Remek szereposztást virít a Túl közeli rokon (Filmcafe, 21.00). A 2003-as komédiában Matt Damon és Greg Kinnear alakítja a címből egyenesen következő családtagokat – akik annyira közel állnak egymáshoz, hogy ennél közelebb már nem is állhatnának. Ugyanis sziámi ikrek. A kényszerű együttlét természetesen a testvérpárok szokásos problémájába fut ki: az egyik sikereit a másik nehezen emészti meg. Esetükben ez a feszültség, értelemszerűen nagyobb az átlagosnál. Eva Mendes, Seymour Cassel és például Cher színesíti jelenlétével a történetüket, melyet egy testvérpár, Bobby és Peter Farrelly rendezett.
Az Orvlövész (Mozi+, 21.00) című, kissé sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) viszont közel sem sablonos. Rejtekben megbújva gubbaszt hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…
Nicolas Cage ugyanekkor egy törekvő orosz Fegyverneppert (Moziverzum, 21.00) alakít a következő, meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.
Elsősorban Billy Bob Thornton parádézásának, valamint a film finom (olykor meg egészen abszurd) vizuális, valamint verbális poénjanak köszönhetően lett felejthetetlen krimikomédia a Banditák (AMC, 21.00). A megszokott módon kőprofi Bruce Willis mellett Billy Bob egy hipochonder bankrablót alakít. A páros agyafúrt bankrablásaival hamar a környék kedvenceivé válik, mígnem megjelenik a színen egy csengő hangú lány (Cate Blanchett). Afféle Tarantino Light, vagy Bonnie és Clydes, szolid csattanóval a végén. Láttuk már? (A képen Billy Bob, Cate és Bruce)
Látszólag pikáns témáról van szó Stuart Blumberg okos és tulajdonképpen ízléses -független- komédiájában, a Vágyak szerelmeseiben (Sony Movie Channel, 21.00), melyben azonban látni fogjuk, hogy igenis kínos problémáról, a szexfüggésről van szó. Lehetne ez a film üres lónyál, altesti humorban bővelkedő kreténség és unalmas, művészieskedő erotika is, de ehelyett egyenesen, őszintén, könnyeden, de nem súlytalanul, kerek-perec megfogalmazva kerül terítékre az inkriminált addikció. Mark Ruffaloban, Gwyneth Paltrow-ban, Pinkben és Tim Robbinsban pedig nehéz csalódni.
Huszárik Zoltán Csontváry-filmje (Duna, 22.30) az egyetemes és a magyar filmművészet egyik legkülönlegesebb alkotása. Ennél adekvátabb művészportrét nem tudok elképzelni, hiszen amellett, hogy megidézi a zseniális magyar festő alakját, szinte beleolvad festményeibe, filozofikus filmesszé is a mű és a művész bonyolult viszonyáról, az alkotás krisztusi mértékű szenvedéséről. Kíváncsi vagyok azonban, hogyan sikerült a film felújítása és hogy “működik-e” egyáltalán ez a festői alkotás a tévé képernyőjén is?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: