Aki ma este csak aludni szeretne, az aludjon nyugodtan, Sandra Bullock őrizni fogja a lángját álmát az Aludj csak, én álmodom (Duna, 20.25) című romantikus komédiában. Szandi egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít ebben az érett bakfiskorú moziban, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezért ennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)…
Viszont, a Bor, mámor, Provence (SuperTV2, 21.00), ha akarom, Ridley Scott szerelmeslevele az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapszerűen fényképezett, puccos turisztikai reklám; ha akarom, enyhén giccses, romantikus történet – azonban mindháromnak jó. Bajom csak Russel Crowe-val van, akit vagy valamilyen harcosnak, vagy kubikosnak, bányásznak és más, efféle kétkezi melósnak tudok elképzelni, romantikus hősszerelmesnek viszont nem igazán – ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.
Az argentin Fabián Bielinsky neve miatt muszáj megemlíteni elsősorban a Rossz pénz (Sony Movie Channel, 21.00) című szélhámos-filmet. Az említett úr, sajnos, már régen nincs közöttünk, azonban mindössze két nagyjátékfilmre terjedő életműve mégis fontos fejezete a thriller, a dráma és krimi kombinációjából létrejövő, közös műfaji halmaznak. Ez a ma esti film az ő bemutatkozó, mindössze egy kisjátékfilm-fesztivál első díjának nyereményéből leforgatott Kilenc királynő (Nueve Reinas) című mozija alapján készült, csakhogy immár Hollywoodban, George Clooney, Steven Soderbergh és Gregory Jacobs gondozásában. Ricardo Darín (merthogy Darínt elsősorban Bielinskynek köszönhetjük) helyett itt John C. Reilly adja azt a dörzsölt, vén szélhámost, aki egy hamisított bélyegsorozat elpasszolásával szeretne koronát tenni pályafutására. Kis költségvetésű krimi ez, mely elsősorban a kiválóan megírt forgatókönyvre és a szellemes, pergő dialógusokra épít. A cselekmény tekeredik, csavarodik, mindenki mindenki farkasa, mindenki átver mindenkit. Nincs különösebb “mély” üzenete a filmnek, viszont legalább friss és szórakoztató.
A mozikban viszonylag simán megbukott a fiatal Bodzsár Márk Isteni műszak (RTL II, 22.45) című filmje, ami azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy érdemtelen lenne a megtekintésre. Persze, azt sem, hogy a film remekmű. Tipikus első film. Azt hiszem, alapvetően az a legnagyobb baj, hogy a forgatókönyv egész egyszerűen túl lett gyúrva. Rendre ott bicsaklik meg a film, amikor a cselekmény fordul. Ezek a fordulatok, szinte kivétel nélkül, mindig izzadságszagúak, kimódoltak, erőltetettek. Pedig remekek a karakterek, remek az alapötlet (egy mentősbrigád “fusiban” illegális eutanáziában utazik), remek színészek (pl. Ötvös András, Rába Roland és Keresztes Tamás – a képen) jöttek össze, jó a zene, jók a képek is – csak a sztori túl sok (minek Bosznia, minek ezek a hosszas, “jugoszláv nyelvű” telefonbeszélgetések?). Egy egyszerűbb, egyben találóbb cselekménnyel akár Kontroll-szintű kultfilmmé is válhatott volna ez az amúgy üdítően fekete humorú mozi – bár szerintem még így sem rossz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: