Csütörtök, április 25.

Viszonylag régen volt adásban a Hideghegy (Paramount Channel, 21.00), egy igazi “nagyfilm”, mely valószínűleg szétkaszálta volna magát a 2004-es év Oscar-díj ceremónián, ha nem éppen a Gyűrűk ura – A király visszatérrel kellett volna versenyre kelnie. Nagyívű családi és szerelmi dráma a történelem viharában, egészen elképesztő szereposztással. (Bővebben).

 

 

A múlt század nem is oly régi utolsó éveiben a kiváltságosok, fontos emberek, illetve az őket majmoló nímandok játékszere volt a mobiltelefon, mely ma már szinte mindenki számára elérhető játékszer, hírforrás, kommunikációs eszköz, fényképezőgép és ki tudja még, micsoda. A 2004-ben bemutatott Mobil (Viasat3, 21.00) című film talán az első volt a mozikban, amely fő cselekményszervező elemmé, majdhogynem főszereplővé léptette elő ezt a tenyérnyi elektronikus eszközt (mely ma már annyira azzá vált a való életben, hogy sok embernek már szinte a kezéhez nőtt). Larry Cohen, aki már egyszer rákattant a Fülkével a telefon vezetékes változatára, most valószínűleg az íróasztalán heverő mobilján akadt meg a szeme. Vagy azért, mert folyamatosan csörgött, vagy azért, mert meg sem szólalt: nem ez a lényeg. Ellenben, mi történik, ha valakinek egyszer megcsörren kézikészüléke, és egy hallhatóan remegő, halálra vált hang kéri a segítségét. Nem tudom, a script írása idején a híváskijelzés ismert volt-e már, valószínűleg nem, mert ha igen, akkor a filmben szereplő helyes, ám nyugati parti szörfös srácokhoz méltóan kellően üresfejű ifjú (Chris Evans) nevetve kilőtte volna a fals hívást. Nem így történt, és ez egy kifejezetten ötletes, szórakoztató akció-krimihez vezetett. (Bővebben)

Richard Holbrooke amerikai diplomata emlékének ajánlja Volker Schlöndorff eddigi utolsó filmjét, Az utolsó éjszaka Párizsbant (m5, 21.50), aki érzékeny diplomáciai tevékenységével véget tudott vetni egy reménytelenül elhúzódni látszó háborúnak. Hasonló teljesítményt mutatott be 1944. augusztus 24.-e éjszakáján egy bizonyos Raoul Nordling nevű svéd diplomata, aki ha háborút nem is, de Párizs teljes megsemmisítését meg tudta akadályozni, de nem fegyverrel, hanem szavakkal, virtuóz módon alkalmazott érveléssel és szelíd érzelmi manipulációval. Ehhez persze, kellett egy fogadóképes fél is, hiszen egy hithű SS-tiszttel valószínűleg nem ment volna semmire, azonban a francia fővárost parancsnokló von Choltitz tábornok még a régi iskolát képviselő főtiszt volt, akiben a kizárólagos katonai lojalitás még nem írta teljesen felül az emberi tisztességet (a képen Niels Arestrup és André Dussollier). Az ő történetüket meséli el a film – melynek színpadi változata jelenleg is műsoron van a Rózsavölgyi Szalonban, Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel a két főszerepben. (Bővebben)

Nem tudtam megnézni viszont a Halj már meg! (Duna, 21.50) című 2016-os fekete komédiát, mert olyan gyorsan levették a műsorról, hogy még szinte be sem mutatták… Akik látták, meglehetősen vegyes érzelmekkel jöttek ki a filmről, melynek szomorú érdekessége, hogy a címmel fatális összhangban, Kamondi Zoltán már nem érhette meg a premiert.

Tovább a blogra »