Mit nézzünk ma a tévében?

A Bizonyításban (Paramount Channel, 18.55) Sir Anthony Hopkinst nézhetjük, ezúttal egy zseniális, de kissé már zaklatott lelkiállapotú matematikus szerepében, akinek lánya (Gwyneth Paltrow) azon dilemmázik, hogy ő most a lelki labilitást örökölte, vagy a matematikus zsenijét… Úgy rémlik, ez egy egészen nézhető, érzelmes és érzékeny film, az említetteken kívül az ekkoriban még feljövő sztárnak számító Jake Gyllenhallal és Hope Davisszel.

John Madden igencsak valósághű politikai drámájában, a Miss Sloane-ban (Paramount Channel, 21.00) az amerikai törvényhozás egyik kevéssé ismert, de sokszor félremagyarázott szeletére derül fény. A lobbisták azok, akik -mondjuk azt- segítenek bizonyos gazdasági, jogi vagy más érdekeket érvényre és törvényre juttatni a szenátorok hathatós -és általában törvényes- meggyőzése által. Jobb esetben amolyan kommunikációs szakemberek ők, akik ezen kívül még egy csomó fontos dologgal tisztában vannak, rosszabb esetben olyanok, mint e film címszereplője is – vagyis, nem, de ebbe most nem megyek bele. A film kissé hosszadalmasan jut el a katartikus fináléig, ám érdemes végigdöcögni rajta, mert igen sok tanulsággal szolgál az amerikai, de minden más demokráciát illetően. Formailag inkább tévéfilmről beszélünk, de abból az igényesebb típusból, garancia erre a gyártó, az HBO. Jessica Chastain (a képen) úgy teper a címszerepben, hogy nekünk, nézőknek is kapaszkodni kell, hogy tudjuk tartani a ritmust vele, de valószínűleg minket is megvezet a végkifejletre a bravúrosan megcsavart sztorijával.

A Hart háborúja (Moziverzum, 22.40) nem egészen szokványos háborús történet. Nem a vér zivatarában győzedelmeskedő katona hősiességének látványos és lelkesítő eposzát láthatjuk, hanem egy hadifogoly küzdelmét maga és katonáit megillető emberi jogokért. Hart hadnagy (Colin Farrell) háborúját dicstelen körülmények között vívja, hiszen ő az ellenség, ráadásul a náci német hadsereg által legyőzött, vesztes fél, ami a ma, de a múlt Amerikájában is igen negatív állapot. (Bővebben)

Talán nem lesz melléfogás a Melléfogás (Paramount Channel, 21.00) című krimi, melyben egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül egy nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr., and others.

Három nem túl szerencsés életű, de az edzőtermek világában kifejezetten éles eszűnek tűnő bodybuilder (Mark Wahlberg, Dwayne “The Rock” Johnson és Anthony Mackie) merészel egy nap nagyot álmodni és begyűjteni mindent, amit szemük, szájuk és bankszámlájuk megkíván, illetve igényel (lásd a képen). Bár a rendező Michael Bay neve mára egybeforrt a kifejezetten ostoba, ám rendkívül látványos nyári kasszasikerekkel, melyekben rendszerint kétdimenziós, durván faragott hősök lengetik magasan a csillagsávos lobogót, miután előtte azért jól kiszámíthatóan megmentették a világát (ergo Amerikát) – mégis meglepetés tőle ez a Pain & Gain (Moziverzum, 21.00) című, helyenként ugyan Guy Ritchie stílusát idéző, de Bay-től meglepően szórakoztató – ráadásul a valóságban is megtörtént eseményeket elmesélő- krimikomédia.

Viszont igen feszült túsztárgyalós dráma a Nincs alku (Film+, 21.00). A Samuel L. Jackson által alakított zsarut gyilkossággal és sikkasztással vádolják, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Szerintem már látta mindenki.

Először a mindig mókás Diane Keatont nézhetjük az Ébredj velünk (Paramount Channel, 19.50) című, televíziós berkekben játszódó történetben, melyben egy reggeli híradó népszerű sztárbemondóját alakítja, akit a fiatal, lelkes és feltörekvő szerkesztő (Rachel McAdams) mindenáron összeboronálna régi vetélytársával, és ki tudja még mijével, a kiállhatatlan modorú veterán hírolvasóval (Harrison Ford). Régi romkom, jó romkom.

Egy kevéssé ismert, ám ettől még ma is eléggé maró hatású szatíra az Illatos út a semmibe (m3, 20.30), melyben sikkasztást, korrupciót és más visszaéléseket elkövető építkezési vállalkozók (a kor terminológiájában: az építő kisszövetkezet vezetősége) követnek el mindent, még a legképtelenebb tetteket is, hogy megússzák az évi rendes revizori látogatást. A mulatságos, de ma is tanulságos film főszerepeiben Bárdy Györgyöt, Sinkovits Imrét és Kállai Ferencet láthatjuk.

Rendszerint a senki által nem nézett szilveszteri műsorban szokott feltűnni az angol abszurd humor mára már legendássá vált “nagyköveteinek”, a Monty Python csoportnak programadó alapfilmjeként is definiálható Gyalog galopp (AMC, 21.00), amit bár a célközönség már betéve fúj kívülről, mégis simán megnézi akárhányszor. Ni.

A Pi (RTL Spike, 21.00) viszont szerintem egy jó kis vulgár-filozófiai filmesszé, mint Darren Aronofsky korai művei általában. Össze lett itt hordva tücsök, bogár, Fibonacci-számok, kabbalisztika, Tóra és théta, Leonardo és a go… Tetszetős, artisztikus kivitelű agygyurma. Vagy lila fing, ahogy tetszik.

Talán nem tisztességtelen ajánlat ma estére a Tisztességtelen ajánlat (Duna, 21.00) című romantikus történetet, melyben a szegény, de szerelmes párnak (Demi Moore és Woody Harrelson) egy cinikus milliomos (Robert Redford) teszi meg a film címében említett ajánlatot: a párt gazdaggá teszi, ha a pár hölgytagja eltölt vele egy éjszakát.

A sátán éve (m2, 21.10) című cseh dokumentumról viszont nem tudok sokat. Amit viszont igen, abból azt sejtem, hogy a film elsősorban az ál-dokumentumfilmek, Jaz Coleman és a Čechomor nevű cseh együttes (Václav Hável állítólagos kedvenc bandája) rajongói által képzett halmazok közös metszetét képező nézőknek fog mondani valamit.

De nézhetjük például a bármikor nézhető Jack Nicholsont is, illetve az általa alakított, középkorúnál picit korosabb, pohosabb puncibubust, ahogy megkísérti a halál szele a Minden végzet nehéz (RTL II, 22.00) című laza romantikus komédiában. Gyógyulásában aztán leckét kap a nőkből, a nőktől… Jack óriási színész, de azért komédiákban tud rengeteg is lenni, mint például itt is, Diane Keaton (itt is) viszont még nála is több (az az ordító sírás!). A film ennek ellenére szórakoztató, és a célközönséget (50+) nyilván meg is hatja majd. (A képen Jack és Diane.)

Ismétlik a Milos Formanról készült remek portréfilmsorozatot is: Milos Forman – Amibe nem halsz bele… (Duna, 23.05) A film négy részes, melyből ma az első rész kerül adásba, a többi -gondolom- az elkövetkezendő vasárnapokon.

Elsőként jöjjön Casino Jack (Film Mánia, 21.00), Jack Abramoff (Kevin Spacey – a képen) életrajza. Jack afféle kormányközeli mutyista (ismerős “szakma” ez ma, Magyarországon is, ugyebár), aki a kaszinóbizniszben (no, meg ez is…) turkálja ki magának a millió dollárokat érő “gesztenyét”, az ebben a bizniszben érdekelt indiántörzsek kárára. Jack szerencsétlenségét azonban nem ez, hanem egy rosszul megválasztott “partner” fogja okozni… Metszően éles, hiteles és tanulságos film.

Lesznek azonban Családi üzelmek (RTL Klub, 21.05) is. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Apropó szerelem (Duna, 22.30). Itt két középkorú embert láthatunk (Juliette Binoche és Clive Owen), akik valaha tehetséges művésznek számítottak. Mára azonban különböző okokból kényszerpályákon mozognak, ugyanabban az iskolában tanítanak. Segíthetnék is egymást, megértő társai is lehetnének a másiknak, ehelyett rivalizálásuk lassan valós háborúba fullad. Mivel azonban romantikus komédiáról lévén szó, a háború kimenetele borítékolható.

Keserédes dráma lesz Carla új élete (Cool, 23.00), mely arról szól, hogy a címszereplő (Juliette Lewis), egy szellemileg kissé visszamaradott lány, átlépve a felnőttkor küszöbét, megkezdi saját, önálló életét. A kezdeti lépéseket, érthetően, rendre buktatók akadályozzák, s ezen a helyzeten a lányát el nem engedő, túlzottan is gondoskodó anya (Diane Keaton) is csak ront. Carla egyedül hasonló kihívásokkal küzdő barátjára, Dannyre (Giovanni Ribisi) támaszkodhat. Lehetne ezt a történetet sokféleképpen elmesélni, Garry Marshall rendező elsősorban az érzelmekre apellál…

A nők nemzetközi világnapja lévén, természetesen ma (is) Hölgyválasz (Duna, 20.25). Ez az igazi, fullosan csajos, tánci-tánci limcsi a következő összetevőket tartalmazza: Richard Gere, azaz Mr. Őszülő Halánték, ezúttal egy dörzsölt, nagymenő ügyvéd szerepében látja meg egy nap a Jennifer Lopez által alakított külvárosi hölgyet, egy lepukkant, külvárosi táncstúdió kirakatában. Micsoda nő! – gyökerezik földbe a lába, és a többi, és a többi.

Tom Cruise is látható lesz ma este Az utolsó szamurájban (Film+, 21.00), amint polgárháborús haditapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is, talán olyasmi is, ami a hölgyeket is érdekli… Bár Tomi szép fiú, állítólag. (Bővebben)

Nézhetjük azonban Christian Bale-t is, ezúttal a szó szoros értelmében csontsoványan, ugyanis Bale A gépész (Filmcafe, 21.00) címszerepéhez a filmtörténelem egyik legbrutálisabb fogyasztását hajtotta végre. A spanyol produkcióban készült film rendezője, Brad Anderson kemény tévésorozatokon (Drót, Kemény zsaruk) tanult, ami meg is látszik a filmen. Szépen szippantja magába a David Lynchet és Alfred Hitchcockot egyszerre megidéző film a nézőt. A történet tele van rejtélyekkel, furcsa, megmagyarázatlan dolgokkal, rendhagyó helyszínekkel, hirtelen feltűnő, nem létező alakokkal, Bale pedig remekel a rémálmai miatt már egy éve nem alvó gépésztechnikus figurájában. (Bővebben)

Az előbbi ajánlattal szemben, A kém (SuperTV2, 21.00) című film bűnös élvezet. Egy elementárisan szórakoztató kémfilm-paródia, melyben Paul Feig író-rendező a kémfilmek egyik jellegzetes mellékszereplőjét, a számítógépes adatbázisok előtt gubbasztó, általában kövér, randa “geek-csajt” teszi meg főszereplővé – és ezt a ziccert Melissa McCarthy (a képen – Börcsök Enikő pazar szinkronjával) be is húzza, NBL-nyelven szólva. Ha láttunk már legalább egy James Bond-filmet, és túl tudunk lépni az olykor tényleg kicsit túltolt trágárságon, akkor harsogva röhöghetjük végig a nagy részben Magyarországon forgott filmet. McCarthy öniróniától duzzadó komédiázásához remek asszisztenciát nyújt két “profi” ügynök, Jude Law és Jason Statham (utóbbi ráadásul ismét bizonyítja, hogy bármikor képes kilépni az akciófilmesek által rákényszerített szerepskatulyából). Végre új, friss és ropogós szállóigék!

Eközben a Fogadom (Moziverzum, 21.00) című romantikus dráma arról szól, hogy van egy szerelmespár, melynek női része (Rachel McAdams) egy autóbaleset következtében kómába esik, s amikor magához tér, olyan amnéziában szenved, hogy nem ismer meg senkit, még szerelmét sem. A férj (Channing Tatum) azonban keményen küzd, hogy újra megismertesse, megszerettesse magát hajdani szerelmével. Jaj nekem. Nekünk.

Az Elvált nők klubjának (Paramount Channel, 21.00) tagsága már régen túl van a szerelem összetett problematikáján. A címbeli “klub ” amolyan véd- és dacszövetségként jött létre (még az elmúlt században) a férfinem ellen, de főleg az elvált férjek ellen. Persze, afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton, vagy Maggie Smith előtt nincs az a férfi, aki megállna a talpán.🙂 Természetesen ez csak egy romantikus komédia, mely azonban stabil lábakon áll.

A ma esti színházkonzerv témájában kicsit félresiklik a mai nap szellemisége elől. Moliére mester örökbecsű komédiája, Az úrhatnám polgár (m3, 21.10) azokról az uborkafára hirtelenjében felkapaszkodott újgazdag, sznob és mérhetetlenül korlátolt új-arisztokratákról szól, akik a mai magyar közéletben is jól ismertek. Jelen klasszikus előadást Zsámbéki Gábor rendezte 1981-ben, címszerepben Kállai Ferenccel, mellékszerepekben Benedek Miklóssal, Szirtes Ágival, Máthé Erzsivel, Szacsvay Lászlóval és sokan másokkal.

