Remek szereposztást virít a Túl közeli rokon (Filmcafe, 21.00). A 2003-as komédiában Matt Damon és Greg Kinnear alakítja a címből egyenesen következő családtagokat – akik annyira közel állnak egymáshoz, hogy ennél közelebb már nem is állhatnának. Ugyanis sziámi ikrek. A kényszerű együttlét természetesen a testvérpárok szokásos problémájába fut ki: az egyik sikereit a másik nehezen emészti meg. Esetükben ez a feszültség, értelemszerűen nagyobb az átlagosnál. Eva Mendes, Seymour Cassel és például Cher színesíti jelenlétével a történetüket, melyet egy testvérpár, Bobby és Peter Farrelly rendezett.
Nicolas Cage ugyanekkor egy törekvő orosz Fegyverneppert (Moziverzum, 21.00) alakít a következő, meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.
Elsősorban Billy Bob Thornton parádézásának, valamint a film finom (olykor meg egészen abszurd) vizuális, valamint verbális poénjanak köszönhetően lett felejthetetlen krimikomédia a Banditák (AMC, 21.00). A megszokott módon kőprofi Bruce Willis mellett Billy Bob egy hipochonder bankrablót alakít. A páros agyafúrt bankrablásaival hamar a környék kedvenceivé válik, mígnem megjelenik a színen egy csengő hangú lány (Cate Blanchett). Afféle Tarantino Light, vagy Bonnie és Clydes, szolid csattanóval a végén. Láttuk már? (A képen Billy Bob, Cate és Bruce)
Látszólag pikáns témáról van szó Stuart Blumberg okos és tulajdonképpen ízléses -független- komédiájában, a Vágyak szerelmeseiben (Sony Movie Channel, 21.00), melyben azonban látni fogjuk, hogy igenis kínos problémáról, a szexfüggésről van szó. Lehetne ez a film üres lónyál, altesti humorban bővelkedő kreténség és unalmas, művészieskedő erotika is, de ehelyett egyenesen, őszintén, könnyeden, de nem súlytalanul, kerek-perec megfogalmazva kerül terítékre az inkriminált addikció. Mark Ruffaloban, Gwyneth Paltrow-ban, Pinkben és Tim Robbinsban pedig nehéz csalódni.
Huszárik Zoltán Csontváry-filmje (Duna, 22.30) az egyetemes és a magyar filmművészet egyik legkülönlegesebb alkotása. Ennél adekvátabb művészportrét nem tudok elképzelni, hiszen amellett, hogy megidézi a zseniális magyar festő alakját, szinte beleolvad festményeibe, filozofikus filmesszé is a mű és a művész bonyolult viszonyáról, az alkotás krisztusi mértékű szenvedéséről. Kíváncsi vagyok azonban, hogyan sikerült a film felújítása és hogy “működik-e” egyáltalán ez a festői alkotás a tévé képernyőjén is?