkor érdemes, ha egy régi, klasszikus darabról gondolunk valami újat, aktuálisat, esetleg ha az eredeti technikailag, vagy bármilyen más értelemben elavultnak, porosnak tekinthető. Itt azonban erről szó nincs. John Sturges 1960-as filmje ma is megállja a helyét (Kuroszaváé szintúgy). Fuqua (és stábja) igazából semmi különöset nem tudott ezekhez hozzátenni. Csináltak egy közepesen érdekes westernt, mely hemzseg az agyonhasznált kliséktől. Akinek ez az első western az életében, esetleg találhat benne érdekességeket, de más? Kötve hiszem. Az eredeti alapszituációt is elkenték, a valóban csóró mexikói faluból unalmas, pipogya fehér telepesek által lakott átlag-vadnyugati városka lett, a hét hangsúlyosan karakteres badassből itt 3-4 meglehetősen jelentéktelen fazon, de a jobban sikerültek (Vincent D’Onofrio, Ethan Hawke) sem olyan különlegesek. Oké, van indián, egy ide, egy oda. Van késes ember, van hamiskártyás, de hol a piperkőc? Hol a mitugrász wannabe hős? Denzel Washington remek színész, simán megérdemelne egy normális westernt, mint westernhős, mert ezt is tudja, de annyira látszik, hogy (a kopasz, fehér) Yul Byrner helyébe kerestek valakit, hogy szinte kiesik a történetből, és akkor még nem is jutott eszünkbe Tarantino tegnapelőtti fekete cowboya… Az az érdekes, hogy még az akciójelenetek sem lettek jobbak… Kár a filmbe fektetett dollárokért.

A Garni-zóna (Duna, 22.35) viszont egy ártatlan, régimódi, katonai kiképzős-kisvárosi szerelemespáros történet, a még nem őszülő halántékú Richard Gere-rel, valamint Debra Wingerrel – 1982-ből.

Csurka István hetvenes években született írásán alapszik az Amerikai cigaretta (m3, 23.20) című megható filmszatíra, melyben egy fiatal író (Tordy Géza) merül le a tutiba(egy kilenckerületi krimóba) bánatában, hogy míg a szakma hájjal kenegeti, barátai, rokonai semmibe veszik. A címszereplő cigarettával ott kínálja meg a két törzsvendéget, az utcaseprőként dolgozó, alkoholista házaspárt (Gobbi Hilda és Makláry Zoltán), akiknek üveges tekintetében végre “értő fülekre” talál.