Késő este talán már tudunk azzal is foglalkozni, hogy Tűz van, babám! (Duna, 22.16), méghozzá kurva nagy. Milos Forman filmje 1968-ban készült, majd dobozba került, pedig tényleg nincs benne más, mint kis falu, tűzoltóbál, tombola és szépségverseny. Meg tűz, na, az van még benne… Ma talán már nem tiltanák be ezt a filmet, mert ezek a maiak annyira ostobák (vagy annyira cinikusak), hogy már a tüzet sem veszik észre.

A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (Viasat3, 21.00) című független vígjáték, mely egy kiterjedt baráti társaság körében játszódik, ahol már minden párnak született gyereke, kivéve az utolsónak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…

Mi sem bizonyítja jobban Wim Wenders híres Párizs, Texasának (m5, 21.50) kultikus státuszát, mint hogy anno még kocsmát is neveztek el róla Budapesten, a Ráday utcában (Vajon, megvan az még?). Annak idején, a kilencvenes évek fordulóján, amikor a még művészmozik és filmklubok műsorán volt, én is bírtam a filmet. Annyira, hogy még ilyen piros baseballsapkát is szereztem, mint amilyet Harry Dean Stanton hordott (lásd a képen). A sapka azonban már régen nincs meg (lefújta a szél a fejemről, amint óvatlanul kihajoltam egy vonatablakból), a filmet sem láttam azóta… Fogalmam sincs, hogy így huszonvalahány év múltán mennyire jön be Wenders road movie-ja, mellyel egy szerelmét, életkedvét, múltját, jelenét s jövőjét feledni akaró, összetört férfi magára találását mutatja be nagy-nagy részvéttel, szeretettel és mérhetetlen férfibúval…

A hajdani szelíd motoros Dennis Hopper 1990-es rendezése a Forró nyomon (Film Mánia, 19.25), melyben a vidéki, poros kisvárosba egy nap titokzatos -ám rendkívül jóképű- idegen érkezik (Don Johnson), akinek múltja titokzatos, jelene viszont szemlátomást igen szürke – tehát szintén titokzatos. Persze, hamarosan kimutatja foga fehérjét, mivel a városka bankjának kirablását tervezgeti, miközben különböző nők (Virginia Madsen, Jennifer Connelly) kiéhezett vadmacskaként villantják rá pillantásaikat.

A jó nevű Derek Cianfrance (pl. Blue Valentine, Túl a fenyvesen), úgy tűnik, végérvényesen letette a voksát a melodráma, mint műfaj mellett. A Fény az óceán felett (Filmbox Prémium, 21.00) szintén egy emberöltőt ölel át, mint a Túl a fenyvesen, újfent a szerelem és az egymáshoz tartozás metafizikáját boncolgatja és olyan egyenesen, szinte szemérmetlenül melankolikus, hogy tényleg meg kell a szívnek szakadni. Adott a férfi (Michael Fassbender – ó jaj), aki világítótorony-őr a világ végén. Komolyan. Adott a nő (Alicia Vikander – hmmm :), aki még ide is követi, mert a szerelem mindent túlél. A férfi hallgatag, lelkét a háború szörnyűségei edzették keményre, de erkölcse és a szíve a helyén maradt, a nő azonban mindent megtesz azért, hogy boldogságuk teljes legyen, egy valamit azonban ő sem tud… A filmet azonban nehéz teljesen komolyan venni, ugyanis szinte minden szereplője alapvetően jó ember és helyesen cselekszi meg azt, amit éppen. A kihívásokra adott válaszaikat, reakcióikat igazából nem lehet kritizálni, morálisan, sőt erkölcsileg is indokolt minden tettük, így csak a sors kegyetlensége az, ami agyon nyom mindent és ez nagyon szomorú. Hiányzik a filmből az alapvető emberi gonoszság (ami egy helyen, de még a film elején okozza a tulajdonképpen apropót a történethez), így az egész eseménytelenül, méla búban úszik el a végeláthatatlan semmibe, amibe csak az óceánból felkelő és oda lenyugvó nap hullámokon táncoló fénye hoz némi változatosságot.

Egyesek igazi régimódi, szép, tiszta vonalú, érzelmes szerelmes filmként üdvözlik a 2016-ban három Oscar-díjra jelölt Brooklyn (SuperTV2, 21.00) című mozit, míg mások csupán erősen túlértékelt, üres, sekélyes, giccses melodrámát látnak benne. Természetesen mindenki téved egy picit, bár ugyanennyire mindenkinek igaza is van. Az Oscar-jelölések mindenképpen megérdemeltek, sőt, én adtam is volna ennek a filmnek, egyet legalábbis biztosan (Saoirse Rohannak -a képen- a főszerepért). Miközben ez valóban egy igen tiszta vonalú, érzelmes szerelmes film, azért a mélyben ennél sokkal mélyebb és összetettebb gondolatok is kibomlanak, és aki csak az idillikus románcot látja, az éppen a közmondásos erdőt nem látja attól a bizonyos fától. (Bővebben)

1976-ban készült Sidney Lumet filmje, a Hálózat (Film Mánia, 21.00), mely ettől függetlenül még mindig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. 4 Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch (a képen) kapta a főszerepben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért. (Bővebben)

Ugyanekkor Az utca királyai (Film+, 21.00) (megint) korrupt Los Angeles-i zsaruk, például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakításában. Jó dumák, ötletes akciók egy igen tökös filmben.

A Vérmesék (Moziverzum, 21.00) viszont még mindig egy kissé morbid humorú, ám igen szórakoztató film, egy akciókrimi-vígjáték Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem pedig vérbő mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Ridley Scott kitűnő Thelma és Louise (Paramount Channel, 21.00) című filmjében átlagos háziasszonykák szeretnének egyszer igazán kirúgni a hámból, ám a szimplán virgoncnak tervezett csajbuli kissé eldurvul – ahogyan az már csak lenni szokott (álmainkban, de tán a valóságban is néha). Parádés szereposztás (Susan Sarandon és Geena Davis, valamint Harvey Keitel és Brad Pitt) egy klasszikus menekülős road-movieban, mely nem véletlenül lett egy kosár Oscarra jelölve, és ebből nem véletlenül nyerte meg a legjobb forgatókönyvnek járót.

Késő este Samuel L. Jacksont nézhetjük, amint aktív drogfogyasztóként túl van már mindenen, de a számára tuti lövésként működő kábítószerrel még nem találkozott. A hetedik mennyország (Filmcafe, 22.45) csak akkor jön el számára, ha ő maga alkotja meg ezt a szuperdrogot, lévén szakmája szerint kémikus. A szer el is készült, működik is, azonban el kellene adni… Krimi-vígjáték lesz ez, tehát semmi komoly drámára ne számítsunk, minden vicces: ez a hongkongi Ronnie Yu hollywoodi bemutatkozása.

Nem lesz feltétlenül rossz választás a Szükségállapot (Moziverzum, 21.00) ma estére, annak minden bugyuta fordulata, hiteltelen, sőt, egyenesen ciki karakterei ellenére sem: Bruce Willis egyenesen Arany Málnát érdemelne ezért az alakításért, de az amúgy ritkán hibázó Annette Bening is legfeljebb csak Sharon Stone-klónként pislákol – miközben azért Denzel Washington ezúttal sem képes rossz lenni. Arab terroristák támadják meg New Yorkot… Lidérces, szinte váteszi látomás 1998-ból (!), főleg így sok évvel 9/11 után, a mai, terrorizmustól rettegő korban…

Ehhez képest a Gyilkos vágyak (Filmcafe, 21.00) rendkívül gyenge eresztés, még akkor is, ha Brian de Palma rendezte és két erős amazon, Noomi Rapace és Rachel McAdams játssza benne a két főszerepet. Két marketinges közötti rivalizálás durvul el a történetben… (Bővebben)

Clint Eastwood 6 Oscar-jelölést kapott 2014-ben az Amerikai mesterlövész (Film+, 21.00) című háborús életrajzi drámáért. Amerikában, saját műfajában jegyeladási rekordokat döntögetett ez a mozi. A kritikát azonban alaposan megosztotta, miközben a közönség gondolkodó része is megütközött a film néhány jelenetén, illetve főleg azok etikai vonatkozásain (a másik fél nyilván diadalittasan bokszolt a levegőbe: America is great again!). A film által elmesélt történet valód: Chris Kyle könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként”) ismert háborús mítosszá, akinek számlájára 150 “gaz muszlim” áldozatot ír a Pentagon. (Bővebben)

Moliére örökbecsű, tehát ma is metszően éles komédiáját, A nők iskoláját (m3, 21.10) a legendás Fehér György rendezte tévéfilmbe 1984-ben, főbb szerepekben Kállai Ferenccel, Pásztor Erzsivel, Major Tamással, Csonka Ibolyával, Hegedűs D. Gézával és másokkal.

Ritkán találkozhatunk új-zélandi filmmel itt a világ -onnan nézve- túlsó felén, főleg olyannal, mely szociografikus szemlélettel vizsgálódik az ország nem a képeslapokon mutogatott alfelén. Turistacsábító képpel kezdődik az Egykoron harcosok voltak (m5, 22.00): csodálatos, érintetlen, idilli völgyet látunk, havas hegycsúccsal, olyat, mint ahol Peter Jackson forgatta a Gyűrűk urát, aztán nyit a kép, és látjuk, mindez csupán egy óriásreklám a hatsávos autópálya mentén, mely közvetlenül a jobbára maori származású őslakosok által lakott gettó mellett húzódik. Az itt lakók helyzete éppen ugyanolyan, mint bárhol a világon a társadalom perifériáján élő rossz sorsúaknak, feketéknek, fehéreknek, sárgáknak és vörösöknek. Nincs munka, dúl az erőszak, aki nem drogos, az alkoholista. Kiút sehol, az alagút vége sötét, mint az ördög segge lyuka. Itt él a hajdani maori nemesi felmenőkkel rendelkező Beth, a nagy természetű, de rabszolgasorsból épp csak kikászálódó Jake-kel, valamint négy gyermekükkel. Jake, mint a család egyetlen keresője, épp most veszti el munkáját, a legnagyobb fiú beáll egy bandába (lásd a képen), a kisebb fiú bíróság előtt áll, holmi autólopás miatt, a nagyobbik lányt egy részeg estén megerőszakolja apja egyik haverja. Innen aztán minden csak durvább lesz… Kőkemény, hiteles mozi ez, a később komoly hollywoodi karriert futó Lee Tamahori 1994-es rendezői debütálása. (Bővebben)

Ha netán nem igazán értenénk azt, ami körülöttünk zajlik, akkor a megoldás nem lehet más, minthogy megnézzük (újra) a Brian életét (AMC, 21.00), mely egészen biztosan kínál választ minden kínzó kérdésünkre: Mindig az élet napos oldalát nézd!

Meryl Streep (a képen) eközben a Nőstényördög (Film Mánia, 21.00) fő-, de ezúttal nem címszerepét játssza. Sőt, éppenhogy ő lesz az, aki elszenvedi a címben említett fenevad (Roseanne) vérnősző dühét, amit az szított fel, hogy a Meryl alakította gazdag, szép és sikeres nő elcsábította a később nőstényördöggé változó átlagosan elhanyagolt, lompos háziasszony szende férjecskéjét. A film amúgy egy habkönnyű, régimódi bosszúvígjáték lesz, még 1989-ből.

Az 1995-ben készült, de azért még bőven fogyasztható frissességű Holtidő (RTL Spike, 21.00) című thrillert rendezőjének (John Badham) tapasztalata, valamint két főszereplőjének (Johnny Depp és Christopher Walken) teljesítménye emeli ki az átlagból. A feszült cselekményű, izgalmas film egy lehetetlen helyzetbe került szürke kis könyvelőről szól, akinek unalmas élete egy pillanat alatt vesz teljes fordulatot. Ráadásul, Depp itt még azt játssza, hogy színész (nem pedig Disney-figura)…

A Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (Moziverzum, 21.00) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Quentin Tarantino olasz spagetti-westernek előtti tisztelgő Django elszabadul (Mozi+, 21.00) című filmjének főszereplőpárosát egy német vándorfogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx) alkotja, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe a gaz déli rabszolgatartókkal (Leonardo DiCaprio e filmben is egy igen gennyes karaktert alakít – kiválóan), személyes indítéktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)

Az Összeesküvés-elmélet (Duna, 21.00) viszont tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulásának, illetve megjelenésüknek ábrázolása viszont tűpontos ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Késő estére, vagy inkább már éjszakára a minden időutazós filmek non plus ultrája, a Végső visszaszámlálás (Duna, 23.20) az ajánlatom. Antik háborús film ez, mely eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna ha az USA egy mai, modern repülőgép-anyahajóval szállna be a második világháborúban lezajlott, híres Midway-szigeteki ütközetbe. Elektromos vihar, izé, mese, persze, de a film ettől még szerintem jó és izgalmas – ha elkezdjük nézni, tuti nem fogunk elaludni rajta.